20. rész Utolsó nap

Sziasztok! Tudom, nagyon későn hoztam, csak vacsorázni voltunk és mindegy volt, hányszor kértem, hogy menjünk már, vagy tízig maradtunk. Szóval gyorsan fel akarom már dobni a részt, az értetlen szövegekért, helyesírási hibákért és szóismétlésekért elnézést kérek, majd telefonon leellenőrzöm :D Jó olvasást! x

Lizzie xxx

~Hayley Roberts~

-Hogy fért ebbe bele minden? Pedig emlékszem, hogy idefele tök jól elrendeztem! - állok rá a bőröndömre és ugrálni kezdek rajta. A törékeny tárgyakat máshova raktam, szóval itt nem eshet semminek sem baja.

És igen. Ma hajnalban indul a gépem. Azt gondoltam, hogy ez sem lesz másabb nap, nyugis lesz és vidám, de tévedtem, még késő délelőtt van, és még mindig a bőröndömmel bénázok, pedig még milliónyi dolgot kell elintéznem. Igazából nem, csak az jól néz ki, ha azt mondom, elfoglalt vagyok. De a lényeg, hogy biztos órákig fogok még csomagolni.

-Lizz, nyugi már, hadd segítsek - nevet fel Michael és levesz a táskáról. Kicipzározza a tetejét és csodálkozva mered rá. - Nem viheted el az összes plüssállatot.

-De ők a családom része! És mondd azt, hogy nem cukik - nézek rá kutyaszemekkel.

-Ha Calum és Ashton is megjön, tartunk egy szavazást - biccent egyet és továbbmegyünk a többi cuccra. - A ruhák kellenek, de tusfürdő és sampon minek? Ott nem szoktak fürödni, vagy mi? Gondolom kint is árulnak ilyeneket.  Meg egyáltalán hogy engednek fel vele?

-Ilyen márka nincs Londonban - mutatom a flakonokat, aztán megadom magamat - De jó, oké, azokat kirakhatjuk.

Felcsendül a kapucsengő hangja és lesietek a lépcsőn, arra az időre Michaelre bízva a pakolást. Kisétálok a kapuhoz, amikor pedig észreveszem őket, hiányérzetem támad. Mert a harmadik személy nincs köztük, aki mindig beszólogat nekem és próbál az agyamra menni.

Pár pillanatig szomorúan nézek magam elé, amikor Calumnak leesik, hogy mire gondolhatok.

-Ne akard, hogy visszavonjam azt, hogy te vagy a legerősebb lány, akit ismerek - ölel át, miután beengedem őket. Halvány mosolyt húzok a számra és erőtlenül bólintok.

Felmegyünk a szobámba és ámulattal nézem, hogy Mikey be tudott pakolni a bőröndbe.

-Ezt hogy csináltad? - tátom el a számat.

-Rákerestem Googlen - vonja meg a vállát. Nem tudom, hogy komolyan mondta-e, a lényeg az, hogy nem kell már vele bénáznunk - Pár állatot azért kivettem, ha nem baj.

-Majd belerakom őket a hátizsákba - mosolygok, aztán odalépek a íróasztalomhoz. Ránézek a képekre, gondolkodás és válogatás nélkül leszedem őket és óvatosan berakom táskába.

-Nem most látsz minket utoljára, hogy fényképeket vigyél rólunk - nevet ki Michael.

-Csitt, elrontod a meghitt pillanatot - förmedek rá.

-Úgy csinálod, mintha ma mennél el először - töpreng Calum.

-Ez teljesen más, mert akkor nem köszöntem el tőletek normálisan - szólalok meg halkan, miközben Michaellel találkozik a tekintetünk. Mindketten jól tudjuk, hogy mit értettem ez alatt.

Bedobom a kézipoggyászomba a fülhallgatómat és egy könyvet, azután elégedetten felállok és kiegyenesedek.

-Készen vagyunk - sóhajtok fáradtan.

-És most csináljunk valami vidámabbat is! - csapja össze a kezét Ashton - Mozi? - tanácsolja az ötletet, amire felröhögök.

-Ha ki akarod próbálni, hogy milyen érzés, amikor kidobnak a vetítőteremből, akkor oké.

-Csak téged fognak kirakni, én meg eljátszom, hogy nem ismerlek - szól vissza. - Legó kaland jó lesz?

-Max az öcsédnek - neveti ki Calum.

-Harry már látta. Légyszíves, azt mondta, hogy tök szupi-szuper volt!

-Igen, menjünk! Láttam a bemutatóját és benne van Batman is! - kontrázik Michael.

-Akkor, ha Hay most jó kislány lesz - teszi keresztbe Cal a karját.

-Rendben - biccentek.

-És fogadjunk, hogy azért tuti nem ez lesz a kedvenc rajzfilmem. 

-Én már nem fogadok többet, így is sztriptízelnem kell majd egy hétig - kuncogok.

-Hogy mivan?! - kapják fel a fiúk a fejüket.

-Semmi-semmi - legyintek egyet - Mehetünk?

***

-Mit szeretnétek? - lép hozzánk a büfénél egy lány.

-Két nagy kukoricát, három perecet, és egy csomag gumicukrot - diktálja Calum és felénk fordul - Ti mit kértek?

Mindannyian megkapjuk a rendelésünket és sietve elindulunk a teremhez, mert késésben vagyunk. Ashton kitalálja, hogy futni fog, csak a probléma az, hogy mellette állok, lendülettel nekem jön, ami miatt pedig kiöntöm a kukoricámat.

-Ashtoon! - nyávogom.

-Neked adom az enyémet, csak menjünk - néz vissza a rohanásból. Mivel nem figyel maga elé, nekimegy a jegyszedőnek és az ő popcornja is kiömlik.

-Oh, köszönöm - nézek rá gúnyosan.

Épp, hogy beérünk a filmre, a reklámokat lekésve. Ezért kicsit szomorúan ülök le a helyemre, de gyorsan beletörődök és csendben nézem az elkezdődő rajzfilmet.

-Ezt a dalt kívülről tudom már - súgom oda  Michaelnek a film felénél, amikor már nem tudom, hányszor kezdenek rá a Minden szupi-szuperre. - De amúgy tetszik.

-Szerintem is jó. Olyan... Sokat magyarázó, értelmes és a csapatmunkáról énekel. Ez annyira megható - töröl le egy műkönnyet az ujjával. Visszatartom a nevetésemet, mert megígértem, hogy jó leszek és egy szót sem szólok, majd visszanézek a vászonra.

A film végénél felkapcsolódnak a lámpák és újra meghallom a dalt. Azt hiszem, agybajt fogok tőle kapni és jó pát hétig a fejemben fog járni. Ránézek Calumra, hogy bánja-e, amiért megnéztük a filmet.

-Ez gyönyörű volt - dörzsöli meg a szemét, azt hiszem igazi könnyek miatt - Hay, mondd, hogy nem! Most gyorsan hazamegyek és legózni fogok útmutató nélkül - karol át.

-Tehát ez lett a kedvenc filmed? - nevetgélek.

-Igen, tévedtem, amikor azt mondtam, nem lesz az. Ó, és kösz, hogy nem csaptál parádét - veregeti meg a vállamat és leindulunk a lépcsőn.

-Pisiszünet! - emelem fel a kezemet, amikor kijövünk a teremből. Gyorsan elrohanok a lánymosdóhoz és a többiek is a másikhoz. 

Kézmosás közben elégedetlenül vicsorgok az óriási tükörben lévő másomra. Annyira átlagos vagyok. Átlagosan csúnya.

Az önbecsülésem még jobban csökken, amikor meglátom a tükörképem mellett Rosaliét. Persze neki isten megkegyelmezett.

-Szia - köszönt vidáman. Mosolyogva bólintok egyet és megtörlöm a kezemet. - Hallottam, mi történt. Luke mindent elmondott - biggyeszti le az ajkát - Sajnálom, figyelmeztetni akartalak Chloe miatt, ő az a lány, aki mindenáron megszerzi azt, amit akar.

-Nem érdekel Luke. Se Chloe. Próbálom elfelejteni ezt az egészet, de azért köszi - vonom meg a vállamat halvány mosollyal az arcomon. - Mindig is tudtam, hogy Chloe ki nem állhat, most be is bizonyította. Kis ribanc - az utolsó mondatot alig hallhatóan mondom, Rosalie mégis meghallja és halkan elneveti magát.

Kinyílik az egyik vécéajtó, ahonnan az emlegetett szamár lép ki. Felszegett állal megnyitja a csapot, engem levegőnek nézve. 

-Hayley, nem is mondtad, hogy szerelmes vagy Lukeba. Akkor talán átgondoltam volna, hogy megcsókolom-e - húz gúnyos mosolyt a szájára, miközben rám sem néz.

-Csak voltam. És szerintem ti jobban összeilletek, a seggfejekhez illenek az örömlányok. Bocs, Rosalie - kérek elnézést tőle, mivel az unokatesójáról és az egyik barátnőjéről beszélek így. 

-Ha tényleg azt gondolod, hogy jó páros vagyunk, akkor csak szólok, hogy vele jöttem mozizni - folytatja, észre sem véve, hogy az előbb lekurváztam.
-Chloe... - szól közbe Rosalie, de Chloe lecsitítja, hogy ne avatkozzon bele.

-Tudod, teljesen leszarom, hogy ki a mai áldozatod. Jövő héten úgyis már más fiúval fogsz kavarni - rontok ki a mosdóból. Calumék már kint várnak rám és csodálkozva nézik, ahogy dühösen közeledek feléjük. - Menjünk haza - súgom erőtlenül. Michael átkarol és kérdezés nélkül elindulunk. Az agyam folyamatosan pörög, csak Luke és Chloe kapcsolatára tudok gondolni. Tényleg járnak? Rosalie ezt miért hagyja? És egyáltalán hol lehet Luke, ha együtt jöttek?

Michael már nem bírja megállni, hogy megkérdezze mi történt a mosdóban és miért vagyok ilyen néma. 
-Chloe egy dög - kezdek bele. 
-Ezt mindenki tudja.
-De nem érted, azt mondta, ma Luke-kal mozizott, pedig tudja, hogy szeretem! Vagyis szerettem...
-Ha csak szeretted, akkor miért érdekel? Úgyis el akarod felejteni - rántja meg a vállát.
-De tök szemétség! Ezen a héten Luke a "pasija", vagy nem is tudom mije, aztán jövő héten dobja és keres egy nála jobbat!
-Azt mondtad, ő is nagyjából ezt csinálta. És inkább nem arról kéne vitatkoznod, hogy miért tett túl rajtad ilyen gyorsan? -  mosolyog szórakozottan. 
-Ah, néha utálom, hogy nincs köztünk még egy lány - csapok a fejemre - Most nem én vagyok a fontos, hanem ő! Mi lesz, ha Chloe megunja, talál egy nála jobbat és faképnél hagyja? Azt senki sem érdemelmé meg! Gondolom Szilveszterkor is csak azért smárolta le, mert abban a pillanatban nem volt a közelében más fiú. És nem érdekelhette, hogy Luke nem is vele képzelte el azt a pillanatot! Ez a cafka csak magával törődik, soha sem figyel másokra; csak a legjobb ruhákban akar járni, harcol a legmenőbb rangért és persze a legjobb fiút akarja folyton maga mellett! - csapkodok a levegőben.
-Lizz... - szólal meg Michael óvatosan.
-Hm?
-Még mindig szereted. És most be is ismerted, hogy ő nem akarta megcsókolni Chloet.
-Nem szeretem. Vagyis... Azt akarom, hogy jó legyen neki és nekem is. Inkább maradok egyedül, minthogy még egyszer átéljem azt a fájdalmat. De azért hiányzik is, ahogy csesztettük egymást. Túl szeretnék lépni ezen, de mégsem akarok, pedig jobb lenne. Nem tudom, mi van velem - túrok bele a hajamba.
-Lizz, értsd már meg, hogy még mindig szereted. 

-Már régóta megértettem, csak  nem tudom  elfogadni.