ui. Olyan bunkó vagyok, mindig feltöltés után jut az eszembe, hogy nagyon-nagyon meg szeretném köszönni a pipálásokat, a feliratkozókat és az oldalmegjelenítéseket! <3 Imádlak titeket! <3
Lizzie xxx
~Michael Clifford~
Ma van egy hete, hogy Hayley nekem vágta, hogy jó döntés volt a költözése. Szerintem neki jobban fájtak a szavai, amiket mondott, mint nekem. Nem zaklatom hívásokkal, ilyenkor hagyni kell, hogy lenyugodjon és ő indítsa a beszélgetést. Luke kicsit le volt döbbenve a rövid beszélgetésüktől, de én örülök, hogy legalább pár szót váltottak egymással akkor is, ha az egyikük nem szívesen csinálta azt.
***
-Még mindig nem hívott? - jött egy láb a fejem elé, mert pont a cipőmet kötöttem. Hétvége volt, ezért a többiekkel eldöntöttük, hogy elmegyünk bowlingozni. Néhány embernek furcsának tarthatja, hogy három tinédzser a szabadidejükben ilyen helyekre jár, de a hecc kedvéért ki szerettük volna próbálni.
-Nem, de úgy érzem, nemsokára meg fog törni. Szeretném újra hallani a hangját - magyaráztam Lukenak. Úgy beszéltem róla, mintha a barátnőm lenne, de már megszoktam a több évnyi együttlevés miatt.
-Hé, sajnálom, hogy beszéltem vele, nagyon felkapta a vizet miattam - sütötte le a szemét.
-Te mi a fenéről beszélsz? Véletlenül az én telefonomat vetted fel és kész! Már régóta tervezgetem, hogy beszélgessetek, de mindig valami hülye hazugsággal kihúzta magát alóluk. De nemsokára találkozni fogtok - veregettem meg a vállát. Nem tudom, hogy mikor fog ez megtörténni, nem akarom máris rázúdítani Hayleyre az egészet, de el fog jönni az ideje.
-Egyébként tudod, hogy miért utál? - kérdezett bizonytalanul.
-Nem utál, csak azt akarja elhitetni magával - nyugtattam.
-Azért, mert elvitted Michaelt az életéből - szólt bele a beszélgetésünkbe Calum, aki a mögöttem lévő széken vette fel a cipőjét.
-Ezt honnan tudod? - fordultam hátra.
-Soha sem akarta kimondani a nevét, ha meg beszéltél róla, akkor meg durcázott. Ki lehet következtetni - vett elő egy halvány mosolyt - Jobb lenne, ha most csak én beszélnék vele. Lehet, hogy nekem jobban kibontakozna. Tudom, hogy a te legjobb barátod volt, de talán neked fél elmondani az ilyen dolgokat, mert túlságosan erőlteted.
-Talán igazad van - sóhajtottam - Hány óra van ott?
-Dél. Max ebédelhet, de az jobb, mintha aludna - nézett az órájára - Benne vagy? - fürkészte a szemeimet.
-Rendben - mosolyodtam el.
-Nem, de úgy érzem, nemsokára meg fog törni. Szeretném újra hallani a hangját - magyaráztam Lukenak. Úgy beszéltem róla, mintha a barátnőm lenne, de már megszoktam a több évnyi együttlevés miatt.
-Hé, sajnálom, hogy beszéltem vele, nagyon felkapta a vizet miattam - sütötte le a szemét.
-Te mi a fenéről beszélsz? Véletlenül az én telefonomat vetted fel és kész! Már régóta tervezgetem, hogy beszélgessetek, de mindig valami hülye hazugsággal kihúzta magát alóluk. De nemsokára találkozni fogtok - veregettem meg a vállát. Nem tudom, hogy mikor fog ez megtörténni, nem akarom máris rázúdítani Hayleyre az egészet, de el fog jönni az ideje.
-Egyébként tudod, hogy miért utál? - kérdezett bizonytalanul.
-Nem utál, csak azt akarja elhitetni magával - nyugtattam.
-Azért, mert elvitted Michaelt az életéből - szólt bele a beszélgetésünkbe Calum, aki a mögöttem lévő széken vette fel a cipőjét.
-Ezt honnan tudod? - fordultam hátra.
-Soha sem akarta kimondani a nevét, ha meg beszéltél róla, akkor meg durcázott. Ki lehet következtetni - vett elő egy halvány mosolyt - Jobb lenne, ha most csak én beszélnék vele. Lehet, hogy nekem jobban kibontakozna. Tudom, hogy a te legjobb barátod volt, de talán neked fél elmondani az ilyen dolgokat, mert túlságosan erőlteted.
-Talán igazad van - sóhajtottam - Hány óra van ott?
-Dél. Max ebédelhet, de az jobb, mintha aludna - nézett az órájára - Benne vagy? - fürkészte a szemeimet.
-Rendben - mosolyodtam el.
~Calum Hood~
Kisétáltam az épületből, hogy nyugodtan tudjak telefonálni és egyedül legyek. Leültem egy padra és tárcsáztam. Remélem, hogy Hay így jobban ki fog bontakozni. Abbahagyott a csengés, gyorsan beleszóltam a készülékbe.
-Hayley, szia - mosolyogtam.
-Szia Calum! Michael ott van? Nagyon sajnálom a múltkoriért, nem akartam megbántani, szörnyen éreztem utána magam, nem mertelek titeket hívni. Nagyon nagyon sajnálom- öntött el bocsánatkérések sokaságával.
-Nyugi, nem haragszik - nevettem el magam - De most csak egyedül vagyok. Mit szólnál, ha elmesélném, hogy mi történik itt a távollétedben? - úgy beszéltem hozzá, mint egy kisgyerekhez, akinek ajándékot készülök adni. Nem tudom, mi ütött belém.
-Örülnék neki - olyan ártatlan hangja van - De várj egy kicsit, elköszönök a többiektől - letette a telefont, majd pár perc múlva hívott - Akkor mesélj nekem - nevetett.
-Hayley, szia - mosolyogtam.
-Szia Calum! Michael ott van? Nagyon sajnálom a múltkoriért, nem akartam megbántani, szörnyen éreztem utána magam, nem mertelek titeket hívni. Nagyon nagyon sajnálom- öntött el bocsánatkérések sokaságával.
-Nyugi, nem haragszik - nevettem el magam - De most csak egyedül vagyok. Mit szólnál, ha elmesélném, hogy mi történik itt a távollétedben? - úgy beszéltem hozzá, mint egy kisgyerekhez, akinek ajándékot készülök adni. Nem tudom, mi ütött belém.
-Örülnék neki - olyan ártatlan hangja van - De várj egy kicsit, elköszönök a többiektől - letette a telefont, majd pár perc múlva hívott - Akkor mesélj nekem - nevetett.
~Hayley Roberts~
-Hol is kezdjem? Mikey a nyár minden napján emlegetett és hívogatott téged. A hívás persze sikertelen volt, mert az a telefonszám már nem létezett. Ilyenkor elkezdett parázni, hogy biztos történt veled valami és utánad akart indulni - az utóbbi mondatára kicsit zavarba jöttem és éreztem, hogy elvörösödtem. Örülök, hogy ezt nem látta senki - Aztán komolyabbra vettük a keresést. Elmentem hozzájuk és megnéztük az összes közösségid, hogy van-e valami új rólad, vagy írtak-e rólad egy cikket vandálkodás miatt - nevetett - Egyébként bocs, hogy úgy néztünk utánad információkat, mint a titkos ügynökök - nevetett újra, amire válaszul én is visszanevettem. - Szóval, már majdnem feladtuk az egészet, amikor megtaláltunk egy YouTube videót rólad.
-Azt, amikor a moziban állatkodunk Jennyvel? - ugrottam fel az ágyról - Mekkora szerencsétek volt! Több millió videót tölthetnek fel naponta és pont a miénket találtátok meg!
-Most, hogy belegondolok, tényleg rohadt szerencsések vagyunk. És az a lány Jenny? Kinézetre nem olyan, mint egy ordibálós csaj, aki leszid az miatt, mert jó éjszakát mondtam nektek hajnalkor - röhögött.
-Hát igen, kiszámíthatatlan lány - mosolyodtam el - Szóval tényleg hiányzok Michaelnek. - óriási boldogság árasztott el, hogy ennyi idejét belefektette a keresésembe úgy, hogy nem is voltam elveszve.
-De gondolom nem jössz vissza.
-Nem - ráztam meg a fejem - Nem akarom őket itt hagyni - tudta, hogy kikre céloztam.
-Megértem. És Luke is egy ok hogy ott maradsz, ugye?
-Igen - sóhajtottam.
-Lehet, hogy jól kijönnétek. Egyszer úgyis találkozni fogtok - szólalt meg bátortalanul.
-Szó sem lehet róla! - le akartam tenni a telefont, de türtőztettem magamat - Michael beszélt rá téged is? Mit nem lehet megérteni azon, hogy utálom? - kérdeztem teljes nyugodtsággal.
-Még nem is beszéltél vele élőben! - hallatszott, hogy felhergeltem.
-Nem érdekel! Tudom, hogy milyen és kész! Álmodhattok, hogy barátkozni fogok vele! - megint kezdtem a kiállhatatlan lányt, de nem tudtam leállni.
-Rendben, felejtsd el, hogy ezt szóba hoztam - csodálom, hogy nem ordibál velem, hogy miért vagyok ilyen - Szeretnéd, ha még beszélgetnénk?
-Nem tudom, ilyenkor mi történik velem. Sajnálom, maradj még egy kicsit - mondtam kétségbeesve - De szerintem hanyagoljuk ezt a témát.
-Hogy telnek ott a napjaid?
-Remekül - mosolyogtam - Az osztálytársak és a tanárok kedvesek, a barátnőim hülyék, minden tökéletes. Majdnem. Néha visszakívánom a pár évvel ezelőtti napokat. Amikor Sydneyben játszottunk csak hárman, te, Mikey és én. Téged olyan könnyű volt befogadni az életembe, de ezt a fiút... Basszus, megint ennél a témánál kötöttem ki - csaptam a fejemre - A lényeg, hogy jó itt, de kicsit hiányoztok. Ja, és kéne munkát keresnem, mert nem tudom beosztani a pénzemet - nevettem.
-Örülök, hogy jól érzed magad. Én most megyek, mert a többiek már türelmetlenkedhetnek. Ha bármikor szeretnél beszélni, csak hívj.
-Rendben - mosolyodtam el - Szia
-Szia - köszönt el ő is, majd letette a telefont.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése