13. rész Fogadás

Sziasztok! :) Ezt inkább a rész mögé szerettem volna írni, de már mindegy :D Túl koraiak az események? :0 Annyiszor átírtam ezt az egészet, mert nem voltam sehogy sem megelégedve vele, de remélem nektek tetszeni fog ;) Nagyon jól estek a kommentek, amiket írtatok az előző részhez, remélem most is kapok párat :D És élvezzétek minden erőtökkel ezt a 2 és fél napot! <3

Lizzie xxx

~Michael Clifford~

-Ma nem jön át a csajod mindenkit ölelgetni? - kérdezi Luke az ágyamon feküdve. A tegnapi jelenet, amit csináltak, eléggé... Furcsa volt. Nem tudok mást mondani rá.

-Még mindig nem a csajom - nevetem. - Elment az apukájával valami karácsonyi vásárlásra. De délután lehet, hogy jön.

-Jaj de cuki, elmegy apucival dekorációkat keresni az Aldi-ban - mondja lányos hangon, amin elnevetem magamat.

-Hülye vagy - dobom meg egy párnával - Csak hülye vagy és kész - röhögök.

-Kész van a kaja! - ront be Ashton az ajtón, kezében egy tál kukoricával - Legalábbis jó belőle. Calum elégette az egészet. - pillant szúrósan a mögötte lévő fiúra.

-Nem tehetek róla, hogy nem írták rá normálisan, hogy mennyi időre kell berakni! - emeli fel védekezően a kezeit.

-Azért, mert minden normális ember tud popcornt csinálni - vihog Ash, majd belemarkol a nagy kezeivel a tálba.

~Hayley Roberts~

-Apu, muszáj bemennünk az Aldiba is? - nyöszörgök az anyósülésen.

-Ha kapsz még egy plüss pingvint, akkor bejössz velem? - kérdezi egy mosollyal az arcán. Tudja, hogy még mindig szeretem őket, régen pedig így vett rá olyan dolgokra, amiket nem akartam.

-Hát...Oké - adom meg magamat - De én választok, hogy milyen legyen!

-Rendben - mosolyog rám játékosan. Olyan régen láttam már így. - Na, és találtál már ajándékot a fiúknak?

-Igen, már Londonban néztem nekik, Jennynek és a többieknek itt fogok venni - válaszolom. Jenny. Megígértem neki, hogy videóchatelni fogunk, amint hazaér. És tegnap érkezett meg. - Apa, gyorsan bemegyünk az Aldiba, választok egy pingvint, aztán megyünk haza, ugye? - kérdezem tőle kétségbeesetten.
-Igen - lepődik meg a hirtelen pörgésemen.
-Akkor sipirc! - szállok ki a kocsiból. - Höh, sipirc - horkantok fel. Nem mondom gyakran ezt a szót.

-Miért is van ez a nagy sietség? - mondja nevetve.

-Jennynek még tegnap megígértem, hogy beszélünk és elfelejtettem, most pedig eszembe jutott. És lehet, hogy azt hiszi, valami baj van, vagy nem tudom és... - kapkodom a levegőt.
-Nyugi, gyorsan bevásárolunk és mehetsz is vele Skypeolni.
-Köszönöm - ölelem át és berohanok az áruházba.

***

Örülök, hogy kocsival csak pár percre vagyunk a bolttól, mert jól jön akkor, ha sietni kell.

-Na rohanj Jennyhez - hesseget ki apa a kocsiból, amikor leparkol.

-Előbb szólok Mikeynak - tudatom vele, miközben kiszállok - Egyébként köszönöm a pingvint - a kezemben lévő plüssre.

-A megegyezés része volt - mosolyog.
Odafutok a szomszéd házhoz, megnyomom a csengőt és várok. Remélem Luke nincs itt.

-Nem arról volt szó, hogy ma nem jössz? - förmed rám az említett személy az ajtót kinyitva.

-Nem arról volt szó, hogy... - elkezdek gondolkozni valami beszóláson, de nem jut eszembe semmi.

-Úgy látszik, hogy most én győztem - húz egy önelégült mosolyt a szájára. - Az mi a kezedben? - pillant rá a plüssre.

-Nem láttál még pingvint? - mondom lenézően.

-De, csak azt hiszem te már kinőttél a plüssállatokból - nevet, majd kikapja a kezemből a pingvinemet.

-Hé, add vissza! - nyávogom, de ő felemeli olyan magasra, hogy ne érjem el. Nem fogok ugrálni, azon csak még jobban nevetne. Gondolom magamban, és sípcsonton rúgom, amitől egy kicsit megtántorodik, de így sem érem el az állatot. Elkezd futni a nappali felé, én pedig utána.

-Honnan tanultál meg ilyen erősen rúgni? - kiabálja felém.

-Ez még nem a legnagyobb volt, de szívesen megmutatom azt is - rohanok utána.

Már majdnem utolérem, amikor megbotlok valamiben és őt is elrántom magammal. Mindketten elesünk, én pedig felnyögök, mert ő rám zuhant, a súlya pedig nyomja a bordámat. Mondjuk nem is olyan kényelmetlen... Hayley, te hülye vagy!  Ő csak egy seggfej, aki nem fog csak úgy megváltozni. Mondom magamnak.

Csak pár centiméter választja el a felsőtestünket, igazából most van az első  igazi szemkontaktusunk, eddig mindig kerültem a tekintetét és ő is az enyémet. Csak akkor nem, amikor valami lealázót mondtunk egymásnak, mert az akkor a leghatékonyabb, ha egymás szemébe nézünk. De még sohasem láttam ilyen közelről. Látszik minden egyes vonása, elismerem, nem csúnya gyerek. Ajkai "o" alakot formálnak, gondolom megijedt attól, hogy magammal rántottam.
-Gyönyörű szemeid vannak - suttogja alig hallhatóan. Nem köszönöm meg, vagy ilyesmi, csak meredten bámulom.
 Jó pár percig nézzük egymást, amikor valaki bejön a helyiségbe.

-Lukey, nehogy lesmároljátok egymást a beleegyezésem nélkül! - neveti el magát Cal. Látom, hogy mellette vannak a többiek is.

-Lukey? - röhögök erőltetetten, miközben elhúzom a fejemet. - Ja, és add vissza a pingvinemet! - rántom ki a kezéből és felkelek a földről.

- A pingvinek a kedvenceid? - csodálkozik Ashton.

-Aha. - vonom meg a vállamat. - Neked is? - mosolygok rá.

-Nem - nevet. Szeretem hallgatni a nevetését. - Lukenak az. - nevet továbbra is, de ekkor már leolvad a mosoly az arcomról.

-Ez nem igaz - tiltakozik még mindig a földön feküdve.

-Ezt hogy mered letagadni? - nevet Michael. - Hazudik - mosolyog rám.
-Vagyis igaz, de én szerettem meg őket először, mert én vagyok az idősebb - húzza ki magát. - Kopizós - néz rám összehúzott szemekkel.

-Én? Kopizós? Honnan tudod, hogy nem én imádtam meg őket előbb? - háborodok fel.
-Az előbb mondtam. Idősebb vagyok - rántja meg a vállát. - És én már akkor szerettem őket, amikor megszülettem.
-Akkor még azt sem tudtad, mi az a pingvin - röhögöm ki.
-Miért, te igen? - tudom, hogy fel akar idegesíteni.
-De most nem erről van szó! - morgok - Vagyis de, de mindegy. Biztosan én tudtam meg előbb, hogy mit jelent, mert ahogy elnézem, én nagyobb intelligenciával rendelkezek, mint te - nyújtom ki a nyelvemet, miközben elcsatolom a hajamat a Hello Kittys csatommal.

-Igen Hello Kitty, te vagy az okosabb - mondja nevetve cinizmussal a hangjában.
-Hé, hagyd a csatomat, Jennytől loptam el még régen - védekezek és eszembe jut, miért is jöttem át - Basszus, Jenny! Én megyek is, amúgy is csak azért jöttem, hogy szóljak, Jennyvel Skypeolok - futok oda Michaelhöz és átölelem.

-Mike, már megint kezdi! - szól Luke nyávogós hangon.

-Mit? - kérdezem meglepetten.

-Hogy mindenkit ölelgetsz? - húzza fel a vállát, mintha egyértelmű lett volna a válasza.

Elnevetem magamat és csakhogy idegesítsem, még jobban magamhoz húzom Mikey-t. Michael elkezd röhögni, azt hiszem élvezi, ahogyan csesztetjük egymást.

-Felőlem csókolózhattok is, de ne nyeljétek le egymást - szól közbe Luke.

-Lukey, tudtommal te akartad Lizt megcsókolni a padlónkon feküdve - szólja le a fiút, miközben halkan kuncog.

-Ez nem igaz! - tagadjuk le egyszerre Luke-kal.

-Mit képzelsz magadról, hogy ugyanazt mondod, amit én? - tágulnak ki a szemeim.

-Ugyanazt, amit te, amiért szereted a pingvineket.

-Utállak - teszem keresztbe a kezeimet.

-Én is a téged - vigyorog gúnyosan.

-Ja és a kék szemgolyóidat sem szeretem.

-Dettó - mondja még mindig engem nézve, amitől ideges leszek.

-Azt hiszem megyek, sziasztok - kapom el a tekintetemet a többiek felé, akik kicsit csodálkozva néznek ránk.
Kisietek az előszobába, ott pedig megállok egy pillanatra. Minek kellett átjönnöm? Csak hülyét csináltam magamból.
A szobámig meg sem állok, ott előveszem a laptopomat és felhívom Jenny-t Skypeon. Szerencsére nem tart sokáig, mire felveszi. Bocsánatot kérek tőle, amiért tegnap elfelejtettem őt, majd elmeséljük egymásnak, hogy eddig mi történt velünk. Én elmondom a Lukeos esetet, ő pedig csak vigyorogva hallgatja.
-Mi az? - kérdezem meg, mikor befejezem a mondandómat.
-Szerelmes vagy - fulladozik a nevetéstől.
-Dehogyis! - visítok.
-Akkor nem hagytad volna, hogy rád feküdjön - röhög továbbra is.
-Teljesen lesokkoltam, azt sem tudtam, hol vagyok!
-Ezt én is mondhatnám - cukkol - Oké, fogadjunk - csapja össze a kezét. - Ha a szünetből úgy fogsz visszajönni, hogy még mindig azt mondod, hogy utálod, akkor te győztél. De ha egy kicsit is vonzódsz hozzá, akkor én - mosolyog önelégülten. - A vesztes pedig megkéri Will-t, hogy egy hétig hadd sztriptízeljen a pultos munka helyett.
-Várj, gondolkozok - kérek időt. El sem tudom viselni Luke jelenlétét, akkor miért lenne ekkora baj? - Rendben - mondom ki magabiztosan. - Virtuális kézfogás?
-Virtuális kézfogás - bólint. Kinyújtjuk a kezünket, megmarkoljuk a levegőt és megrázzuk.