28. rész Morning

Hey bros! Valamiért magamhoz képest gyorsan kész lettem az új résszel, szóval erre büszke vagyok :D De sajnos nem történik benne olyan sok dolog, azt inkább a következőre tartogatnám. És az az utánira :) Eszméletlenül boldog vagyok a 64 feliratkozónak és a sok pipának, mert így tudom, hogy még mindig érdekel titeket az, amit csinálok <3 Szóval ennyi, a kövi rész tartalomdúsabb lesz, megígérem! 

Big love:

Lizzie x

~Hayley Roberts~

Mivel hétvége volt, úgy döntöttünk, hogy a mai napot Dylannél töltjük vagy kimegyünk a városba, ha már kipihentük magunkat.
A nagy kanapén ülve SpongyaBobot nézünk, vagyis leginkább csak én, mert a többiek mind alszanak. Michael elkezd mozgolódni és kinyitja a szemét. 

-Te miért nem alszol? - kérdezi a szemét dörzsölve. 

-Nem vagyok fáradt - vonom meg gyengéden a vállamat, mert Jenny az egyik oldalán a fejét támasztja rajta. - Mike... - suttogom. 

-Igen? 

-Semmi - rázom meg a fejemet. - Nem tudom, hogy tudod-e mire gondolok, de... 

-Ne kezdj el nekem nyálas dolgokat mondani, mert nem erre tanítottalak. 

-Oké - nevetek fel halkan - Tasha tök cuki, amikor veled van. 

-Miért, máskor nem ilyen? 

-Egyszer majdnem fejbe vertem egy szappantartóval, mert nem bírtam, ahogy egyfolytában morog. 

-Az jó - biccent elismerően - Engem még nem húzott fel annyira, hogy ezt tegyem. És nagyjából egyforma zenéket hallgatunk, ezért is szeretem annyira. Nem kell már hallanom miatta Lizz típusú dalokat - simítja meg Tasha haját. 

-Hé! Azt mondtad, hogy elfogadható a stílusom! - ülök feljebb. 

-Csak azért, mert barátok vagyunk - mosolyodik el. - Rendben, nem olyan szörnyű, kezdesz jó útra térni. De most hagyj aludni, vagy egész nap nem fogunk kimenni sehova se - csukja le a szemét.
-Juj, megyünk majd valahova?
-Akkor ha békén hagyj - nevet fáradtan, ezért csendben maradok és tovább nézem a halkan szóló tévét.
Pár perc múlva megunom az egészet és felkelek, a konyha felé véve az irányt. Miközben elsétálok a többiek előtt, hirtelen egy kéz nyúl felém és megragadja a karomat. Lélegzetvisszafojtva hőkölök hátra és ráesnék az asztalra, ha a kéz nem tartana meg.
-Calum, a frászt hozod rám! - suttogom mérgesen a mellkasomhoz kapva. - Azt hittem, hogy valami zombi vagy.
-Túl sok Walking Deadet néztél? - vigyorodik el.
-Kicsit - szorítom össze az ajkaimat.
-Hova mész?
-A konyhába. Jössz?
-Ja, éhes vagyok - húzza fel magát a segítségemmel. - Na, és neked hogy ízlett a reggeli tojás? Luke nagyon jól csinálja, nem?
-Csesztetni akarsz? Mert azt én is tudom - engedem el a kezét, ezért visszaesik a fotelba. - Furcsa, hogy félsz a legjobb barátnőmtől.
-Oké, inkább hagylak - tartja vissza a nevetését.
-Hay? - fordítja felém a fejét Jenny. - Ti miért nem alszotok? Jaj, SpongyaBob!
-Nem vagyok már álmos. Kérsz valamit enni?
-Van Cheerios? De akkor azt én csinálom, mert te béna vagy benne - megy be a konyhába.
-Mi, hogy béna vagyok benne? Beleöntöm a tejbe és kész - sietek utána és egyedül hagyom Calumot.
-Pont ez a baj. Meg is kell melegíteni és utána még több mézet belenyomni - magyarázza.
-Undorító vagy - húzom el a számat.
-Te vagy az - dob meg darab müzlivel.
-Amit a földre dobsz, azt utána meg is eszed - nyitom ki a hűtőt megkeresem benne a tejet.
-Okok - biccent és bekapja a kis karikát. - Tegnap amikor jöttünk idefele a kocsikkal, elbeszélgettem Lukekal - vált komolyra.
-Istenem, pedig reménykedtem benne, hogy nem fogsz - csapok a homlokomra. - És tényleg beszélgettetek, vagy csak leoltottad?
-Ja, tényleg csak leoltottam - szórakozik a saját butaságán. - De amúgy azt mondtam neki, hogy tartsa távol magát tőled. Gyakorolnia kéne neki a tiszteletet, mert nem nagyon tartotta be a parancsomat.
-Nem azt mondtad egyszer, hogy apukád katona? - húzom fel a szemöldökömet.
-De. Mert? - önt a szájába még egy marékkal a müzliből.
-Akkor már tudom, hogy miért vagy néha ilyen erőszakos - mosolygok.
-Hayee, Jenn! - jön le a lépcsőn a nagybátyám. - Hogyhogy itt vagytok? Megjöttek már a vendégeim?
-Hali Dyl - ad Jenny neki egy pacsit. Egész jó a kapcsolatuk, mivel ahogy már említettem, Jenny mindig velem jön, amikor meglátogatom Dylant.
-Már itt vannak, a nappaliban alszanak - bólintok, mialatt ő nyom egy nyálas puszit az arcomra. - Ti mind gusztustalanok vagytok - törlöm le a nyálat az arcomról.
-Mondja az unokahúgom, akivel együtt tartunk minden héten egy böfögőversenyt - túr a hajamba.
-Ha ezt megemlíted a többiek előtt, akkor bele fogok nyalni egyik este a füledbe - suttogom titokzatosan,
-Akkor inkább hagyom. Kértek valamit reggelire? Rántottát?
-Hagyjatok békén a rántottával - ülök le a pultnál lévő egyik magas székre.
-Tudod, Hay csak azt a rántottát szereti, amit olyan fiatal, szőke hajú fiúk csinálnak, akik énekelnek, gitároznak és egy óvodába jártak vele - tartja Jenny a szája elé a kezét és úgy mondja el Dylnek.
-Ó, szóval Michael - lelkesedik fel, mert úgy érzi, rájött, mire gondol Jenny.
-Nem, ő az osztálytársam volt! - háborodok fel. - Én inkább visszamegyek aludni és hagyom, hogy tovább pletykáljatok - pattanok fel és egy pudinggal a kezemben visszamegyek a nappaliba, ledobva magamat egy szabad helyre, ami Tasha és Luke között volt. Akkor jövök rá, hogy elfelejtettem kanalat hozni, ezért visszamegyek az étkezőbe. - Csak kanál kell - próbálom folytatni a sértődött szerepemet, aztán újra kimegyek és rávetődök a heverőre. Úgy érzem, kéne a pokrócom, ami a korábbi helyemen van, ahol most Calum alszik. Ezért átnyúlok Luke és Ashton felett és úgy húzom ki a takarót Cal alól. Már majdnem sikerülne, amikor alattam valaki elkezd mozgolódni és az ijedtségtől kicsúszik alólam a kezem.
-Te aztán sokáig tudsz helyezkedni - szólal meg egy rekedt, álmos hang.
-Inkább segíts megszerezni a takarómat Miszter "Én csinálom a legjobb tojásrántottát a világon" - nyögök fel mérgesen és visszaülök.
-Tessék - nyújtja felém szórakozottan, én pedig idegesen kikapom a kezéből. - Mi történt az a kevés idő alatt, amin fel tudtad magadat húzni?
-Elég sok minden, amit neked nem fogok elmondani - nyitom ki a pudingomat és idegbetegen belerakom a kanalamat.
-Oké, akkor tombold ki belül magadat és szólj, ha kész vagy - vigyorog és a tévé felé szegezi a tekintetét. Már valami más megy rajta, amit nem nagyon ismerek, de azért én is elkezdem nézni.
-Ez rohadt hülyeség - bökök a kanalammal a képernyő felé.
-Az - ragadja meg Luke a távirányítót és elkapcsol a következő csatornára. - Mi ez? Téli hangulat? - nevet fel.
-Aha. Csak az megy rajta, ahogyan egy kandallóban ég a tűz - bólogatok és leteszem a kávéasztalra a az üres poharat.
-Ez pár fokkal jobb, mint az előző műsor - rakja le a távirányítót és nézni kezdi a lángoló tüzet. Egy darabig én is követem a példáját, aztán ok nélkül felnevetek. - Shh, most jön az a rész, amikor leesik egy parázsdarabka - tapasztja le a kezével a számat. Halkan vihogva megnyalom a kezét, de nem engedi el akkor sem. - Felőlem bármeddig nyalhatod a kezemet, nem fogom elvenni - nézi tovább komoly arccal a tévét, de látom a szemén, hogy viccesnek tartja az egészet. Megvárom, amíg kicsit ellazul a fogása és határozottan beleharapok az ujjába. Felszisszenve elkapja a kezét és csodálkozva bámul rám. - Te brutális vagy - nevet ki. - A múltkor megrúgtál, most pedig megharapsz. Ilyet még senkitől sem tapasztaltam.
-Fiúkkal nőttem fel, nem tehetek róla - vonom meg a vállamat. - De nézd a jó oldalát, elmondhatod bárkinek, hogy téged már megharapott egy ember.
-Kösz a tanácsot - néz a szemembe mosolyogva. - Hales...
-Hm? - kapom el a fejemet, mert nem bírom állni a tekintetét.
-Tényleg jó a rántottám?
-Most komolyan ezt akartad kérdezni? - kuncogok. - Mit fogsz csinálni, ha azt mondom, hogy igen?
-Azt hiszem örülni fogok.
-Akkor nem volt jó - viháncolok.
-Ne vihogj már egyfolytában, nem tudok koncentrálni az álmomra, ahol én vagyok vagyok a királynő és mindenkinek kiszívom a vérét - nyomja az arcomba a kezét másik oldalamon lévő Tasha és azt hiszem visszaalszik.
-Mikey valami darkos lányt fogott ki? - kérdezi Luke, amikor úgy érzi, hogy ezt Tasha már nem hallhatja.
-Csitulj, nem vagyok darkos, csak nem szeretek néhány embert. Vagyis inkább azt mondanám, csak néhányat szeretek - nyitja ki a szemét.
-Én benne vagyok? - csillan fel a szemem.
-Határeset. Oké, benne vagy - sóhajt. - De azt nem bírom, hogy mindig későn és büdösen érsz haza, ami miatt felkeltesz.
-Nem is szoktam büdös lenni - tátom el a számat.
-Tudom, de kellett még egy ok - húzza le magáról a takarót és Michaelre rakja. - Ezek miért alszanak még? - bök Ash és Calum felé.
-Honnan tudjam? - tárom szét a karomat.
-Mert mi ma úgy terveztük, hogy megnézzük a várost és bemegyünk valahova kajálni. Jenny?
-Kint van Dyllel és kibeszélnek engem - jut eszembe, hogy Jenny még mindig nem jött vissza.
-Akkor Dylan majd elvisz minket. Gyerünk fiúk, keljetek már, nem akarom egész nap azt nézni, ahogyan fekszetek a kanapén - kapja le róluk a pokrócot, amire felébrednek. - Ma megmutatjuk nektek, milyen igazából London.