29. rész Meg akarlak ismerni

Hey everybody! :) Itt is van az új rész, remélem tetszeni fog! <3 Át fogom még ellenőrizni, ha bármi értelmetlenség van benne, akkor sajnálom, próbálok figyelni rá. Nagyon szépen köszönöm a feliratkozókat, nem tudom elhinni, hogy három ember híján hetvenen olvassátok a történetemet! Szóval én most leülök egy sarokba és elgondolkozok, hogy ez miért van, addig is stay fab girls, jó olvasást! <3

ps: elkezdtem komolyabbra venni a Szereplők oldalt,, Dylan karaktere nem tudom, hogy jutott eszembe :'D Szóval párhoz írtam már bemutatást is, de még dolgozok rajta :)

Lizzie x

~Hayley Roberts~

Miután mindannyian felkészültünk a városnézésre és Dylan belement abba, hogy a magánsofőrünk legyen, kezdetét vette a kirándulásunk.

-Szóval? Mit szeretnétek megnézni? - pillant Dyl az anyósülés felé, ahol én vagyok.

-Nem tudom, nem nagyon szeretek szervezkedni, de azt beszéltük meg, hogy felmegyünk a London Eyera, elsétálunk a Temze mellett és ennyi. Nagyon hideg van, nem bírnánk ki többet, múzeumokba pedig túl fáradtak és idióták vagyunk - mondom többesszámban, mert ezt pontosan így beszéltük meg.

-Okéság, akkor a London Eye - biccent egyet és tovább figyeli az utat.

-Hay, majd benézhetünk a koleszotokba? - dugja előre a fejét Calum.

-Persze, hogy aztán ne tudjunk majd máshol lakni, mert miattatok ki fognak minket csapatni! - nyomja hátra Jenny a fiút és beférkőzik a helyére. - Ugye nem fogjuk őket beengedni oda? - súgja felém.

-Azt majd a portás dönti el - mosolygok, a barátnőm pedig mérgelődve visszahúzódik.

-Megérkeztünk mókuskák! Tűnjetek el a kocsimból - állítja le a nagybátyám az autóját egy parkolóban.

-D, nem vagyunk már ötévesek - kuncogok.

-Tudom, ezért mondtam utána, hogy tűnés a kocsimból.

-Hát rendben - nyitom ki az ajtót szórakozottan.

-Tehát akkor nem is kell elkísérnem titeket, ugye? El kéne mennem bevásárolni és Daisyhez is benéznék - említi meg a barátnőjét.

-Jaj, persze, hogy mehetsz, menj, huncutkodj vele az irodájában - kacsintok rá.

-Na, menj kislány a barátaiddal, inkább őket boldogítsd - lök meg gyengéden és elköszön tőlünk.

Kört alakítva újra átveszünk mindent és elindulunk a kilátóhoz.

-Megyünk, veszünk jegyeket, addig próbáljatok normálisak lenni - szólal meg Tasha és megfogja Michael kezét.

-Pff, mintha nem lennénk normálisak - dől Jenny az egyik oszlopnak.

-Te biztosan nem - állok mellé és körbenézek a többieken. Még látszik rajtuk, hogy fáradtak, de úgy tűnik, nem bánják, amiért bejöttünk a városba.
Bő egy perc múlva azon kapom magamat, hogy Lukeot bámulom. Gyorsan elkapom a fejemet, de azt hiszem már régen rájött, mit is csináltam az előbb. A szemem sarkából látom, hogy jól szórakozik rajta, én meg jobban ráhúzom a sálamat az arcomba, nehogy észrevegyék, mennyire elvörösödtem. A földet nézve rugdosni kezdem a puha havat és türelmetlenkedve várom, hogy Mikeyék visszajöjjenek. Gyorsan felnézek, amikor Jenny izgatottan ütögetni kezd.
-Juj, Hay, nézd! Ott van Shawn! - mutat a felénk közeledő fiúra.
-Ki az a Shawn? - néz rám kérdőn Calum, azt hiszem a havat rágcsálva.
-Hát ő... - kezdek bele, de már késő.
-Hayley, Jenny, sziasztok! - ölel át az említett fiú. Nagy nehezen én is átölelem és lecsukom a szememet, hogy ne lássak semmilyen szúrós tekintetet. - Hogyhogy itt vagytok? - mosolyog ránk szélesen.
-Ömm... Az otthoni barátaim eljöttek meglátogatni, most pedig megmutatjuk nekik a várost - mondom összeszűkülő gyomorral. Nem így akartam őket bemutatni egymásnak.
-Az remek néz - végig rajtuk vidáman. - Szóval a London Eyera mentek? - kérdezi, amire bólintok. - Nem lenne baj, ha én is mennék?
-Dehogyis! Már nagyon régóta meg akartam tudni, milyen fiúval randizgat a barinőm! - karolja át Jenny, mielőtt bármit mondhatnék.
-Jenn, pisilnem kell - nézek rá bosszúsan. - Jössz te is?
-Aha, oké. Én is megittam Dylnél vagy két bögrényi kakaót - biccent, majd megfogom a kezét és elrángatom a mosdóig. Remélem Shawn túl fogja élni azt a pár percet nélkülünk.
-Neked mi a franc bajod van? - kiabálom le a fejét, miután becsukom magam mögött az egyik fülkét.
-Figyu, nekem tényleg kell pisilnem, utána elmondom, oké? 
Dühösen egyedül hagyom és a tükörbe nézve próbálok lenyugodni.
-Na - nyitja meg a csapot. - Azt hiszem tudod, hogy nem nagyon bírom Lukeot.
-Sejtettem. De miért is?
-Már a legelején elkönyvelem az embereket - vonja meg a vállát. - Shawnról pedig már messziről látszik, hogy nem csinálna veled semmi rosszat. Egy csupaszív, de nem a bénábbik formában, hanem abban, amit mindenki szeret. Ja, és igen - emeli fel a mutatóujját. - Emlékszel, amikor azt mondtad, meg akarod szívatni Lukeot?
-Jenn - rázom meg a fejemet sóhajtva.
-Semmi Jenn! Most megtudhatja, milyen érzés volt neked az a Szilveszteri eset.
-De én nem akarom! - emelem fel a hangomat.
-Mert inkább elküldenéd a pasidat, hogy most nem akarsz vele lenni, mert itt van a másik szerelmed? - teszi csípőre a kezét.
-Nem vagyok szerelmes belé. Azt sem tudom, hogy mit érzek vele kapcsolatosan, de boldog voltam, amikor jól kijöttünk egymással.
-Most pedig beszéld be magadnak, hogy létezik egy másik világ, ahol beszélő pónik laknak és te vagy a királynőjük - nyitja ki a mosdó ajtaját és lassan visszasétálunk a többiekhez.
-Végre. Akkor menjünk, sokat kell még a sorban várnunk - tapsol Tasha, akinek a kezében már ott vannak a jegyek.
Odafutok Shawnhoz, aki éppen Calummal beszélget. Az egyik kezével átkarol és úgy sétálunk tovább. Sorban állás közben egy szót sem szólalok, csak akkor, amikor kérdeznek, de olyankor is csak rövid válaszokkal. Tíz perc múlva, amikor már a felvonó közelében vagyunk és már csak pár ember van előttünk a biztonsági korlátnál, hirtelen feltámad a szél. Csak arra koncentrálok, hogy nehogy kiessen a kezemből a jegy, amikor egy szembe jövő fuvallat lefújja rólam a sapkámat.
-Ne! - nézek utána és megindulok visszafelé.
-Hay, gyere gyorsan! - hallom Cal hangját, de az elém benyomakodó emberek miatt már nem látom őket. Pompás, lekéstem az ő kabinjukat.
Már úgyis mindegy alapon felveszem a sapkámat a földről és ismerős alakokat keresek. Egyszer csak megfogja a karomat valaki és előrehúz, aminek a tömeg nem nagyon örül. Luke volt az.
-Te mit keresel itt? - kérdezem tőle ingerülten.
-Ezt én is kérdezhetném - kapok egy ugyanolyan érzelmekkel teli választ. - Már amúgy sem fértem volna fel a többiekhez, ezért megvártalak, hogy ne szerencsétlenkedj továbbra is egyedül.
-Oké, de most várhatsz még nagyjából öt percet, hogy sorra kerüljünk - rakom fel a sapkámat, most már ügyelve rá, nehogy leessen még egyszer.
-Nem érdekel, jobb mint fél órát egyedül tölteni. Fél órás egy kör, nem?
-De - teszem keresztbe a karomat. - Bocs, hogy elrontottam a városnézésedet.
-Nem te rontottad el - néz le a földre. - És egyébként is, nem gondoltuk valami komolyan ezt az egészet.
Kevesebb, mint öt perc múlva újra elérjük az ellenőrzőket.
-Add a jegyedet és figyelj a sapkádra - nyújtja Luke a kezét.
-De minek? - húzom fel a szemöldökömet.
-Ezt ugye nem kérdezted komolyan? - forgatja a szemét.
-Jó, nyugi, tessék - nyomom a kezébe a kis papírt és a fülemhez tartom a sapimat. Átmegyünk a korlátokon és a kabin előtt lévő nő felé mutatjuk a jegyeket, aki itt dolgozhat.
-Együtt vagyunk - mutat rám Luke, én pedig megragadom a karját, nehogy újra elvesszek.
-Aranyosak vagytok együtt. Jó szórakozást! - int mosolyogva.
-Igazából mi... - kezdek bele, de gyorsan fel kell ugranom a felvonóra, de a nő már mások jegyeit ellenőrzi. - Remek - szorítom össze a számat és felnézek a fiúra.
-Most már elengedhetsz - néz vissza rám halvány mosollyal az arcán. Lenézek a jobb kezemre és azt látom, hogy még mindig az ő karját szorongatom. Sietve elengedem és levágódok a lift közepén lévő padra. - Nagyon jó fej barátod van. Azt hiszem összeilletek, a két cukiság, akit mindenki kedvel - ül le mellém és lehúzza a kabátját.
-Ó! Szóval csak azért akartál velem együtt jönni, hogy kifikázd Shawnt - pattanok fel.
-Tényleg azt hiszed, hogy érdekel a kapcsolatod? Rohadtul leszarom, csak sok szerencsét kívántam vele. Meg türelmet. És vidámságot, mert úgy néz ki, nem nagyon lehet bulis az élete.
-Igen, rohadtul leszarhatod - mondom cinikusan. - De csak hogy tudd, az évfolyamában ő a legjobb tanuló, szóval elég okos és sportolni is szokott, mert már kétszer felmentem vele a hegyre és együtt csúsztunk le onnan.
-Ő is snowboardozik? - kapja fel a fejét.
-Nem, síel. És honnan tudod, hogy boardozok?
-Mert már mondtad - válaszol lenézően. Visszagondolok a beszélgetéseinkre, de egyszer sem ugrik be, hogy említettem volna.
-És te? Csinálsz valami téli sportot? - próbálom oldani a feszültséget.
-Ja, snowboardozok - biccent. - Nagyon irritál, hogy ennyi közös van bennünk.
-Engem is - veszem le a sapkámat és elektromossággal telik meg a hajam.
-Ezzel csak a baj van - mosolyodik el.
-Tudom - mosolygok vissza és végre visszaülök mellé. - Szerinted mit csinálhatnak a többiek?
Luke odasétál az ablakhoz és felfelé néz.
-Nem nagyon látom, de azt hiszem a pasid most Ashnek akar bevágódni, Jenny és Calum megint vitatkoznak, Tasha és Michael pedig... Csókolóznak? - ráncolja össze a homlokát.
-Juj, muti! - futok mellé és keresgélni kezdem a barátaimat. - Nem látok semmit.
-Nem abban a kabinban vannak - fordítja a fejemet a megfelelő irányba.
-Még mindig nem látom - rázom meg a fejemet.
-Nézd - hajol le hozzám. - Látod azt a kopasz pasit?
-Igen.
-És ott van mellette Tasha, nekünk hátat fordítva.
-Az Tasha? - lepődök meg.
-A te barátnőd, neked kéne tudni - nevet a fülembe, amitől kiráz a hideg. - Amúgy már abbahagyták, de elég sokáig csinálták. Jó nagy tüdejük lehet.
-Idióta - nevetek fel. - Ilyenkor nem erről szoktak beszélni.
-Hanem miről? - néz mélyen a szemembe.
-Nemtom', nem nézek annyi romantikus filmet, csak akkor, amikor valaki miatt összetörök - rántom meg a vállamat.
-Aha - húzza ki magát és a korlátot fogva nézi a kilátást. - Sajnálom. Még mindig. Nem tudtam, Chloenak mik voltak a szándékai, ezért lesokkoltam, amikor, tudod. De ugye tisztában vagy vele, hogy most nekem se könnyebb?
-Nem az én ötletem volt, hogy velünk jöjjön! - tartom fel a kezemet.
-Hagyjátok már abba! Nem azért fizettem, hogy két gimnazista vitatkozzon, majd kibéküljön, aztán újra veszekedjen! - szól ránk egy középkorú férfi, aki az egészet végighallgathatta. - És a legrosszabb az, hogy azt sem tudom, milyen kapcsolatban vagytok.
-Haverok vagyunk - világosítom fel.
-Mondhatsz nekem bármit, kislány, de nem fogom elhinni - legyint egyet és inkább arrébb megy.
-Akkor most jöjjön a béke rész, egy kedves nézőnk ajánlatára - mondom hangosabban, hogy a férfi is hallja.
-Rendben - fojtja el Luke a nevetését.
-És meg akarlak ismerni.
-Hogy mi? - döbben le.
-Még a középső nevedet sem tudom, pedig korábban ismertelek meg, mint Michaelt.
-Ez igaz, de az a különbség köztünk és köztetek, hogy mi utáltuk egymást, ti meg legjobb barátok voltatok. De oké. Én is meg akarlak ismerni - egyezik bele.
-Akkor ismerjük meg egymást - mosolyodok el, amit ő is viszonoz.