2015. február 8., vasárnap

36. rész Panda

~Hayley Roberts~

-Kelj fel te lusta disznó, mert ma már nem úszod meg a sulit! - dobja a hasamra Tasha a játékkonzolját. Felnyögök a hirtelen súlytól és kinyitom a szememet. Legnagyobb meglepetésemre már napra készen áll.
Tegnap este visszajöttünk a koleszba Jennyvel együtt és bepótoltuk az aznapi leckéket. Legalábbis én igen.
-Elaludtam? - húzom magamra jobban a takarót, mert hirtelen fázni kezdek. Csak egy napot hiányoztam, de így is nehéz lesz visszaszokni a koránkeléshez.
-Még van időd, csak most úgy gondoltam, hogy a reggelinél nem a maradékot akarom enni - rántja meg a vállát. - Félretegyek neked is valamit?
-Egy croissant jó lenne - bólogatok. - Hé - szólok utána, mielőtt kinyitja az ajtót.
-Nem mondom el, hogy mi történt, miközben nem voltál itt - vigyorog és becsapja maga mögött az ajtót. Mosolyogva besántikálok a fürdőszobába és készülődni kezdek. Miután felveszem a cipőmet, a lépcsőkön lebaktatva megyek a reggelizőbe, ahol megpillantom Tashát az egyik asztalnál egy ismeretlen fiú társaságában.
-Hay, végre itt vagy! Megmondanád ennek a retardáltnak, hogy ne nézze azt, ahogy eszek? Egyszerűen csak leült ide bemutatkozás nélkül és elkezdte bámulni a kajámat - sóhajt idegesen. Úgy látszik, sokáig tarthatott ez az egész. - És itt a croissantod - tolja felém a tányért.
-Hát szia, te fura fiú - mosolygok a srácra. - Megtennéd, hogy nem nézed a barátnőmet? Igen, tudom, hogy rohadt szexin néz ki a tükörtojásával együtt, de nem szereti, ha debilen bámulja valaki - vigyorgok továbbra is.
-És téged nézhetlek, miközben eszel? - kérdezi nem túl értelmesen. A szemem sarkából Tashára pillantok, aki óvatosan biccent egyet. Hirtelen egyszerre felállunk az asztaltól és elhatározzuk, hogy inkább út közben fejezzük be a reggelit.
A szerdai nap mindig is rosszul kezdődött, mert senki sem szeret tesivel kezdeni, kivéve Emily és a sportoló barátai, mert úgy gondolják, így egész nap fittek maradunk.
A lány öltözőben ülve Jenn és Tasha mellett csendesen felveszem a fehér pólómat és egy hosszú szárú melegítőnadrágot és belehallgatok néhány lány beszélgetésébe. Evelynn megint olyan dolgokról magyaráz a néhány barátnőjének, amit a világon csak is ő tarthat fontosnak, Rebecca és Emily egy ruhaboltról áradozik, Tasha pedig Jennyvel vitatkozik egy videójátékon. A többiek pedig szerintem azon imádkoznak, hogy gyorsan essünk túl ezen az órán.
Amikor becsengetnek, felállok a padról és megnézem a hajamat a tükörben. Megbizonyosodok róla, hogy ki fog-e bírni egy testnevelés órát, majd az ajtó felé veszem az irányt, amit Evelynn áll el a barátnőivel.
-Hayley Elizabeth. Úgy hallottam valakitől, hogy tegnap azért lógtál az órákról, hogy az új pasiddal legyél.
-És mi van, ha igaz? - tárom szét a kezemet. - Féltékeny vagy?
-Valamelyik ausztrál az, ugye?
-Öm, igen - húzom fel a szemöldökömet, mert nem tudom, mire akar kilyukadni.
-Dehogy vagyok féltékeny - vigyorodik el. - Úgyse fogjátok kibírni a távkapcsolatot, mert gondolom pár hét múlva úgyis visszamegy a kenguruk közé.
-Gratulálok, eltaláltad, hogy Ausztráliában vannak kenguruk - mosolygok gúnyosan és utat török köztük. Gyors léptekkel megyek a tornaterembe, ahol megpillantom Tashát. Az egyetlen ok, amiért elviselem ezt az órát, az az, hogy ő is itt van, mivel fiúk-lányok szerint vagyunk szétosztva, nem pedig osztályonként.
-Hol voltál? - suttogja, miközben a tornasorban állunk.
-Csak beszélgettem kicsit Evelynnel - próbálok úgy viselkedni, mintha nem lenne volna olyan fontos, de tudom, hogy bármelyik pillanatban megtörhetek. Pár perccel ezelőtt, amikor csak az volt a fontos, hogy vissza tudjak vágni annak a lánynak, nem gondoltam bele, hogy talán tényleg igaza lehet. Eddig is tudtam, hogy a fiúk nem maradhatnak itt örökké, de bele se képzeltem, utána mi lesz.
-Hay, menj - bök belém Tasha, mert előttem már mindenki elkezdett futni a bemelegítéshez. - És el fogod nekem mesélni, hogy mi történt.
Alig láthatóan bólintok és a többi lány után iramodok. Öt tornakör után Mr. Roman, tanárunk megfújja a sípját és arra vár, hogy mindenki elhallgasson.
-Ma nem terveztem semmi erősítő feladatot, inkább arra gondoltam, mi lenne, ha röplabdáznánk - mosolyog ránk kedvesen. Fiatal, kedves férfi, szerdánként pedig mindig kitalál nekünk valami lazább foglalkozást, mert látja rajtunk, hogy nem vagyunk ilyenkor még éberek. - Kik szeretnének választani csapatot? - kérdezi, mire hirtelen Emily és a másik osztályból lévő egyik lány felteszi a kezét.
A csapatalkotás után az eredmény az lett, hogy Emily csapatjába kerültem Beccával, Tashával, Jennyvel és öt másik lánnyal együtt, akikkel eddig nem nagyon beszéltem. Az első felállásnál Tasha, Rebecca és még ketten leülnek cserének, én pedig a pályán maradok. Amikor még általános iskolába jártam, imádtam röplabdázni, de nyolcadik óta nem játszottam ilyet.
Mr. Roman beadja a labdát és elindítja a játékot. Kell egy kis idő, mire beleszokok, de nagyjából öt perc után  Emilyvel, mint az aktív csapattagok ütjük a labdát a másik térfélre.
A tanár mindkét csapatból felhívja a négy-négy cserét és mivel lassan kapcsolok, továbbra is fent kell maradnom játszani.
-Evelynnel vigyázz, állítólag már régóta röpizik - hajol felém Emily, amikor meglátja, az ellenfél csapatnál Evelynn áll velünk szembe.
-Le kellett volna inkább menned, mert már elfáradtál abban a megerőltető mozgásban - mondja gúnyosan a hálón keresztül. - De így legalább könnyebben szét tudlak alázni.
-Ez olyan, mint valami rossz gimis film - forgatom a szememet nevetve.
Amikor hozzám kerül a labda, próbálok egy olyat ütni, hogy Evelynn arcába menjen, mint ami szerepelni szokott a már említett szörnyű filmek forgatókönyvében.
-Ó, tudom, mi járt most a fejedben - vigyorog rám a lány. - Ezt akartad, nem? - ugrik fel a levegőbe és egy nagy lendülettel a védtelen arcomba csapja a labdát.
Amikor kinyitom a szememet, a padon fekszek és Mr. Roman hajol felém Jennyvel, Tashával és Emilyvel és Rebeccával együtt. Legalábbis őket ismertem fel.
-Na ne, komolyan elájultam egy labdaütéstől? - nevetek fel hisztérikusan. - De hát az csak a Disney filmekben van! - tárom szét a kezemet még hangosabban nevetve és a Tizenhat kívánság röplabda jelenetére gondolok, amiben ugyanez történt.
-Be kéne vinni a nővérhez? - néz rám Emily aggódóan, Mr. Romant kérdezve. Annyira régen voltunk már együtt, de még mindig törődik velem.
-Ha arra célzol, hogy ilyen hülyeségeket beszél, akkor az semmiség, ez mindennap megesik rántja meg a vállát Tasha. - A monokliját viszont le kéne jegelni - mosolyodik el.
-Van monoklim? - ülök fel gyorsan, de abban a pillanatban vissza is fekszek a fejemben lévő nagy nyomás miatt.
-Igen, nagyon szexi vagy - kacsint rám Jenn és mellém ül. - Neked jobban áll, mint Lukenak.
-Milyen Luke? Van valakid? - csillan fel Becca szeme és ő is mellém ül. De én még mindig keresztbe feküdve fekszek, ezért furcsán érzem magamat.
-Istenem Rebecca, annyira izgatott vagy miatta, mintha most nyerted volna meg a Lottón a főnyereményt - sóhajt Evelynn a távolból. - Mindig is tudtam, hogy nem vagy valami okos, de...
-Lynn, most hagyd abba! - ülök fel végleg és felemelem a hangomat.
-Ne merészelj még egyszer így hívni, vagy beütöm a másik szemedet is - húzza össze a szemét.
-Csak tessék. Mi akadályoz meg benne, Lynn? - mosolygok gúnyosan.
-És itt most véget vetünk a csajdrámának - áll közénk a tesitanár. - Hayley, nézz be a nővérhez, a többiek pedig mehetnek öltözni, előbb elmehettek - sóhajt fel. Szegény, szörnyű dolga lehet, amikor velünk van órája.
-Hé - fut mellém Emily, amikor kimegyek az öltözőből. - Elkísérjelek? Tudom, kicsit elkülönültünk, azt sem tudom miért, de be szeretném bizonyítani, hogy sajnálom.
-De neked semmit sem kell sajnálnod - mosolygok rá őszintén. - Mi sem kerestünk titeket. És mindig is tudtuk, hogy soha nem volt ugyanaz az érdeklődésünk.
-Ez igaz - ért egyet. - És ez a Luke... Ez az a fiú, aki ellen régen valami bosszút akartál csinálni? - kuncog.
-Eltaláltad - temetem a kezembe az arcomat nevetve. - Ha most visszamehetnék a múltba, pofon vágnám az akkori énemet - kinyitom a szekrényem ajtaját és belerakom a zsákomat, majd az iskolaorvoshoz megyünk. Mivel még ki sem csöngettek, nem úgy kell odamennem, hogy közben tömegek néznek rám, mint egy szerencsétlenre, akinek monoklis a szeme. Bekopogok az ajtón és belépek a kis szobába.
-Édesem, mi történt veled? - áll fel a nővér az asztalától és körülfogja az arcomat. 
-Alig érzem, tényleg - mosolygok, bár amikor én is észreveszem magamat a tükörben, lehervad a mosoly az arcomról. - Úristen, olyan vagyok, mint Quasimodo! - túrok bele a hajamba.
-Nem, nem vagy olyan - nyugtat meg Emily. - Ahhoz egy púpnak kéne lennie a hátadon.
-Ó, így megnyugodtam - mondom cinikusan és követem a nővér utasításait. Egy perc múlva már egy tömlőt szorítva a szememhez állok a folyosón és a többieket várom a tornateremből.
-Köszönöm - mosolygok Emilyre.
-Erre valók a barátok - rántja meg a vállát és féloldalasan átkarol.
***
Amikor meghallom az utolsó órának szóló kicsengőt, úgy száguldok ki a teremből, mintha az életem múlna rajta. Luke megígérte ma a többiekkel, hogy kint megvárnak minket a kollégium előtt és együtt csinálunk valamit. Mintha ezt az utóbbi napokban nem csináltuk volna.
Bedobom a könyveimet a szekrénybe és csak azt hagyom magamnál, amiből tanulnom kell majd. Meglepő módon most öten megyünk együtt a szobákhoz, ahogy régen is csináltuk, bár akkor még Tasha nem annyira volt a baráti társaságunk része. A szobámban gyorsan felveszem a bakancsomat és a kabátomat, aztán a többiekre várva állunk Tashával együtt a folyosón.
-Szóval nem baj, ha mi is megyünk? - kérdezi Rebeca, mikor a liftben állva megyünk a földszintre.
-Becca, dehogyis! - mosolygok. - Már régóta vártam, hogy találkozzatok a barátaimmal.
A főbejáratnál, mielőtt még kimennénk, elköszönünk a portástól, hátha mégsem utál minket annyira, de arra kevés remény van. Amint kinyitjuk az ajtót, észreveszem a többieket és hozzájuk futok, hogy Lukeot szorosan átöleljem.
-Veled meg mi történt? A kedvemért csináltál magadnak is egy monoklit? - vigyorok és végigsimítja az arcomat, a sebre vigyázva.
-Azt hittem, hogy jobb vagyok röplabdában - húzom be a nyakamat és hosszasan megcsókolom. - Majd mesélek még, de be szeretném mutatni a többi barátnőmet is. Ő itt Emily és Rebecca - intek feléjük, hogy közelebb jöjjenek.
Amikor már mindenki megjegyezte a neveket és köszöntöttük is egymást, a fiúkhoz hajolok.
-Akkor hova fogunk menni?
-Majd meglátod, panda - kacsint rám Michael.
***
Sziasztok! Most a történet végére írok, mert lehet, hogy sokat fogok most írni. Először is rettentően sajnálom, hogy múlt héten egyáltalán nem volt rész. Már az a szerda óta beteg vagyok, de akkor még kényszerrel mentem iskolába, ezen a héten pedig végig hiányoztam. Na de nem szeretnék csak magamról beszélni. 
A legtöbben megkaphattátok a felvételi eredményeket és nagyon remélem, hogy jól sikerültek és be tudtok kerülni abba az iskolába, amibe szerettetek volna <3
És mint rengetegszer mondtam, most is említem, hogy nélkületek sehol sem lenne ez a blog. Tényleg nem. Vagyis lehet, hogy írnék anélkül is, de azzal, hogy biztattok a kommentjeitekkel, nem tudjátok elképzelni, milyen boldogságmámor fog el. Ha most megtudnálak titeket mind ölelni, akkor az egy csodás dolog lenne, bár nem tudom, hogy ti is akarnátok-e :D Tehát nagyon köszönök mindent, soha nem képzeltem volna ezt mind el, mert még régebben elolvastam a prológust, amitől majdnem a falra másztam. És nem tudom, kik vannak vele, de ha a prológus szörnyű, akkor az ember kétszer is meggondolja, hogy olvasni szeretné-e a történetet. Már nem nagyon emlékszem rá, hogy én ilyen vagyok-e, de mindegy :D
Tehát remélem tetszett a rész, a következőt próbálom mielőbb hozni még a hétköznap, hogy bepótoljam a múltkorit.
Imádlak titeket, maradjatok csodálatosak, tudom, hogy nem fogok csalódni bennetek! <3
Lizzie x

9 megjegyzés:

  1. Vaaa imadom (mint mindig) imadaaas :* (ezt meg sose írtam igy le XD)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Imádáss van neked is! :* ^^ Oh, nekem is volt már nagyon sokszor, hogy éreztem, ezt még soha nem írtam le xd Legyen szép estét, köszönök mindent <3

      Törlés
  2. Válaszok
    1. Annak nagyon örülök :D Én is téged <3

      Törlés
  3. Imádom a blogod!!!
    Már váeom nagyon az új részt!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, örülök, hogy így gondolod :) Sietek! <3

      Törlés
  4. Szia eddig soha nem irtam vèlemènyt de ma rá vettem magam, hogy irjak ès imádom a blogodat!!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, sajnálom, hogy most válaszolok :c Nagyon örülök, hogy írtál, el sem tudod hinni, mennyire örülök a biztatásoknak! <3 Mostanában elment egy kicsit az önbizalmam, szóval komolyan gondolom :)
      Legyen szép napod! <3

      Törlés
  5. Szia,még várható új rész?:/ Nemrég találtam rá a blogra és nagyon tetszik!:)

    VálaszTörlés