26. rész Shawn

Hey everyone! Kicsit hosszabb lett, mint amit akartam, de úgy nem lett volna egész a történet :D Még le fogom ellenőrizni, a késést meg sajnálom, nem vagyok otthon és nekem kellett itt megcsinálnom a wifit :) Remélem tetszeni fog, a vége lehet, hogy értelmetlen, mint ahogy említettem, nem néztem még át, csak leírtam, amit gondoltam. Stay fab guys, jó olvasást! <3
ps.: Úristen, most vettem észre, hogy elértük a 60 (!!) feliratkozót! :o Nem tudnám most leírni, hogy milyen hálás vagyok miatta, nagyon szépen köszönöm <3  

Lizzie x

~Hayley Roberts~

Hevesen dobogó szívvel tartom a fülemhez a telefont, de nem szólok bele, csak némán nézek magam elé.
-Azt hiszem egyedül hagyunk - suttogja felém Jenny. Nagyot nyelve bólintok és elsétálok egy csendesebb helyre.
-Mit kell tisztáznunk? - szólalok meg a több perces szünet után.
-Basszus, azt hittem letetted. Na mindegy, akkor el kell mondanom - sóhajt.
-Még mindig ugyanolyan bunkó vagy - mosolyodok el halványan.
-Van, ami nem változik. Szóval, gondolom tudod, hogy én is menni fogok...
-Igen - mondom remegő hangon.
-És arra gondoltam, oké, igazából a többiek akarják ezt, de nekem sem lenne belőle semmi hátrányom...
-Istenem, nyögd már ki!
-Hé, nyugi van! - csitít le. - Tehát, nem kéne ilyen távolságtartóan viselkednünk.
-Hát, oké. Szóval haverok, vagy mi?
-Ja, olyasmi.
-Rendben. Még valami? - kérdezem úgy, mintha én lennék az egyik boltban a pénztáros.
-Ugye te is túlléptél az egészen?
-Ühüm, valamikor délután találkozok egy tizenegyedikes fiúval - harapom össze a számat, mert érzem, hogy bármikor elkezdhetek sírni.
-Ó, hát, sok sikert - mondja nem is tudom, milyen hangon. Elkeseredetten? Arról szó sem lehet, egyébként is ő kezdte el ezt az egész "felejtsük el a Szilveszter estét" dolgot.
-Kösz - biccentek. - Szia, haver.
-Ja, jó éjszakát, Hales - köszön el, én pedig elemelném a fülemtől a telefont, de rádöbbenek arra, hogy Luke tudja, mikor megyek általában aludni. Biztos vagyok benne, hogy Michaeltől tudja, de azért megkérdezem tőle.
-Várj! Honnan tudod, hogy nemsokára aludni fogok? Vagyis egyáltalán honnan tudod, hogy itt este van? - szólok bele utoljára a telefonba, de csak sípolást hallok. Letette.

***

A székemre ledobva a kabátomat rontok be a szobámba és ruhástul beleugrok az ágyamba.
-Vége az édes életnek - nyög fel Tasha fáradtan.
-Nyugi, még van nagyjából hat órád aludni - fúrom bele a párnámba a fejemet.
-Több. Tudod, hogy szeretek késni.
-Bocs, Több, mint hat órád.
-Érdekeljen, hogy mi történt, vagy hagyjalak, amíg felemészted magadat? - húzza fel magát törökülésbe.
-Luke felhívott - fordulok hátra a plafont nézve - Azt mondta, hogy legyünk haverok.
-Komolyan? - dől előre, hogy lássa az arcomat.
-Igazából csak annyit mondott, hogy ne legyünk ennyire távolságtartóak, mert egy társaságban leszünk, én pedig felajánlottam, hogy akkor haverok - emelem fel a lábamat a magasba.
-Nagyon béna vagy - dob meg egy díszpárnával.
-Mert? És képzeld, tudta, hogy itt éjszaka van.
-Hú, biztosan egy varázsló. Vigyázz vele, a végén még...
-A végén még mi? Hm? Tasha, imádlak, de legalább egyszer éreznél együtt velem - nevetek fel fájdalmasa.
-Oké. De tudod, hogy csak hülyülök. Na, mit beszéltetek még?
-Mondtam neki, hogy randizok majd Shawnnal - ülök fel én is.
-De akkor tedd is. Végre valami, amiben hallgattál rám! Tudod, mennyi ideje várom már ezt?
-Egy hete? - húzom mosolyra a számat.
-Igen. De ma délután elmész vele oda, ahova ő akar menni! - bólint magabiztosan.
-Ha bármi illegális helyre, akkor nem. De rendben, ma délután.
-Megbeszéltük. De most hagyjál aludni - bújik vissza a takarójába, én pedig csendesen bemegyek a fürdőszobába.

***

-Hé Shawn! - futok a szekrényéhez az órák után - Készen állok - húzom ki magamat.

-Mire is? - nevet fel vidáman.

-A randira - mosolygok.

-Eddig még senkit sem ismertem, aki így fogadta volna el a felkérésemet - rázza meg a fejét jókedvűen. - Bocs, nem tudlak ötcsillagos étterembe vinni téged ebédelni, de mit szólnál, ha kimennénk a parkba? Azt hiszem ott árulnak hotdogot és azt mondják, hogy nem romlott benne a virsli - biccent büszkén, majd nevetni kezdek - Vagy, a második verzió - emeli fel a mutatóujját - Tudsz síelni?
-A snowboard megfelel? - kérdezem bizonytalanul.
-Tökéletes. Csúsztál már le az itteni hegyen?
-Nem - rázom meg a fejemet.
-Akkor nagyon tetszeni fog - kacsint rám. - Szóval, háromnegyed óra elég lesz, hogy felvegyed minden meleg ruhádat?
-És mi lesz a felszereléssel?
-Azt ott kölcsönzünk majd. Nem lesz drága, van hozzá kuponom.
-Komolyan? - tátom el a számat.
-Nem, csak ott dolgozok, ezért van hozzá kedvezményem - dönti oldalra a fejét szélesen mosolyogva. - Oké, legyen egy óra, a szobatársam a múltkor elkérte a síszemüvegemet, hogy valamit ki akar vele próbálni. 
-Nekem pedig lehet, hogy nincs is olyan vastag kesztyűm - értek egyet.
-Az előtérben várlak majd, szöszi - kócolja össze gyengéden a hajamat, én pedig boldogan visszaugrándozok a szekrényemhez.

-Miért molesztálod egyfolytában azt a szegény fiút? - kérdezi Jenny, aki rám várt, hogy együtt menjünk vissza a szobákhoz.

-Mert a molesztálás az életem - próbálkozok meg az ördögi kacajjal.

-Amikor azt mondtad, hogy nem tudsz így nevetni, igazad is volt - húzza el a száját.
-Te sem tudsz - vágok vissza.
-De én legalább nem mutatom meg.
-Ez igaz - rántom meg a vállamat. - Na, a lényeg az, hogy ma elmegyek vele síelni.
-Na végre - forgatja a szemeit.
-Annyira bírom, hogy mindig így reagáltok rá - mosolygok cinikusan.
-Mert Luke óta teljesen el lettél romolva! Gondolom Tasha már mondta neked, de minden reggelünk azzal telik, hogy felvidítsunk. Ha megérkeznek, ki fogom vinni egy sikátorba és szétverem - teszi ökölbe a két kezét - Elvette azt a barátnőmet, akinek a legnagyobb problémája az volt, hogy kitiltják a moziból! - karol át.
-Nyugi, még itt vagyok - ölelem magamhoz - De ugye nem fogod megverni?
-Na tessék! - hadonászik a kezével - Még meg is véded?
-Jenn, mindenki minket néz - súgom.
-Nagyon nem érdekel, csinálják a saját dolgukat - néz körbe.
-Oké, a beszélgetést folytatjuk a szobámban - fogom meg a karját és égő fejjel sétálok végig a folyosón.
-Látod? Eddig senkinek sem akartál megfelelni, nem érdekelt, ha a többiek téged néztek! - kiabál le, amikor a lifthez érünk.
-Azért, mert a magánéletemről van szó! Jenn, nem változtam meg, csak egy kicsit összetörtem. De már jól vagyok, randim lesz Shawnnal és ezt Luke is tudja.
-Azért számoltál be neki róla, hogy féltékeny legyen?
-Nem, hanem azért, mert tudnia kell, én is túlléptem rajta.
-És igaz is?
-Persze, akkor most nem mennék fel a hegyre egy fiúval.
-Hát rendben. De majd leordíthatom Skywalker fejét?
-Nem.
-Há! - mutat rám eszelősen - Tudtam én!
-Igazából nem tehet róla, hogy magam alatt voltam, oké? Az egésznek Chloe volt az oka. Csak elcsesztem az egészet vele kapcsolatban - tárom szét a karomat. - Szóval muszáj túltennem rajta magamat, vagy még mindig maradnék az a depressziós lány, aki az utóbbi hetekben voltam.
-Akkor is megváltoztál. Csak jó irányba - ölel meg néhány perc múlva - Most már háromszor okosabb és bölcsebb vagy, mint én.
-Ez volt a legszebb bók, amit hallottam - rakom az államat a vállára. - Segítesz megkeresni a síkabátomat?
-Persze. Amúgy lehet, hogy Shawn jobb lesz melletted.
-Én is remélem - húzódok el tőle - Látom rajta, hogy bír és nekem is tetszik.
Kinyílik a liftajtó és a szobám felé vesszük az irányt.
-Utálom, hogy mi lakunk a legmesszebb. A legmagasabb emeleten - hőbörgök. - De legalább senki sem ugrálhat a felettünk lévő szinten.
-Te is szoktál este kardio edzést csinálni?
-Igen, imádom, amikor utána ütögetik a plafont az alattunk lévők - nyitom ki az ajtót.
-Na, van programod a délutánra? - kérdezi Tasha, amint észreveszi, hogy megérkeztem.
-Igen, Shawn ma felvisz a hegyre - vigyorgok.
-Ó, igen! Győzelem! - öklözik a levegőbe. - Hayley Elizabeth Roberts hallgatott rám!
-Igen, hallgattam rád, de most segíts megkeresni a vízálló ruháimat - hajolok be a szekrényembe.

***

-Szóval melyik tetszik a legjobban? - mutat Shawn egy tucatnyi deszka felé.

-U, ez nagyon illik a kabátomhoz - futok oda egy fehér-pink boardhoz.

-Rohadt cuki vagy - néz rám mosolyogva.

-Annak örülök - röhögök.

-Gyere ide - fogja meg a kiválasztottat és mellém méri - Pontosan jó. Sisakod van?

-Nem, nem készültem arra, hogy a télen feljövök a hegyre - rázom meg a fejemet.

-Akkor válassz, addig ezt megcsinálom a méretedre - viszi el a deszkát egy asztalhoz.

-Milyen itt dolgozni? - nézem végig a sisakokat.

-Meleg van, kedvezményes a bérletem és segíthetek a többieknek. Szerintem elég jó  - rángatja meg a vállát - Szeretnél itt munkát?
-Nem, nekem is van egy bárban. Elég furcsa, de attól még jó, a főnököm eszméletlenül jó fej, szóval tökéletes, csak most szívok ott, mert vesztettem egy fogadásban - tartom vissza a nevetésemet.
-Inkább nem kérdezem meg, hogy mit kell csinálnod - néz a szemeimbe.
-Ne is - röhögök fel. - Ezt szeretném - mutatom neki a fehér sisakot, amin minták vannak.
-Csak nem a rózsaszín és a fehér a kedvenc színed?
-De, de ne képzeld azt, hogy szeretem a szivárványokat, a pónikat, unikornisokat és ilyeneket.
-Miért, nem szereted őket?
-De, de akkor is - rázom meg a fejemet. - Nem vagyok olyan lányos, mint hinnéd - nevetek.
-Akkor mesélj magadról - nyomja a kezembe a beállított deszkámat.
-Hát oké - mosolyodok el. - De közben kimehetünk - rakom a fejemre a sisakot, Shawn pedig segít becsatolni.
Kimegyünk a hidegbe ahol megcsap minket a szembe szél. Ráhúzom az arcomra a sálat és úgy sétálunk a felvonóhoz.
-Tehát, akkor kezdem a legelejétől - sóhajtok fel és veszek egy nagy levegőt - Amikor ovis voltam, akkor egyfolytában verekedtem, hiába volt rajtam hercegnő ruha és olyan aranyos két copfba volt kötve a hajam - ezt kissé fájó szívvel mondom, mert Luke volt az, akivel verekedtem, de ezt Shawn nem tudja, ezért szórakozottan mosolyog rajta. - Általánosban Michael, otthon a szomszédunkban lévő fiú volt a legjobb barátom és még most is. De tényleg csak barátok voltunk, olyanok voltunk, mint két elválaszthatatlan testvér. Szóval volt kitől megtanulnom a fiús dolgokat - nevetek.
-És általános után mi történt? - kérdezi tőlem. Furcsa, hogy érdekli őt, amit mondok.
-Egy évig ott maradtam még Ausztráliában, aztán kijöttem ide - nézek körbe. Még fent sem vagyunk a hegy tetején, de gyönyörű, ahogy mindent hó fed.
Belépünk a kabinba, ahol még mesélünk egymásnak, aztán amikor felérünk, sietve szállok ki, nehogy fellökjön valamelyik nagyobb termetű ember.
-Említettem, hogy már nagyjából kemény öt éve nem snowboardoztam? - húzom el a számat.
-Nem probléma - fogja meg a kezemet, hogy könnyebben le tudjak menni a lépcsőn. - Csak vigyázz, nehogy rosszul ess.
-Ó, kösz a tanácsot - forgatom a szemeimet és elnevetem magamat.
-Kész vagy? - áll fel a földről az ő boardjával a lábán. Biccentek egyet és én is felhúzódzkodok.
-Mehetünk - indulok el. Durván hat métert mehettem, amikor fordulás közben elesek, pont Shawnra, aki akkor ért a közelembe.
-Még jó, hogy a négyéveseknek kitalált pályán kezdtük - mondja nevetve, mélyen a szemembe nézve. - Mondták már, hogy milyen gyönyörű szemeid vannak? - húzza lejjebb a sálamat és közelebb húz magához.
Igen, mondták. És akkor is ugyanez volt a helyzet. Akkor is egymásra estünk és majdnem megcsókoltuk egymást. Mint most.
-Bocsi, de nekem ez még korai lenne - húzom el tőle magamat és leülök mellé a hóra.
-Én sajnálom, tényleg lehet, hogy korai - huppan le mellém. - Valaki más miatt van?
-Igen - hajtom le a fejemet.