21. rész I'm an idiot

Sziasztok! :) Sajnos nem ellenőriztem át a részt, mert nemsokára megyünk el otthonról és nincsen mobilnetem :( Vagy lehet, hogy gyorsan átnézem még, csak ezt előre meg akartam írni. Mindegy, remélem tetszeni fog, jó olvasást <3

Lizzie xxx

~Hayley Roberts~

Hajnali egykor kinyomom az ébresztőmet, teljesen feleslegesen, mert egész végig fent voltam.  Azt képzeltem el, hogy alszok pár órát, mielőtt kimegyek a reptérre, de sehogy sem sikerült. 

Abban az időben mélyen elgondolkoztam, hogy milyen volt a szünetem; Michaellel még közelebb állunk egymáshoz, személyesen megismertem Ashtont és nem csalódtam benne. Calum pedig... Ő Calum, nem lehet nem szeretni.

Meglepetésemre még arra is rájöttem, hogy nem Rosalie a gonosz lány a középiskolás filmekből, hanem Chloe. Inkább meg sem említem azt a cafkát.

És igen. Ott volt még Ő. Akitől inkább távol kéne magamat tartanom, mert csak sírnék a közelében. Tudom, hogy soha nem lesz köztünk minden ugyanolyan mint régen; nem fogjuk egymást piszkálni és idegesíteni, mert rájött valamire: hogy szeretem. Fúj, ez nagyon nyálasra sikerült, le kéne szoknom ezekről a filmekről. Szóval a lényeg az, hogy kerülnöm kéne őt, mert csak elrontjuk egymást.

Felveszek egy kényelmes nadrágot, egy pólót és rá egy pulcsit. Lehet, hogy itt meleg az idő, de Londonban minden hóval van borítva. Álmosan leviszem a cuccaimat az előszobába, ahol apu már vár rám.

-Nem tudtál aludni? - veszi észre a mindjárt lecsukódó szemeimet. Fáradtan biccentek egyet és a kezébe adok egy táskát - Kár, pedig a barátaid még el akartak tőled köszönni - biggyeszti le a száját.

Gyorsan kifutok a kocsihoz, ami mellett már ott ácsorognak. Meghatott mosollyal az arcomon átölelem őket és próbálok rájönni, hogy minek maradnak fent eddig csak azért, hogy elköszönhessenek tőlem.

-Mondtam, hogy nem kell megvárnotok - vigyorgok még mindig.

-Te mondtad, hogy el akarsz tőlem normálisan búcsúzni - karol át Michael. 

-Jó, oké, de ezt nem gondoltam volna - rázom hevesen a fejemet, aztán beletörődök - Imádlak titeket. De ez titok, nehogy elmondjátok Jennynek.

-Én biztos nem fogom - bólint Calum - Félek tőle.

Vidáman és kissé kialvatlanul ülünk be a kocsiba és indulunk el a Sydney-i repülőtérre. Az út némán telik, mindenki túl fáradt ahhoz, hogy mély beszélgetésekbe kezdjünk. Aztán én töröm meg először a csendet.

-Most már lehet tudni, hogy mikor fogtok meglátogatni?

-A félévi után. Megengedte az igazgató, mert az egyik hét úgyis síszünetre esik - magyarázza Michael.

-Két hétre fogtok jönni? - ujjongok - Várj egy kicsit. A ti sulitokban van síszünet? De hát... Ez nem ér!

-Bocs, máskor válassz olyan iskolát, ahol van ilyen - veregeti meg Ash a vállamat, mire elnevetem magamat.

-Itt vagyunk - állítja le apu a kocsit és kinyitja az ajtóját. Én is kiszállok és hátrasietek a csomagtartóhoz. Erőlködve felnyitom, aztán meglátok egy szatyrot, amit úgy emlékszem, nem én raktam el.

-Ez mi? - emelem fel, Michael felé mutatva.

-Ja, csak azok a dolgok, amiket nálam hagytál.

-Ennyi mindent elhagytam? - meredek újra a nagy zacskóra, majd begyömöszölöm a bőröndbe.

Besétálunk az épületbe, ahol még hajnali kettő körül sem áll meg az élet. Rengeteg ember húzza maga mögött a bőröndjét és keresi a hozzátartozóit, vagy éppen elválik tőlük.

Leülök a büfé előtti asztalhoz, a többiek pedig követik a példámat. Abban a pillanatban megszólal a hangszóró, közölve, hogy a Sydney-London járat tíz perc múlva indul.

-Hát akkor nincs időm enni melegszendvicset felszállás előtt - vonom meg a vállamat szomorúan. 

-Ne is egyél, mert ki fogod hányni - nevet Calum.

-Dehogyis, tök erős gyomrom van - ellenkezek.

-Jó, akkor tedd azt, amit akarsz, úgysem én fogok melletted ülni. Viszlát két hét múlva - lökdös előre, hogy menjek már be a gépbe.

-Kedves vagy, én is nagyon várom - vigyorgok és gyengéden beleütök a vállába.

-Elintéztem a bőröndödet, szerintem menj, mert itt fognak hagyni - lép hozzám apu.

-Nem hiszem el, hogy mindenki siettet - háborgok - Máris megyek, két hét múlva találkozunk - ölelek át még egyszer mindenkit, majd a hátizsákommal a kezemben felugrándozok a lépcsőn.

Elfoglalom a helyemet, ami egy húsz év körüli lány mellé szól. Remélem ő kedvesebb lesz, mint az idefelé lévő bácsi.

-Szia - köszönök neki.

-Heló - biccent egyet, aztán visszarakja a fülesét. Úgy látom, nincs kedve reggel kettőkor beszélgetni, ezért én is előveszem a fülhallgatómat.

Négy órán keresztül félálomban hallgatom a zenét, amikor egy kisebb rezgés  miatt felkapom a fejemet. A mellettem lévő lány már fent van és egy könyvet olvas.
-Olyan vicces, ahogy megijedsz - fojtja el a mosolyát. - Nyugi, nincs semmi baj.
-Sokszor szoktál utazni? - kérdezem, mert már elegem van, hogy csendben kell maradnom.
-Igen, de Ausztráliába nem nagyon szoktam. De most átjöttem ünnepelni a Szilvesztert a barátaimmal.
-És milyen volt?
-Jó - nevet fel  - De mi ez a sok kérdés?
-Nem tudom, beszélgetős kedvemben vagyok - rántok egyet a vállamon.
-Rendben - mosolyog - Neked milyen volt az újéved?
-Szörnyű - hördülök fel - Képzeld, van egy fiú, akit azt hiszem szeretek.
-Csak hiszed? - kuncog.
-Igen. Vagyis,  nem tudom. Tegnap még biztos voltam benbe, ma pedig megint rá kell jönnöm. Bizonytalan vagyok vele kapcsolatosan.
-Furcsa lány vagy. Na mindegy. És mi volt azzal a fiúval? - terel vissza a témához.
-Azt szerettem volna, hogy éjfélkor csókolózzunk, mert úgy éreztem egy kicsit, hogy neki is tetszhetek, de jött egy régi osztálytársam, akit nagyon könnyen felvehetnének prostituáltnak, az megcsókolta a fiút a szemem láttára én pedig összetörtem - mesélem el úgy, mintha csak az időjárást mondanám el.
-Istenem! - kap a szájához - Jól vagy?
-Már sokkal - nyugtatom meg - Mondtam neki, hogy lépjünk túl ezen és hogy hagyjon békén.
-Ezt hogy érted?
-Úgy, hogy utána felhívott tizenhétszer és fél tucatnyi üzenetet küldött.
-Megnézted őket?
-Nem, nem is fogom. Csak az a baj, hogy így ki sem tudom majd őket törölni, mert akkor látnám az elejét és lehet, hogy rájuk mennék, hogy mégis elolvassam.
-Ha az a titokzatos fiú arra használja el az idejét Január elsején, hogy neked küldjön üzeneteket, akkor biztos nem lehet akkora seggfej - mosolyog rám halványan. - Megnézhetem őket?
-De utána ki is törlöd? - kérdezem óvatosan.
-Ha úgy látom, akkor igen - bólint egyet. Rövid ideig habozva átadom neki a telefonomat. Megnyitja a beszélgetéseket és felém fordul - Ez az? - mutatja felém a telefonszámot. Félve bólintok egyet, mire vigyorogva méreget engem - Cuki, ahogy elvörösödsz ennyi miatt. Inkább nem hozlak még jobban zavarba - legyint és mélyen belemered az olvasásba. Feszülten nézem addig, amíg fel nem emeli a fejét a képernyőről. - Először is: ez nem csak hat üzi, hanem vagy tizenkettő, a legutolsót elsején írta délutánkor. Az után mondtad neki, hogy felejtsétek el ezt az egészet, ugye?
-Igen - sütöm le a szememet.
-Ez olyan édes. Vagyis nem az, hogy szenvedtek, hanem, hogy tiszteletben tartja a kérésedet  - ugrándozik a helyén - Szóval, vissza erre az egészre. Téged most Hayleynek hívnak, vagy Elizabethnek?
-Ez hogy kapcsolódik ide? - röhögök fel - Mindkettő, de az Elizabethet nem szeretem.
-Nekem ezért nincs második nevem. Egyébként Alice vagyok - nevetgél amiatt, mert elfelejtett bemutatkozni - És ez a fiú, ha nem lenne fiatalabb nálam, akkor simán járnék vele. Meg persze te is ott vagy még emellett.
-Hogy mi? - kérdezem meglepődve.
-Szereted. Nem? És ezekből a szövegekből azt vettem ki, hogy ő is téged. Akkor is, ha láttad, hogy egy másik lány megcsókolja őt. Mert csak szólok: ő soha nem akart semmit sem ettől a bizonyos Chloetól, azt írja róla, hogy egy szajha és ezt onnan tudja, hogy valami Rosalie mesélte neki még régen, hogy az a hobbija annak a lánynak, hogy minden héten új fiút keres magának. Szóval mindegy, szerintem aranyos, ahogy Halesnek hív téged és próbálkozik azzal, hogy visszaírj neki - fejezi be a mondandóját.
-Nem akartam, hogy elmondd a tartalmát - temetem bele az arcomat a kezeimbe - Ezt fel kell dolgoznom. Tehát azt akarod mondani, hogy Lukekal közös a véleményünk Chloeról?
-Ki az a Luke? - néz rám értelmetlen arccal.
-A fiú, akiről eddig beszéltünk! - röhögök -  Tehát Luke soha nem szerette Chloet?
-Nem - rázza a meg a fejét.
-És célzott rá, hogy szeret engem?
-Az összes üzenetben.
-Miért vagyok ekkora idióta? - dőlök hátra az ülésben, összeszorult gyomorral.