35. rész Do you wanna build a snowman?

Sziasztok! :) Nem voltam benne biztos, hogy fel fogom tudni ma rakni a részt, de sikerüüült! :D Nem otthon vagyok, szóval a wifi dolog egy kicsit bonyolult volt, de elintéztem :) Nem tudom, nálatok hogy van, de itt szakad a hó, ezért a rész is ezért lett ilyen hangulatú. És ha valaki gyanakszik, hogy miért pont ez a nevük a kutyáknak, akkor elmagyarázom, hogy amikor Dylan "megszületett" a képzeletemben, kicsit túl sok PewDiePiet nézhettem :'D Remélem elnyeri a tetszéseteket a rész, jó olvasást és pihenjétek ki magatokat angyalcik! <3

Lizzie x

~Hayley Roberts~

Amikor Michaellel együtt hazafelé vesszük az irányt, az egész idő arról szólhat, hogy én bocsánatot kérek, ő pedig vidáman átkarol és rám szól, hogy hagyjam abba, mert idegesítő vagyok.

A házba beérve levesszük a kabátokat és eldöntjük, hogy megnézünk egy filmet.

-Az Luke pólója? - mutat rám Mikey, amikor bemegyünk a nappaliba.

-Ühüm - rántom meg a vállamat és próbálom természetesnek venni a kérdését.

-Értem - vigyorog és a karomat megfogva lehúz a kanapéra. - És hol van az a szerencsés fiú, akinek a napjai mostantól fogva rohadt fárasztóak lesznek?

-Hé, nem engem hagyott egyedül a csajom egy kollégiumban - lököm oldalba.

-Nem hagyott volna egyedül, ha a takarítónő nem hallotta volna meg a nevetésünket két órával a tanítás után. Benyitott a szobába és leordított minket, hogy menjünk iskolába - röhög.

-De nem vette észre, hogy te nem is oda jársz? - nevetek.

-Úgy látszik, nem - húzza fel a vállát. - Szóval nehéz dolgom volt kimenni az épületből, nehogy észrevegyenek.

-Ó, te kis rosszfiú! -  kócolom össze a haját. 

-Mit fogunk nézni? - dobja le magát mellém Ashton.

-Még nem tudom - húzom el a számat. - Vagy előbb csak megnézzük, hogy van-e valami a tévében? És hol vannak a többiek? 

-Jennt és Calt nem tudom, de valahol megint veszekedhetnek. Luke pedig kukoricát csinál - mutat a konyha felé, én pedig felállok.

Lukeot meglátva elragad egy furcsa, meleg érzés, amit eddig nem éreztem soha. Most érhetett el a tudatomba, hogy együtt vagyunk. Tudom, hogy Jennyvel ezt már le is tisztáztuk lányosan, mégis ma jöttem rá.

Mögé állok és hátulról átölelem, a fejemet a vállára rakva.

-Már csak egy kötény kellene és felbérelhetnélek a szakácsomnak - nevetek halkan a fülébe.

-Ha ezt fogod csinálni, amikor kaját csinálok neked, akkor benne vagyok - puszil homlokon.

-Úgy tudom, akiknek agyrázkódásuk volt, azoknak inkább pihenniük kéne.

-Az orvos is mondta, hogy nem volt súlyos - karolja át az egyik kezével a derekamat, a másikkal a tálat fogva.

-És a sebeid? Az orrodat és a szádat... - kérdezgetném tovább, de gyorsan megcsókol.

-Na, hogy érzed? Meggyógyult már a szám? - vigyorodik el és érzem,  hogy azonnal tudnék csinálni egy szaltót örömömben. Csak az a baj, hogy akkor én is mehetnék a kórházba. 

-Várj, meg kell néznem még egyszer - húzom magamhoz és becsukom a szememet.- Igen, már jól gyógyulnak - bólogatok.

-Akkor már megnyugodtál? - mosolyodik el. - Nem láttad Calumékat?

-Azt hittem, te tudod - rázom meg a fejemet.

A kukoricával együtt visszamegyünk a nappaliba és beülünk a két fiú közé.

-Na, mit nézünk? - kapcsolok egy mesecsatornára.

-Jégvarázs? - szólal meg Michael és előveszi a CD dobozát.

-Dylnek megvan a Jégvarázs? - röhög Ashton.

-Dylnek a My Little Pony összes része is megvan - vigyorgok. - Daisyvel szoktak ilyen heteket tartani.

-Én Tashának nem engedném ezt meg - rázza a fejét. 

-Inkább Tasha nem engedné meg neked - nevetek. - Velem is megnézted az összes hercegnős és Barbis filmet. Amikor ezt Tashánál próbáltam, kizárt engem a szobánkból és Jennyéknél kellett aludnom.

-Ezért olyan imádnivaló - biccent elismerően. - Tehát jó a Jégvarázs?
-Nekem mindegy, már láttam párszor - rángatom meg a vállamat.
-És milyen? - fordul felém Ash.
-Ha énekelhetem közben a dalokat, akkor mindenképpen nézzük meg - csillan fel a szemem.
A fiúk belemennek, Michael feláll és elindítja a lejátszót. Jenn és Cal nagyjából a film közepénél találtak meg minket.
-Mit néztek? - huppannak le Luke mellé.
-Csitt, most jön a másik kedvenc dalom! - kiabálok rá és amikor Elsa elkezdi énekelni a Let It Go-t, én is csatlakozom hozzá és beleéléssel éneklem.
-Hay, nem gondolkodtál rajta, hogy énekesnő leszel? - röhög Ashton, de nem figyelek rá, csak tovább éneklek. Az utolsó pár sort Jennyvel együtt kiabálom, aki szintén rengetegszer látta már a mesét.
-Hát ez gyönyörű volt - törlöm meg a szememet. - És nézzétek, milyen szép ruhája lett, pedig azt mondta, nem is tudja irányítani a képességét.
-Inkább nem vitatkozok veled ilyeneken, mert már lefárasztottál az énekléseddel - Luke szorít az ölelésén, én meg ráhajtom a fejemet a vállára. - Hányszor nézted ezt meg, hogy eddig kívülről tudtad az összes dalt?
-Nem tudom, körülbelül négyszer - nyújtom ki a lábamat. - Utána pedig újra eljátszottunk belőle jeleneteket.
-Istenem, mint a kislányok - csap a fejére Calum nevetve.
-Mér'? - háborodik fel Jenny. - Mindig én voltam Anna, Hay pedig Elsa. Te meg lehetnél... Olaf!
-Az meg ki a rák? - kérdezi Cal kulturáltan.
-Ha figyelnél, rájönnél, hogy a beszélő hóember - forgatja a szemeit a barátnőm.
-És te egy hóemberhez hasonlítasz? - röhög Calum.
-De hát Olaf tök aranyos! - csapkod Jenny.
-Azt hiszem, volt valami közöttük az előbb - súgja Luke a fülembe, a szemét továbbra is a két vitatkozó barátunkon tartva.
-Én még nem vagyok benne biztos - rázom meg a fejemet. - De Jenn úgyis el fogja mondani, ha igaz.
Miután befejezik a "veszekedést" és Calum beleegyezik, hogy lesz Olaf, tovább nézzük a filmet, bár nem nagyon köt le már minket. Ashton hirtelen megállítja a filmet és feláll.
-Oké, nem bírom már tovább nézni, ahogyan a csajszi őszül.
-De a végén már nem lesz az, mert a szeretet mindent legyőz - tárom szét a kezemet.
-Mi lenne, ha kimennénk hóembert építeni és nem azt nézni, ahogy ők csinálják?
-De Ash, azt hiszem szerelmes vagyok Elsába - nyávog Mikey. - De felőlem mehetünk, már elfogyott a kukorica.
-Hogy kapcsolódik most ide az, hogy elfogyott a kukorica? - nevetek.
-Nem fontos, menjünk - húzódzkodik fel ő is.
-Nagyon hideg lehet odakint - nyávogok. A többiek már mind felöltözve várnak rám, én meg még mindig a kanapén feküdve nyújtóztatom ki a végtagjaimat.
-Gyere, megmutatom, milyen ott kint az idő - kap fel Michael a vállára és kifut velem a teraszajtón. Sikítozva verem a hátát, amikor pedig kiérünk, a hajam máris hópelyhekkel lesz tele.
-Neee, le fogsz ejteni! - sikítozok, amikor megbotlik valamiben. 
-Luke, a csajod azt hiszi, hogy le fogom ejteni! - kiabál Mikey a teraszon álló fiú felé.
-Nem tehetek róla, hogy tíz év barátság után sem mer megbízni benned - szól vissza, szélesen mosolyogva.
-Ó, szóval nem bízol meg bennem? - kérdezi tőlem szórakozottan és feljebb dob a vállára.
-Vigyél vissza! - röhögök.
-Rendben, hercegnő, már vár a szőke herceged a kabátoddal és a csizmáddal együtt - indul vissza és lerak egy olyan helyre, ahol már nincs hó.
-Rohadt hideg van - bújok bele a kabátomba és a cipőmbe.
-Ha egy szál pólóban vagy, akkor nem csoda - ölel át szorosan Luke és megpuszil. A mellkasába fúrom a fejemet és beszívom az illatát.
-Nagyon cukik vagytok, de inkább segítsetek hóembert csinálni - szól ránk Jenny, aki már egy nagy gömböt formázott.
Leugrálok a lépcsőkről és segítek neki, miközben a fiúk a többi részét csinálják. Egymásra rakjuk a három részt és addig tömünk közéjük havat, amíg meg nem állnak egymáson.
-Hát ez nagyon ronda lett - nevetek fel.
-Nem egy Olaf, az biztos - ért egyet Jenny.
-Ez kell bele! - ragad meg Calum egy fadarabot és beleszúrja a hóember fejébe. Túl nagy erővel nyomhatta bele, mert a következő pillanatban a fej már kettétörve hever a lábunk előtt.
-Te gyilkos! - szidom le, a kezembe temetve a fejemet.
-Szerintem fej nélkül jobban néz ki - veregeti meg a vállamat.
-Kihozom Mayát és Edgart, ők majd eldöntik - megyek vissza a házba. A két kutyával a kezemben térek vissza, lerakom őket a földre és nézem, ahogy szaladgálnak a hóban, ám a többieket nem látom sehol.
A nézelődésemet megszakítja egy arcomba repülő hógolyó. Gyúrok én is egyet és körbenézek a kertben.
-Ki volt az? - kérdezem eszelősen. Válaszul még három hógolyó repül felém, mind a kabátomon terülve szét. - Oké. Kinek lehetek a szövetségese? - rázom ki a hajamból a hódarabokat.
-Bocs Édes, itt mindenki mindenki ellen van - dob meg Luke még egyszer. Lefutok a kertbe, elbújok az egyik fa mögé és hógolyókat kezdek gyártani.
-Akkor háború! - kiáltom el magamat és amikor meglátom Jenny vörös hajzuhatagát, célzásba veszem azt.
-Hé, én még nem álltam készen - dob vissza, de csak a fát találja el. - Jó, lehetünk szövetségesek. De akkor fedezzük egymást - adja meg magát és mellém fut. Közben négy golyó találja el, az egyik erősen csattanva a combján. - Jéggel nem ér dobni! - jegyzi meg egy pillanathoz a lábához nyúlva, de aztán újra felhajol és int nekem, hogy tartsunk megbeszélést. - Ez a hely nem biztonságos, oda kéne mennünk a hintaágy mögé. Háromra - ragadja meg a kezemet. - Három!
-De... - értetlenkedek, de magával húz, amitől egy hajszálnyira múlott, hogy pofára essek. Teljes erőmmel azon vagyok, hogy elérjem a velünk szembe lévő hintaágyat, amikor valaki rám ugrik. - Jenn! Elkaptak! - nyújtom ki a kezemet és próbálok kiszabadulni.
-Sajnálom, nem kockáztathatok - néz ki a háta mögül és röhögve elbújik a hinta mögé.
A hátamra fordulok, hogy megnézzem, ki döntött bele a hóba.
-A sportszerűtlenségedért büntetést fogsz kapni - pásztázom a kék szemeit és a nyakánál fogva magamhoz húzom. A szánk egymáshoz ér és úgy csókolózunk a hóban feküdve. 
-Ezt neked Skywalker, miattad elvesztettem a szövetségesemet! - hallom meg Jenny kiabálását és csak azt látom, hogy egy óriási golyót Lukera dob.
-Jenn! - nézek rá a nevetéstől könnyezve.
-Te mondtad, hogy büntetést fog kapni - tárja szét a kezét és nekem is az arcomba dob egy hókupacot.