6. rész Első éjszaka a munkahelyen

Sziasztok! Egy napot már megint késtem, tudom, szörnyű vagyok :( Szerintem át fogok váltani a szombatokra, hogy akkor lesz új rész. Ahogy a másik blogon is írtam, sajnos jövő héten megint nem leszek gépen elérhető :( Ez a rész szerintem kicsit váratlan eseményű (jó, nem annyira :D), remélem tetszeni fog, bár én mostanában nem vagyok magammal megelégedve :/ Jaj, és köszönöm a 18 feliratkozót és a több, mint 3000 megtekintést! Nélkületek sehol sem lennék <3 Jó olvasást! <3

Lizzie xxx

~Hayley Roberts~

El sem hiszem, hogy nemsokára öt hónapja vagyok itt. Calummel, ahogy megbeszéltük, tartom a kapcsolatot, de Michael sem marad ki belőle. Órákig szoktunk este chatelni, mint régen, amikor még általánosba jártunk. Megint kezd minden visszaállni a helyére a kapcsolatunkban. Lukeról továbbra sem szeretek beszélni, de már nagyon nem is emlegetik. Lehet, hogy kilépett a bandából? Kétlem.

Ma lesz az utolsó tanítás őszi szünet előtt, én meg teljesen le vagyok égve és még mindig nem kerestem részidős munkát, amivel tudnék némi pénzt keresni. Apa havonta küld egy mennyiséget, de nem nagyon tudom beosztani és most, hogy szünet lesz, még többet fogok költekezni, kölcsönkérni meg nem szeretnék senkitől, szóval eldöntöttem, hogy ma az egész napomat álláskereséssel töltöm.

***

-Hé, Jenn! - futottam oda órák után a barátnőmhöz - Nem azt mondtad egyszer, hogy egy bárban dolgozol?

-De, pultoslány vagyok. Kéne munka? - mosolygott rám.

-Igen - bólogattam.

-Megkérdezem, hogy van-e még hely - sóhajtott.

-Juj, nagyon szépen köszönöm! - ugrottam a nyakába.

-Szívesen - nevetett a vállamat veregetve. - Nagyon sürgős? Úgy értem, már ma megkérdezzem?

-Minél előbb szeretnék kezdeni, mert nemsokára el kell adnom a tankönyveimet, hogy legyen pénzem.

-Akkor ma eljössz velem munkába - kacsintott - Fogod bírni az éjszakai műszakot?

-Nem tudom - nevettem. - Majd csak megszokom.

***

Gyorsan eljött az este, én pedig izgatottan vártam, hogy mit fognak gondolni rólam a bárban. Felvettem egy egyszerű pólót és egy farmert, majd vártam Jennyre, hogy berontson a szobámba, ami nem tartott sokáig.

-Na gyere te lány! - csapta ki az ajtót köszönés nélkül, amit már megszoktam.

-Most van tíz óra. Te hajnali kettőig szoktál dolgozni? - csodálkoztam.

-Csak pénteken - nyugtatott meg - Máskor már tizenegykor elengednek, ha azt látják, hogy dolgozok.

Kisétáltunk a kollégiumból, ahol csípős szél fogta meg az arcunkat. Még csak Október vége volt, de már érezni lehetett, hogy közeleg a tél. Felvettem a széldzsekimet, amit örültem, hogy elhoztam magammal. Egyikünknek sem volt kocsija (miért is lenne két 15-16 éves lánynak?), ezért taxi után vadásztunk. Látszott a barátnőmön, hogy mindannyiunknál rutinosabb ebben, ezért gyorsan be tudtunk ülni egy szabad járműbe. Elmondtuk a címet és csendben vártuk, hogy megérkezzünk. Nagyon izgultam, mert még sohasem volt komolyabb munkám, Sydneyben is csak fagyipultos voltam, amihez nem kell sok tapasztalat. Gyorsan megérkeztünk, kifizettük a díjat, majd berohantunk egy fedett részre, mert eleredt az eső. London, hogy én mennyire szeretlek! Jenny bevezetett a bárba, ami most is ugyanolyan zsúfolt volt, mint amikor még nyáron elkísértem őt ide. Megmutatta az öltözőt, ahol le tudtam rakni a kabátomat, majd a tulajdonoshoz vettük az irányt. 

-Hé Will! Találtam egy lelkes alkalmazottat! - nyitotta ki az iroda ajtaját a barátnőm. - Azt mondtad, hogy kell még egy pultoslány, igaz?
-Hála égnek, már mindenhol kerestem fiatal munkásokat, de nem nagyon akadtak! - futott hozzám egy húsz -huszonöt év körüli férfi. - Fel vagy véve! - emelte fel a kezét, de nem arra, hogy kezet fogjunk, hanem arra, hogy pacsizzunk egyet. Bírom az ilyen embereket.
-De ennyi? - lepődtem meg. - Nem akarja tudni a tapasztalataimat, meg ilyeneket?
-Csinos vagy, fiatal, a legtöbb férfi ilyen lányokért jön a sztriptízbárakba, akkor is, ha csak pultos vagy.
Teljesen lesokkoltam. Jenny egy szóval se mondta, hogy egy sztriptízbárban dolgozik. Kérdőn, kicsit felháborodva néztem rá.
-Szóval, tudnál már most kezdeni? Nemsokára jönnek a táncosok és meg kell nekik mutatnom, hogy hol van az öltöző.
-Egy pillanat, szeretnék beszélni a barátnőmmel - mosolyogtam rá szélesen, amire kedvesen bólintott. - Egy szóval sem mondtad, hogy ilyen helyen dolgozol! - kiabáltam, miután becsuktam magam mögött az iroda ajtaját. Nem csak azért beszéltem hangosan, mert némileg mérges voltam, hanem azért is, mert a dübörgő zene miatt nem lehetett normálisan beszélgetni.
-Azt mondtad pénz kell! Nem tökmindegy, hogy hol dolgozol meg miatta? - rázta meg a vállát. Néha csodáltam, hogy hogy tud mindig ilyen laza lenni, de most szörnyen utáltam ezt a stílusát. - Adj magadnak egy hetet, és rá fogsz jönni, hogy ez a világ egyik legjobb állása! És nem fogod látni a sztriptíztáncosokat, csak akkor, amikor szomjasak lesznek. - győzködött.
-Rendben - sóhajtottam, ő pedig egy széles mosolyt húzott a szájára. Visszamentem az irodába.
-Akkor? Benne vagy? - nézett fel Will a telefonjából.
-Benne - mosolyogtam halványan.

***

-Hogy nézek ki? - mutogattam a munkaruhámat Jennynek, akin egyébként ugyanaz volt, mint rajtam. Csodálkoztam, hogy nem is annyira kihívó a felszerelés. Egy egyszerű fekete póló volt, hozzá egy piros köténnyel - meg voltam vele elégedve. A hajamat közben felfogtam, mert a nagy tömegtől és a feszültségtől megsültem miatta.
-Csodás vagy! - vigyorgott a barátnőm, majd a kezemet húzva odavezetett a bárpulthoz. - Itt fogunk dolgozni. Senkinek sem adhatsz ingyen whiskeyt, vagy bármilyen alkoholt, akkor sem, ha az illető jól néz ki, mert akkor veszélyben lesz a munkád. Saját tapasztalat - mosolygott önelégülten, amin én elnevettem magamat. - Kevertél már életedben valaha koktélokat? - húzta fel a szemöldökét.
-A limonádé annak számít? - kérdeztem bizonytalanul.
-Mindegy, majd belejössz - szólt bele a beszélgetésünkbe egy nálam nagyjából három évvel idősebb lány, aki szintén pultos volt. A haja oldalt le volt borotválva, a középen megmarad részt pedig lófarokba fogta. Nem az én stílusom volt, de eszméletlenül megtetszett a frizurája. A kezén észrevettem egy tetoválást, ami egy kirakós darabot formázott, mintha kiszedett volna egy darabot a testéből. Nehéz volt elmagyarázni, hogy hogyan is néz ki. Kedvesen mosolyogtam rá, ő pedig ezt viszonozta. - Új vagy itt? - szólalt meg hirtelen.
-Igen - ajándékoztam meg még egy mosollyal.
-Hát akkor sok szerencsét! - biccentett felém, majd elment. Nem értem, hogy mire célzott ezzel, kérdőn néztem Jennre.
-Ja, elfelejtettem mondani, hogy vigyázz a tapizó, részeg pasikkal - figyelmeztetett, amikor észrevette, hogy nem értettem a lány mondatát.
-Ma elég sok mindent elfelejtettél mondani - morogtam magamban, hogy csak én halljam a mondandómat.

***

-Hay, vedd fel tőle a rendelést! - kiabált nekem Jenny. Nem tudom, hogy mennyi ideje vagyok itt, de nagyjából már belejöttem a dolgokba. Ahogy látom, kezdenek az emberek részegedni, és egyre többen próbálnak letaperolni, ahogyan Jenn is megmondta. Még nem néz ki a világ egyik legjobb állásának, de tényleg jó benne, hogy... Hogy, ingyen be tudunk hozni valakit? Lányok vagyunk és fiúkhoz vonzódunk, szóval ez nem jó példa. Ó, igen, kapunk kedvezményt az italokra! Mondjuk próbálom elkerülni az alkoholt. Mindegy, biztos van benne valami jó, hisz Jenny szeret itt lenni. Jenny, aki bulimániás. Gyorsan kiszolgáltam a már alkoholtól bűzlő férfit, majd letöröltem a homlokomról egy izzadságcseppet. A sok szaladgálástól és a bent lévő melegtől csaknem ömlött a víz rólam.
-Hé vöröske! Mutasd a melleidet! - szólította fel a barátnőmet egy 18 év körüli fiú, amire Jenny csak röhögött.
-Azt a táncosoktól kérd! Fogd meg az italodat és húzás innen! - hesegette el a fiút, hogy ki tudja szolgálni a többieket is.
-Lányok, tarthattok egy kis szünetet! - lépett hozzánk Will.
-Nagyon köszönöm! - karoltam át sóhajtozva. A cselekedetem nem csak őt, hanem engem is meglepett. Ha hajnalban bent vagy tartva egy bárban, ahol a többség egy halom perverz, részeg ember, a zene meg maximum hangerőn dübörög, akkor nagyon meg tudsz változni.
Bementünk az öltözőbe, ami némileg csendesebb volt. Ledobtam magamat az egyik fotelbe és a fejemet a kezeimbe temettem.
-Te hogy bírod ezt csinálni? - néztem fel a még egy helyben álló Jennyre.
-De is bele fogsz jönni - mosolygott. Hogy tud még ilyenkor mosolyogni? - Tudom, hogy most kicsit mérges lehetsz rám, mert azt hitted, hogy kulturáltabb helyen dolgozok, de hé, olyannak ismersz?
-Nem - nevettem enyhén - És tényleg nem lesz olyan rossz, ha megtanítod a módszereidet a taperolók ellen.
-Na látod! Kevesebb, mint fél óra, aztán hazamehetünk! - karolt át.

***

A hátralévő időben mindent beleadtam. Fogalmam sem volt, hogy miért, meg akartam magamnak mutatni, hogy megfelelő vagyok az álláshoz. Elsajátítottam Jenny módszereit a perverz állatok ellen, csak kicsit kedvesebb voltam hozzájuk, mert attól még vevők. Öt perc volt még hátra, amikor megláttam egy ismerős arcot. Connor volt az. Úgy látszik, itt végezte. Eldöntöttem magamban, hogy csak akkor fogok neki köszönni, ha észrevesz. Hála égnek ez nem történt meg, a munkaidőm meg lejárt, ezért gyorsan besiettünk az öltözőbe. Kapkodva vettem a levegőt, elfáradtam, már haza akartam menni a kollégiumba, lezuhanyozni és lemosni magamról a cigi- és alkoholszagot.

-Te is láttad Connort? - kezdte a beszélgetést Jenn, miközben öltöztünk.

-Igen - vettem fel a saját pólómat. - Így végzi az olyan, aki túl bunkó a randipartneréhez - vontam meg a vállam. Felvettem a kabátomat is, majd leültem egy fotelbe, hogy megvárjam a még öltöző barátnőmet.

-Mehetünk - bontotta ki a vörös haját a copfból, majd megrázta, hogy normálisan álljon.

Kint az ajtó előtt Will várt ránk. Gondolom az után szeretne érdeklődni, hogy hogy éreztem magamat.

-Na, hogy tetszett? - karolta át a vállamat.

-Az utolsó fél órában már kezdtem megszeretni - nevettem. 

-Remek - paskolta meg gyengén a hátamat. - Jennette, rád bízhatom, hogy elmondd Elizabethnek a munkaidőket?

-Honnan tudod a második nevemet? - néztem rá döbbenten.

-Én mindent tudok - mondta titokzatosan, amire csak a szemeimet forgattam. Olyan, mint Tasha, csak fiúban és egy kicsit idősebb verzióban.

-Elmondok neki minden tudnivalót, ha többé nem hívsz így, William - morgott a mellettem álló lány. Tisztára Michaelt és magamat ismertem meg bennük. Ahogy az utált neveiken hívják egymást és próbálnak visszavágni egymásnak... Nagyon hiányzottak a vele töltött idők.

***

Kisétáltunk a még mindig zuhogó esőbe. Az utakon már nem volt tömeg, néha egy-egy kocsi ment el előttünk. Leintettünk egy taxit, majd kényelmesen beszálltunk a kocsiba. Már félálomban voltam, amikor hirtelen megállt a jármű.

-Megérkeztünk - nézett hátra a sofőr.

Befutottunk a kollégiumba, mert még jobban rákezdett az esőzés, a szél belecsapta a cseppeket az arcunkba. A portás már nem ült a megszokott helyén, valószínűleg már hazament. Bementünk a liftbe és megnyomtuk a legfelső emelet számát. Csendben álltunk, Jennyn is látszott, hogy bármelyik pillanatban elaludhat a földön. Csendben elköszöntünk egymástól, amikor megérkeztünk, majd elindultunk két külön irányba. Eszembe jutott, hogy ma elfelejtettem Mikeyval beszélni, amitől kisebb szívroham jött rám. Rögtön kiment az álom a szememből, majd futásnak eredtem a halvány fényben világító folyosón. Gyorsan elővettem a szobakulcsot és kinyitottam az ajtót. Rájöttem, hogy a szobatársam már rég aludhat, ezért halkabbra vettem magamat. Berohantam a fürdőbe, ledobtam a ruháimat és beálltam a zuhanyzó alá. Hajat is szerettem volna mosni, de inkább elvetettem az ötletemet, inkább reggel fogom nyugodtan, nem félve attól, hogy bárki is felébredne. Nagyjából lemostam magamról a mocskot, amit igazából csak én láttam magamon, aztán átöltöztem a pizsamámba. Amikor már mindennel kész voltam, bedobtam magam az ágyamba a telefonommal  a kezemben. Megnéztem a Sydneyben lévő pontos időt, ami igazából második óraként szolgált a kijelzőmön. Biztos akartam benne lenni, hogy semmiben sem tudom megzavarni a barátomat. Még emlékszem, hogy az ebédet mindig pontosan délben szokták tartani. Ott most délután egy körül van, ezért elküldtem egy üzenetet.

"Szia, zavarlak? Bocsi, eddig nem volt időm üzenetet küldeni :("

Pár perc múlva válaszolt nekem.

"És ez miatt felkeltél hajnali háromkor? Mesélj, mi történik ilyen későn Londonban :D"

Magamban elmosolyodtam, és elkezdtem neki beszámolni a mai napomról.