Sziasztok! :) Tudom, már éjfél is elmúlt és sajnos csak ez tellett tőlem, de remélem tetszeni fog. Ma tartottunk két barátnőmnek meglepetés bulit és kicsit későn értem haza. Oké, inkább nem untatlak titeket a magánéletemmel :D Nagyon szépen köszönöm a feliratkozókat, el sem hiszem, hogy már ennyien vagyunk :') És jó olvasást! <3
Lizzie x
~Hayley Roberts~
Amikor Dylan benyit a szobámba, rájövök, hogy biztosan elaludtam. Oldalra fordulok Jennyt keresve, de nem látom sehol, ezért kérdőn nézek a nagybátyámra.
-Jenny lent reggelizik a többiekkel, kikértelek titeket a suliból - mosolyog rám. - Jenny szülei beleegyeztek - mondja gyorsan, mielőtt bármit kérdeznék.
-Te vagy a legcsodálatosabb nagybácsi a világon - nyomok egy nyálas puszit az arcára. - Már mindenki felkelt? - szállok ki az ágyból. Dyl bólint egyet és együtt megyünk le a konyhába.
-Jó sokáig aludtál - tol elém Luke egy tányér rántottát, arcán egy halvány mosollyal.
-Ugye ezt te csináltad? - nevetgélek álmosan.
-Igen, nem raktam bele semmi mérgezőt - ül le mellém óvatosan.
-Jobban vagy? - nézek aggódva a szemébe, amikor eszembe jut, hogy mennyire tele lehet sebekkel.
-Nem nagyon - nevet fel. - Nem láttad a telefonomat?
-Nem, a sajátomat sem tudom, hogy hol van - rázom meg a fejemet. - Hol vannak a többiek?
-A nappaliban tévéznek - biccent oldalra. - Mivel már nincs semmi, amin annyira problémázhatnak, ezért azt hiszem Jenny és Cal megint vitatkoznak, hogy mit nézzenek.
-Cukik - kapom be az utolsó falat tojást. - Köszönöm - rakom be a tányért a mosogatóba és visszaülök mellé. - Szóval, ami tegnap történt...
-Jenn bejelentette az egészet, amikor még aludtál - vigyorog. - Hogy bírod ki mellette?
-Kicsit sokat beszél és idióta, de szeretem - rántom meg a vállamat.
-Most már rájöttem, kire hasonlítasz - röhög.
-Hát igen, ha fél évig minden nap együtt vagyok vele, akkor kicsit hasonlítani fogok rá - nevetek. - Nem kell felmenned pihenni?
-Tudod, ki fog egyedül ülni egy szobában és elmebetegen várni, hogy valaki bejöjjön - mondja gúnyosan. - Majd kimegyek a nappaliba.
-És segítsek felkelni?
-Hales, nincs semmi bajom - néz a szemembe szórakozottan. - De közelebb jöhetsz egy kicsit - húz magához és ad egy puszit. Én viszonzom azt és beletúrok a hajába.
-Ezt már régóta ki akartam próbálni - vigyorgok.
-Beletúrni a hajamba? - nevet fel.
-Ühüm. Miért, baj van vele? - kuncogok.
-Nem, dehogyis - simítja végig ő is a hajamat. Újra felém hajolna, amikor Jenny kiabálása megzavar minket. Gyorsan felállok és kimegyek hozzájuk.
-Ti mi a fenét csináltok? - nézek a barátnőmre, aki Calumon ülve kapcsolgatja a tévét.
-Már megoldottuk - legyint Jenn.
-Ez nem igaz! - löki le Cal magáról. - Ez a lány egy állat!
-Hé, nem vagyok állat - néz rá mérgesen.
-Ja bocs, csak erőszakos - nevet.
-Hay, segíts, nem bírom ki őket - fordul felém Ashton.
-Oké, kérem a távirányítót - nyújtom ki a kezemet. - És kérjetek bocsánatot egymástól.
-Óvónőnek képzeled magadat? - néz rám Jenn, nem valami értelmes arccal.
-Jenny, te egy állat vagy. Cal, te pedig máskor ne hagyd, hogy egy lány legyen fölötted. Most pedig kérem a távirányítót és nézzünk olyat, amit én akarok - rántom ki a kapcsolót és a Duck Tv-re megyek.
-Te tényleg óvónéni leszel - fújja ki Jenny a haját a szeméből.
-Te meg terrorista - dobok rá egy díszpárnát és otthagyom őket.
-Elintézted őket? - nevet Luke, amikor visszamegyek hozzá.
-Állítólag Duck Tv-t néznek, de lehet, hogy újra vitatkozni fognak, hogy melyik szereplők akarnak lenni - sóhajtok egyet. - Tényleg ne segítsek felállni? És megnézhetem a sebeidet?
-Ha ennyire akarod, akkor igen - röhög.
-Bekenhetem őket? - csillan fel a szemem.
-Na, most egy kicsit zavarban vagyok - mosolyodik el és a szemembe néz. - Gyönyörű vagy.
Köhögni kezdek és végignézek magamon. Az egyetlen pizsama, amit itt találtam, tele volt a SpongyaBob szereplőivel. Úgy emlékszem tanévkezdéskor vettem az ugyanilyen füzetekkel együtt.
-Hát, köszi - lóbálom a lábamat égő fejjel.
-Hayye, én elmentem, valakinek pénzt is kell keresni - jön be Dylan a konyhába, hogy elköszönjön. - Lukekal vigyázzatok a többiekre, ti néztek ki a legértelmesebbeknek - kócolja össze a hajamat és elmegy. - Ja, és majd etesd meg Mayát és Edgart - kiabál vissza és becsukja a bejárati ajtót.
-Kiket? - néz rám Luke kérdőn.
-A kutyái - mosolygok. - Nagyon aranyosak, Daisyvel, a barátnőjével együtt vették őket.
-Luke, menj ki a nappaliba és pihenj, én addig segítek Haynek - megy Calum a pulthoz és tölt magának egy pohár narancslevet.
-De Hayley még be akarja kenni a hátamat - ellenkezik Luke.
-Majd én bekenem neked - vigyorog Cal sejtelmesen, amire felröhögök.
-Jaj, azt szeretem, amikor te csinálod - folytatja Luke is és feláll. - Kint várlak, addig elhelyezkedek - kacsint felé.
-Látod Hay? Luke már az én csajom, nem szeretem, ha mással van együtt - mosogatja el a poharat.
-Nem tudtam, de akkor inkább hagyom, nem rontom el a kapcsolatotokat - nevetek és segítek neki a mosogatásban. - Egyébként láttad a telefonomat?
-Jenny játszik vele - biccent ki. - Miért?
-Csak már megszoktam, hogy annak az ébresztőjére ébredek - vonom meg a vállamat. - És hány óra van?
-Fél kettő körül.
-Annyit aludtam? - csodálkozok. - De miért hagytátok?
-Neked volt tegnap a legnehezebb napod és megérdemelted.
-De nem is engem vertek szét - tárom szét a kezemet.
-Akkor is neked volt - veregeti meg a hátamat. - És sok sikert nektek, ne csesszétek el, mert mindketten el tudnátok.
-Hé! - háborodok fel. - Tasha is mindig ezt mondja nekem.
-Akkor Tasha okos - tartja vissza a nevetését.
-És ha már Tashánál tartunk... Basszus, Michael még mindig ott van! - kapom fel a fejemet és kirohanok a többiekhez. - Jenn, gyorsan kérem a telómat!
-Te mindent elveszel tőlem? - sóhajt és a kezembe nyomja. - Szeretlek - mondja nyávogós hangon.
-Én is téged, de miért nem mondtad, hogy Mikey vagy tízszer hívott? - beszélek én is nyávogósan és próbálok nem mérgesnek tűnni.
-Hopsz, otthagytuk a koleszban - nyel egy nagyot.
-Hopsz, igen - nevetek cinikusan. - Kérdezd meg tőle, hogy ide tud-e jönni, ha pedig nincs pénze buszra, akkor vegyen az enyémből. Addig pedig öltözzetek fel, messze van a megálló, ott megvárjuk őt. Addig megetetem a kutyákat - rohanok fel az emeletre és normális ruha után kutatok. Találok egy csőnadrágot, de az a kevés póló, amit itt hagytam, az összes kicsi rám. - Jenn, van valami pólód? - futok le a lépcsőn a pizsama felsőmben.
-A pizsi is a tiéd, ami rajtam van - rázza meg a fejét.
-Vedd fel az enyémet - néz fel Luke a tévéből.
-Hogy mi? - akad el a hang a torkomon. - Agyadra ment a Duck Tv?
-Vedd már fel, nem leszel tőle leprás - röhög és felkel a kanapéból. - Gyere, megnézheted a sebeimet is - fogja meg a kezemet biztatóan mosolyogva.
-De édesem, azt ígérted, hogy én kenhetem be! - szólal meg Cal lányos hangon.
-Ha, lekésted, már enyém a háta - próbálom ki a sátáni kacajt. - És ez a nevetés még mindig nem megy - húzom el a számat. Visszamegyünk a felső szintre, az egyetlen dolog pedig, amiért nem ugrándozok, az az, hogy Luke a kezemet fogja.
-Tessék, ez jó lesz rád - nyújtja a kezembe az egyik pólóját.
-Köszi - vigyorgok és visszamegyek a szobámba. Felveszem a Green Dayes pólót és szélesen belemosolygok a tükörbe. Michael a hónapok és évek folyamán, amikor órákat beszélgettünk, eléggé megváltoztatta a zenei stílusomat és gondolom elmondhatta Lukenak, hogy miket szeretek.
Lemegyek a garázsba kutyakaja miatt és megetetem a két mopszot. A zsebemben a telefon csörögni kezd, Michael szól, hogy most indult el. Bekiabálok a többiekhez, hogy mehetünk, majd felveszem a kabátomat.
Pár perc múlva mindannyian kint állunk a hidegben és azt várjuk, hogy beletaláljak a kulccsal a kapu zárjába.
-Te tényleg ilyen béna vagy? - röhög Calum és elsőre sikerül eltalálnia és bezárnia az ajtót. - Még jó, hogy lány vagy.
-Ezt úgy veszem, mintha meg sem hallottam volna - szorítom össze a számat, nehogy elnevessem magamat.
Elkezdünk lefelé baktatni a dombon a buszmegállóhoz. Mivel a város szélén van Dyaln háza, ezért nincs valami közel a megálló, de nem is olyan vészes az út. Luke és Jenny mellett sétálva haladok csendesen, amikor hirtelen Luke felé fordítom a fejemet.
-Mikey mennyit mesélt rólam? - kérdezem összehúzott szemöldökkel. - És mikor?
-Emlékszel, amikor "utáltuk egymást" és nem akartál velem találkozni? Tehát arra a nagyjából több, mint fél évre, amikor elkülönültetek egymástól? Azt hiszem akkor. De amikor újra elkezdtetek naponta beszélgetni és már itt laktál, akkor még többet mesélt.
-Amikor rólad akart nekem mesélni, akkor mindig dührohamot kaptam - nevetek.
-Ha egész úton ez lesz a téma, akkor én is csatlakozni akarok a beszélgetésbe - áll közénk Jenny. - Emlékszetek, amikor először beszélgettetek egymással telefonon és azt hittem, hogy Luke Skywalkert hívtuk? - röhög egy kissé túlságosan a saját viccén.
-Akkor azt mondtad rám, hogy hárpia vagyok - nevetek.
-Mert az voltál - húzza fel a vállát. - Luke?
-Hm? - fordul felé.
-Én vagyok az apád - mondja mély hangon és újra rohamosan nevetni kezd.
-Jennynek elment a humorérzéke - forgatom a szemeimet és féloldalasan átölelem a barátnőmet.
-Jenny lent reggelizik a többiekkel, kikértelek titeket a suliból - mosolyog rám. - Jenny szülei beleegyeztek - mondja gyorsan, mielőtt bármit kérdeznék.
-Te vagy a legcsodálatosabb nagybácsi a világon - nyomok egy nyálas puszit az arcára. - Már mindenki felkelt? - szállok ki az ágyból. Dyl bólint egyet és együtt megyünk le a konyhába.
-Jó sokáig aludtál - tol elém Luke egy tányér rántottát, arcán egy halvány mosollyal.
-Ugye ezt te csináltad? - nevetgélek álmosan.
-Igen, nem raktam bele semmi mérgezőt - ül le mellém óvatosan.
-Jobban vagy? - nézek aggódva a szemébe, amikor eszembe jut, hogy mennyire tele lehet sebekkel.
-Nem nagyon - nevet fel. - Nem láttad a telefonomat?
-Nem, a sajátomat sem tudom, hogy hol van - rázom meg a fejemet. - Hol vannak a többiek?
-A nappaliban tévéznek - biccent oldalra. - Mivel már nincs semmi, amin annyira problémázhatnak, ezért azt hiszem Jenny és Cal megint vitatkoznak, hogy mit nézzenek.
-Cukik - kapom be az utolsó falat tojást. - Köszönöm - rakom be a tányért a mosogatóba és visszaülök mellé. - Szóval, ami tegnap történt...
-Jenn bejelentette az egészet, amikor még aludtál - vigyorog. - Hogy bírod ki mellette?
-Kicsit sokat beszél és idióta, de szeretem - rántom meg a vállamat.
-Most már rájöttem, kire hasonlítasz - röhög.
-Hát igen, ha fél évig minden nap együtt vagyok vele, akkor kicsit hasonlítani fogok rá - nevetek. - Nem kell felmenned pihenni?
-Tudod, ki fog egyedül ülni egy szobában és elmebetegen várni, hogy valaki bejöjjön - mondja gúnyosan. - Majd kimegyek a nappaliba.
-És segítsek felkelni?
-Hales, nincs semmi bajom - néz a szemembe szórakozottan. - De közelebb jöhetsz egy kicsit - húz magához és ad egy puszit. Én viszonzom azt és beletúrok a hajába.
-Ezt már régóta ki akartam próbálni - vigyorgok.
-Beletúrni a hajamba? - nevet fel.
-Ühüm. Miért, baj van vele? - kuncogok.
-Nem, dehogyis - simítja végig ő is a hajamat. Újra felém hajolna, amikor Jenny kiabálása megzavar minket. Gyorsan felállok és kimegyek hozzájuk.
-Ti mi a fenét csináltok? - nézek a barátnőmre, aki Calumon ülve kapcsolgatja a tévét.
-Már megoldottuk - legyint Jenn.
-Ez nem igaz! - löki le Cal magáról. - Ez a lány egy állat!
-Hé, nem vagyok állat - néz rá mérgesen.
-Ja bocs, csak erőszakos - nevet.
-Hay, segíts, nem bírom ki őket - fordul felém Ashton.
-Oké, kérem a távirányítót - nyújtom ki a kezemet. - És kérjetek bocsánatot egymástól.
-Óvónőnek képzeled magadat? - néz rám Jenn, nem valami értelmes arccal.
-Jenny, te egy állat vagy. Cal, te pedig máskor ne hagyd, hogy egy lány legyen fölötted. Most pedig kérem a távirányítót és nézzünk olyat, amit én akarok - rántom ki a kapcsolót és a Duck Tv-re megyek.
-Te tényleg óvónéni leszel - fújja ki Jenny a haját a szeméből.
-Te meg terrorista - dobok rá egy díszpárnát és otthagyom őket.
-Elintézted őket? - nevet Luke, amikor visszamegyek hozzá.
-Állítólag Duck Tv-t néznek, de lehet, hogy újra vitatkozni fognak, hogy melyik szereplők akarnak lenni - sóhajtok egyet. - Tényleg ne segítsek felállni? És megnézhetem a sebeidet?
-Ha ennyire akarod, akkor igen - röhög.
-Bekenhetem őket? - csillan fel a szemem.
-Na, most egy kicsit zavarban vagyok - mosolyodik el és a szemembe néz. - Gyönyörű vagy.
Köhögni kezdek és végignézek magamon. Az egyetlen pizsama, amit itt találtam, tele volt a SpongyaBob szereplőivel. Úgy emlékszem tanévkezdéskor vettem az ugyanilyen füzetekkel együtt.
-Hát, köszi - lóbálom a lábamat égő fejjel.
-Hayye, én elmentem, valakinek pénzt is kell keresni - jön be Dylan a konyhába, hogy elköszönjön. - Lukekal vigyázzatok a többiekre, ti néztek ki a legértelmesebbeknek - kócolja össze a hajamat és elmegy. - Ja, és majd etesd meg Mayát és Edgart - kiabál vissza és becsukja a bejárati ajtót.
-Kiket? - néz rám Luke kérdőn.
-A kutyái - mosolygok. - Nagyon aranyosak, Daisyvel, a barátnőjével együtt vették őket.
-Luke, menj ki a nappaliba és pihenj, én addig segítek Haynek - megy Calum a pulthoz és tölt magának egy pohár narancslevet.
-De Hayley még be akarja kenni a hátamat - ellenkezik Luke.
-Majd én bekenem neked - vigyorog Cal sejtelmesen, amire felröhögök.
-Jaj, azt szeretem, amikor te csinálod - folytatja Luke is és feláll. - Kint várlak, addig elhelyezkedek - kacsint felé.
-Látod Hay? Luke már az én csajom, nem szeretem, ha mással van együtt - mosogatja el a poharat.
-Nem tudtam, de akkor inkább hagyom, nem rontom el a kapcsolatotokat - nevetek és segítek neki a mosogatásban. - Egyébként láttad a telefonomat?
-Jenny játszik vele - biccent ki. - Miért?
-Csak már megszoktam, hogy annak az ébresztőjére ébredek - vonom meg a vállamat. - És hány óra van?
-Fél kettő körül.
-Annyit aludtam? - csodálkozok. - De miért hagytátok?
-Neked volt tegnap a legnehezebb napod és megérdemelted.
-De nem is engem vertek szét - tárom szét a kezemet.
-Akkor is neked volt - veregeti meg a hátamat. - És sok sikert nektek, ne csesszétek el, mert mindketten el tudnátok.
-Hé! - háborodok fel. - Tasha is mindig ezt mondja nekem.
-Akkor Tasha okos - tartja vissza a nevetését.
-És ha már Tashánál tartunk... Basszus, Michael még mindig ott van! - kapom fel a fejemet és kirohanok a többiekhez. - Jenn, gyorsan kérem a telómat!
-Te mindent elveszel tőlem? - sóhajt és a kezembe nyomja. - Szeretlek - mondja nyávogós hangon.
-Én is téged, de miért nem mondtad, hogy Mikey vagy tízszer hívott? - beszélek én is nyávogósan és próbálok nem mérgesnek tűnni.
-Hopsz, otthagytuk a koleszban - nyel egy nagyot.
-Hopsz, igen - nevetek cinikusan. - Kérdezd meg tőle, hogy ide tud-e jönni, ha pedig nincs pénze buszra, akkor vegyen az enyémből. Addig pedig öltözzetek fel, messze van a megálló, ott megvárjuk őt. Addig megetetem a kutyákat - rohanok fel az emeletre és normális ruha után kutatok. Találok egy csőnadrágot, de az a kevés póló, amit itt hagytam, az összes kicsi rám. - Jenn, van valami pólód? - futok le a lépcsőn a pizsama felsőmben.
-A pizsi is a tiéd, ami rajtam van - rázza meg a fejét.
-Vedd fel az enyémet - néz fel Luke a tévéből.
-Hogy mi? - akad el a hang a torkomon. - Agyadra ment a Duck Tv?
-Vedd már fel, nem leszel tőle leprás - röhög és felkel a kanapéból. - Gyere, megnézheted a sebeimet is - fogja meg a kezemet biztatóan mosolyogva.
-De édesem, azt ígérted, hogy én kenhetem be! - szólal meg Cal lányos hangon.
-Ha, lekésted, már enyém a háta - próbálom ki a sátáni kacajt. - És ez a nevetés még mindig nem megy - húzom el a számat. Visszamegyünk a felső szintre, az egyetlen dolog pedig, amiért nem ugrándozok, az az, hogy Luke a kezemet fogja.
-Tessék, ez jó lesz rád - nyújtja a kezembe az egyik pólóját.
-Köszi - vigyorgok és visszamegyek a szobámba. Felveszem a Green Dayes pólót és szélesen belemosolygok a tükörbe. Michael a hónapok és évek folyamán, amikor órákat beszélgettünk, eléggé megváltoztatta a zenei stílusomat és gondolom elmondhatta Lukenak, hogy miket szeretek.
Lemegyek a garázsba kutyakaja miatt és megetetem a két mopszot. A zsebemben a telefon csörögni kezd, Michael szól, hogy most indult el. Bekiabálok a többiekhez, hogy mehetünk, majd felveszem a kabátomat.
Pár perc múlva mindannyian kint állunk a hidegben és azt várjuk, hogy beletaláljak a kulccsal a kapu zárjába.
-Te tényleg ilyen béna vagy? - röhög Calum és elsőre sikerül eltalálnia és bezárnia az ajtót. - Még jó, hogy lány vagy.
-Ezt úgy veszem, mintha meg sem hallottam volna - szorítom össze a számat, nehogy elnevessem magamat.
Elkezdünk lefelé baktatni a dombon a buszmegállóhoz. Mivel a város szélén van Dyaln háza, ezért nincs valami közel a megálló, de nem is olyan vészes az út. Luke és Jenny mellett sétálva haladok csendesen, amikor hirtelen Luke felé fordítom a fejemet.
-Mikey mennyit mesélt rólam? - kérdezem összehúzott szemöldökkel. - És mikor?
-Emlékszel, amikor "utáltuk egymást" és nem akartál velem találkozni? Tehát arra a nagyjából több, mint fél évre, amikor elkülönültetek egymástól? Azt hiszem akkor. De amikor újra elkezdtetek naponta beszélgetni és már itt laktál, akkor még többet mesélt.
-Amikor rólad akart nekem mesélni, akkor mindig dührohamot kaptam - nevetek.
-Ha egész úton ez lesz a téma, akkor én is csatlakozni akarok a beszélgetésbe - áll közénk Jenny. - Emlékszetek, amikor először beszélgettetek egymással telefonon és azt hittem, hogy Luke Skywalkert hívtuk? - röhög egy kissé túlságosan a saját viccén.
-Akkor azt mondtad rám, hogy hárpia vagyok - nevetek.
-Mert az voltál - húzza fel a vállát. - Luke?
-Hm? - fordul felé.
-Én vagyok az apád - mondja mély hangon és újra rohamosan nevetni kezd.
-Jennynek elment a humorérzéke - forgatom a szemeimet és féloldalasan átölelem a barátnőmet.
Huhaaaa
VálaszTörlésEnnyik vagytok! Enyém.az első komment! Salalalalalaaaa
Ne haragudj édesem de most nem.fogok tudni neked litániát írni tekintettel arra hogy nemsokára éjjel egy óra és kéne már csicsikálni.
Viszont amit mindenképpen el.szeretnék mondani az az hogy mennyire örülök annak hogy mindig megörvendeztetsz minket egy résszel feldobva a szombati - jelen esetben vasárnap éjjeli - hangulatot.
Örülök hogy végre eltűnt az a kis viharfelhő a fejük fölül ami minden pillanatban.csak arra várt hogy lecsaphasson szétzúzva a pillanatot.
Ejha de költői lettem így éjjel!
A buli pedig remélem jól sikerült és a barátnőd is örült ha már meglepetés. Ez nagyon fontos mivel én például utálom a meglepiket. De nem untatlak ezzel.
Mindenesetre millió puszi és ölelés kísérje végig a hetedet!
Szioo <3333
Húsz perc múlva hajnali kettő és éhes vagyok :D És neked nem kell semmit se köszönnöd, én köszönöm! <3 Most nem akartam veszekedést, Luke hadd pihenjen egy kicsit :) Ez első komiert pedig kapsz kekszet, bár az nekem is kéne, mert éhen halok :D A buli meg szerintem jó lett, én jól éreztem magamat :) Neked is minden jót a hétre, szívecske meg puszis száj meg tangózó lány emoji :D Oké megyek aludni xdd
TörlésPls hajnali fel 3 van de azert kommentelek:D
VálaszTörlésAnnnnyira jo lett!!! Luke es Hay*------*
Jenny meg Calum kozott remelem lesz valami. *sokatmondofej*
Jo ez most igy nagyon rovid de keso, vagyis mar inkabb koran van. Meg amugy is tul vagyok a kozpontin szoval belefer.
Oleleees
~Hann
És te hajnali fél háromkor nem.szoktál éhes lenni?:'D Remélem jól sikerült, én pedig köszönöm, ennyi is bőven elég számomra :) <3
TörlésJaajj ez nagyon cuki rész lett!❤️❤️😂😂😘 Uuu Cal es Jenny között nincs vmi...... Luke meg Hay olyan arik!! Kövit !! (Bocsafantasztikusanertelmeskommentert!) 😂❤️😘😘
VálaszTörlésSajnálom a késői választ, a héten nem nagyon tudtam gépen lenni :c És a te fantasztikusan értelmes kommentedet is ugyanolyan boldogan olvasom, mint mindegyik mást :D <3
TörlésRemelem az h kibekultek nem a blog véget jelenti.... fantasztikus rész lett:-) várom a kovit
VálaszTörlésMég nem fog véget érni, az a két hét, amit kint töltenek, biztosan le lesz írva részletesen :D Mert valahogy szeretnék összehozni 50 részt :) Nagyon szépen köszönöm! <3
Törlés