25. rész Ki az?

Hahi mindenki! :) Először is, nagyon sajnálom az előző gyatra részt, szerintem ez sokkal jobb lett és érdemes is a végéig elolvasni, mert nem fogtok közben elaludni :D (remélem). Mindig megpróbálom minél korábban felrakni őket, de sohasem sikerül. Szóval ne számítsatok, hogy reggel hatkor már fent lesz egy rész, mert akkor még alszok :) Remélem tetszeni fog, jó olvasást! <3

Lizzie xxx

~Hayley Roberts~

Az első hét a szünet után még teljesen jól telt, vagyis amennyire mondható - minden délután matekot tanultam, hogy valahogy össze tudjam hozni a négyest és azon paráztam, milyen leszek majd nagyjából bikiniben.

Szóval igen, ma lesz az első éjjelem a munkahelyen - sztriptízruhában.

-Hayley! Szia - fut hozzám egy fiú a tanítás után. 

-Helló - mosolygok rá - Ismerlek? 

-Nem, Tasha mesélt rólad és azt gondoltam... 

-Ó, te vagy az a fiú, akinek a tesója Tasha osztályába jár? Szánalomból nem kéne elhívnod sehova - szakítom közbe. 

-Mi? Várj. Azt hitted, hogy Tasha rávett, hogy beszéljek veled? - vigyorog. 

-I-igen - pirulok el - Nem talált? - nevetek kínosan. 

-Nem. Önszántamból jöttem ide - villantja ki a fogait - De ha már felhoztad a randit... 

-Ma este dolgozok, ha tényleg nem Tasha volt az, aki erőszakkal ideküldött téged, csakhogy felvidíts, akkor oké - biccentek.
-Szóval valamikor délután?
-Valamikor délután - sütöm le a szememet mosolyogva. Tényleg túl kéne tennem Lukeon, ez a fiú pedig eszméletlenül aranyos. És helyes. Ah, olyan vagyok, mint egy pasiéhes tinilány - Az ciki, hogy nem tudom, mi a neved?
-Attól függ, kinek ciki - nevet - Shawn vagyok - mosolyog és elköszön tőlem. Vigyorogva utána nézek és becsapom a szekrényajtómat.
-Ki a rák volt ez a fiú? - ijeszt meg Jenny, aki a szekrény mögött állt.
-Öhm...Hát...Shawn - rántom meg a vállamat - Képzeld, elhívott randizni - váltok át visongós módba.
-Na végre valaki - emeli fel a kezét a magasba - Már nem bírtam, ahogy egyfolytában sóvárogva nézted a csókolózó és egymás kezét fogó embereket.
-Én miért nem vettem észre, hogy ezt csináltam?
-Mert hülye vagy. Na gyere, hatra készen kéne lennünk - fogja meg a karomat és a szobák felé húz.
-De még van tök sok időnk - húzom fel a szemöldökömet. 

-Felfoghatjuk úgy is, de ha azt nézzük, hogy mennyi idő alatt húzom rád majd azt a nagyjából bikini ruhát, akkor nem mondanád, hogy van még időnk - magyarázza - És lehet, hogy én is felvenném az egyiket.
-Mi? De minek? Te nyertél, ez a nyereményed! - csodálkozok el.
-Tudom, de nem akarlak majd nézni, ahogyan szerencsétlenkedsz.
-Aham - vigyorgok - Oké, nem bánom - húzom fel a vállamat vidáman - De előbb megcsinálom a matekházit.
-Minek? Holnap nincs is matek, egyfolytában annyit készülsz rá, mintha attól függene az életed.
-Az életem nem, de a négyesem igen. Szóval adj háromnegyed órát és mehetünk - mosolyodok rá biztatóan.

***

-Megvolt a háromnegyed óra. Kész vagy? - ront be a szobámba a barátnőm és az ágyamra ugrik.

-Jennifer, ha még egyszer kopogás nélkül jössz be a szobánkba, akkor ki vagy tiltva innen - néz fel Tasha a laptopjából.

-Jennette vagyok, de ne zavarjon - horkant fel. - Miért, megijesztettelek? Mert az király lenne. 

-Nem, nem ijesztettél meg, csak irritál, hogy minden este megszakítod a nyugalmamat.

-Béke legyen már! - állok fel nevetve - Jenny, hagyd békén Tashát, Tasha, te pedig hagyd békén Jennyt. Egy pillanat és megyünk.

-Hayley Roberts megint bölcset mond! Gratulálunk! Itt van a díjad! - dob Tasha a fejemhez egy párnát. - Na húzás innen, hadd élvezzem ki azt a négy órát, ameddig távol lesztek.

-Gyere Jenn - húzom fel az ágyamról - Én is szeretlek Tash, nagyon fogsz hiányozni - küldök felé egy puszit és kimegyünk a szobából.

-Hahi, Will - köszöntöm a főnökömet, amikor bemegyek az irodájába - Szóval, meg tudod mutatni azokat a ruhákat? - kérdezem vörös fejjel - És kettő kéne, Jenny is abban lesz.

-A fogadások nem arról szólnak, hogy az egyik fél jól jár, a másik meg ég? - ráncolja össze a homlokát.

-Én is így gondoltam, de ez az idióta valamiért velem együtt akar égni - lököm meg a barátnőmet.

-Mert öribarik vagyunk! És az öribarik mindig összetartanak! - karol át erősen - Ez elég ok, ugye?

-Nekem teljesen mindegy, kap egyet akkor a nyálas vöröske is. Alice segít nektek választani, gondolom van kedve egy kis ruhapróbálásra - mondja lányos hangon.

-Itt ülök mögötted - szúrja meg a hátát egy ceruzával. - De nem bánom, tényleg vágyok a ruhapróbálásra - emeli fel a kezét, mintha egy táskát tartana benne. Nyertek - int ki minket boldogan az irodából - Nem nagyon értek ezekhez a csilivili cuccokhoz, de segíthetek - csukja be az öltöző ajtaját.

-A lényeg az, hogy szoknya vagy nadrág legyen rajtam, ne pedig bugyi - kezdek bele. - A melltartó helyett is inkább valami trikó legyen.

-Minek mész te, Teréz anyának? - hőköl hátra.

-Nem, csak... Jó, a felső mindegy, de keress valami gatyát vagy szoknyát. Vagyis nem, a felső sem mindegy. Le...

-Egyberuha jó lesz? - sóhajt egyet félbeszakítva a mondatomat - Hayley, többet beszélsz, mint én szoktam. Tessék, ezt próbáld fel - nyom a kezembe egy ezüst miniruhát.

-Wow, vannak ilyenek is? - meredek rá - Azt hittem, hogy csak olyan nagyon kirívóak vannak.

-Menj innen, lefárasztasz a beszédeddel - nevet fáradtan - Jenny, te milyet akarsz?

-Csak vicceltem, én nem veszek fel ilyet - röhög - Bocs Hay, de szerintem is ez a lényege a fogadásnak, hogy legalább az egyik ember megúsz valamit - karol át.

-Nem értem, hogy akkor minek mondtad, hogy veszel - gondolkozok el - Na mindegy, megszoktam már az ilyen értelmetlen dolgokat.
Bemegyek az egyik fülkébe és átöltözök. Vagy öt percig piszkálgatom magamon a ruhát, amikor Jenny erőszakosan kinyitja az ajtót.
-Hé! Tényleg meg kéne tanulnod kopogni.
-Úgy nem lenne meglepetés, hogy jövök. Nem is olyan vészesen rövid - méri végig a ruhámat - Tök jól áll rajtad.
-Ha te mondod - rántom meg a vállamat. Megköszönöm Alicenek a segítséget és a pult felé vesszük az irányt. Néhány csípős beszólás után végre el tudom kérni az első vendégtől a rendelést és megpróbálok úgy viselkedni, mintha a normális munkaruhám lenne rajtam.
-A sztriptíztáncosoknak nem ott kéne lenniük? - mutat a színpad felé a következő tizenkilenc körüli fiú, akitől a rendelést veszem fel.
-Akik a pulthoz jönnek, azoknak nem italt kéne kérniük? - vágok vissza.
-Ja de, bocs - nevet fel és elsorolja a kívánságát. - De elmondod, hogy miért vagy ilyen dögös ruhában?
-Fogadás - sóhajtok fel, miközben előveszek egy poharat.
-Oh. De nyugi, szerintem ultraszexi vagy benne - kacsint rám.
-Köszönöm - mosolyodok el halványan - Na húzás innen! Következő! - nyomom a kezébe a koktélt.
-Hú, úgy látom karmol a cica.
-Nem, nem karmol, csak harap, ha nem mész el végre innen - vigyorgok rá cinikusan.
-Felőlem megharaphatsz. Lehet, hogy élvezném. Aztán folytatnád a mosdóban - hajol hozzám közelebb.
-Ne mondjam még egyszer, te kanos állat, vagy hívom a biztonságiakat - súgom a fülébe.
-Oké, megyek, de ha meggondolnád, ott találsz a kanapéknál - kacsint egyet és elmegy.
-Eddig egy italt szolgáltam fel, de máris ez van - hadonászok Jennynek.
-Nyugi, örülj neki, hogy gerjednek rád - veregeti meg a vállamat.
-De nem örülök! - húzom el a számat.
-Buta vagy.
-Most megsértődtem - nevetek fel.
-Tudom, ez is volt a célom - dörzsöli össze a két kezét - Te tudsz olyan sátániul röhögni?
-Nem, de miért is kérdezed?
-Mert meg akarok úgy tanulni.
-Ó, oké. Majd megnézzük egy videóban, hogy hogy kell - mosolygok rá és folytatom a munkámat.

***

-Hé lányok! Mit szólnátok, ha mostantól egy órával korábban kezdenétek? Mert lehet, hogy nem jó dolog hajnali egykor végezni és pár órával utána pedig felkelni, mert suliba kell mennetek - állít meg minket Will, amikor már felöltöztünk a normális ruhánkba.

-Alice tanácsolta? - kérdezem, már tudva rá a választ.

-Ő jobban ért a gimnazistákhoz. Én öreg vagyok már ehhez.

-Még harminc éves se vagy - forgatom a szemeimet - Nekem oké. Jenn?

-Nekem is - kap be egy cukorkát a szájába.

-Honnan van cukrod? - lepődök meg.

-A zsebemből. Kérsz? Lehet, hogy tavaly hagytam benne, de attól még finom.

-Fúj. Almásat kérek - nyújtom ki a kezemet, majd bedobom én is a számba és a telefonomért nyúlok, mert valaki hív. - Helló?

-Oké, most hívlak fel utoljára, de valamit tisztáznunk kell, rendben? - jön a hang a másik oldalról, amitől lenyelem cukromat. Remegve fogom a telefont és köhögni kezdek.

-Pszt. Ki az? - tátogja Jenny.

-Luke - suttogom.