3. rész I miss you

Sziasztok! Nagyon sajnálom a késést, de most már fent van és egy oldallal hosszabb :) Ez igazából a 2. példány, mert az elsővel tegnap elkészültem, örültem neki, elhatároztam, hogy majd később leellenőrzöm, erre... Erre eltűnt -.-" Utána csendben sikítoztam, aztán egy nap alatt újraírtam :D Remélem tetszeni fog :) Jó olvasást! <3

Lizzie xxx

~Michael Clifford~

Azt hittem, hogy Hayley csak viccelt a Londoni életével kapcsolatosan. Úgy gondoltam, hogy elmegy oda nyárra, tanítási időre pedig visszajön. Már Szeptember első hetének mindjárt vége van, egyre inkább kételkedek magamban.

Utolsó óráról, amikor kicsengettek, Calummal kisétáltunk az iskola előtti udvarra és leültünk egy padra Lukeot várva. Közben a gyorshívó egyes számát tárcsáztam folytonosan.

-Kit hívsz? - érkezett meg Luke.

-Szerinted? - húztam fel a szemöldökömet, amire választ adtam a kérdésére.

-Minden rendben lesz - paskolta meg a vállamat Calum.

-Remélem - sóhajtottam - Legalább valami jelet adna, hogy még életben van-e, mert ki se csöng a telefonja - abbahagytam a hívogatást, majd otthon folytatom.

Körülöttünk mindenki mosolygott és nevetett, sütött a nap, de sehogy sem tudtam boldog lenni. 

-Indulhatunk? - állt fel Calum. A kérdésére egy bólogatással válaszoltam, elindultunk hazafelé.

***

-Amúgy te szeretted? - kérdezte Luke - Vagyis, úgy értem... Szerelemből - nyögte ki.

-Nem, ahogy láttam ő sem engem. De ő volt a legjobb barátom, olyanok voltunk, mint a testvérek, mindig támaszkodhattunk egymásra. Előttetek csak ő volt az egyetlen igaz barátom, azt hiszem neki is csak én voltam. Suliban is azzal hecceltek minket, hogy biztos járunk, de ezt idő után már figyelmen kívül hagytuk. Nagyon sokat jelent nekem, mindenáron meg akarom tudni, hogy mi történt vele - a szavak csak ömlöttek a számból, minden, ami eszembe jutott, elmondtam. Sokat meséltem Lukenak Hayleyről, be is akartam mutatni őket egymásnak, de Hay valamiért nem egyezett bele.

Elbúcsúztunk Luketól, ketten folytattuk az útunkat Calummal.

-Ha valamit számítana, holnap átmegyek segíteni a hívásában. De szerintem a neten is utána kéne nézni, hátha csinált valamit a múlt napokban. Tudom, hogy nagy bajkeverő volt, lehet, hogy írtak egy cikket róla - mosolygott Cal.

-Köszönöm, együtt lehet, hogy könnyebben megtaláljuk - húztam halvány mosolyt a számra. Nem is gondoltam rá, hogy a közösségi oldalait is át kéne nézni.

-Hé, te mosolyogsz! - nevetett.

-Nem is! Csak a nap belesütött a szemembe! - röhögtem.

-Azt hiszem kezd visszajönni a régi Michael.

~Hayley Roberts~

Egész délelőtt a randi járt a fejemben. Ma megtudom, hogy milyen igazából Connor, mert nem nagyon tudok róla sokat, csak a vacsoránál beszélgettünk.

Amikor az utolsó óráról is kicsengettek, akkora lendülettel pattantam fel, hogy a padom az előttem ülő székére csapódott. Ezt nem vette jó szemmel, ezért szúrósan nézett rám. Nagy bocsánatkérések közepette végre kijutottam a folyosóra, ahol Emily várt. Megígérte, hogy elmegy velem vásárolni, ami miatt teljesen fel volt pörögve, ennek én pedig pont az ellenkezője voltam.

-Akkor mivel kezdjük? Ruhákkal, cipőkkel vagy a kiegészítőkkel? - ugrándozott.

-Nem lenne mégis elég, ha egy farmerban és egy blúzban mennék - nyafogtam.

-Szó sem lehet róla! Szépen ki fogsz öltözni! - úgy beszélt, mintha az anyám lett volna.

-Nem jöhetne Jenny is?

-Tudod, mi történt múltkor is. Azóta elhatároztam, hogy nem viszlek titeket együtt vásárolni - a mondatán elmosolyodtam, mert visszaemlékeztem a múltkori plázás baromkodásunkra. A fehérneműboltban voltunk, ahol felvettünk egy alsógatyát, a nyakunkra meg rákötünk egy strandruhát és úgy rohangáltunk a boltban azt kiabálva, hogy supermanek vagyunk.

-Mondd, hogy nem volt vicces! - böktem meg a hasát.

-Nem volt vicces, mert engem is kitiltottak onnan - biggyesztette le a száját.

-Jó, rendben, akkor nem jön Jenny - sóhajtottam - Most örülsz?

-Igen - vigyorgott.

***

Amikor kiléptünk az épületből, gyorsan elkezdtünk egy szabad taxit keresni. Imádom ezt a várost, de a közlekedés szörnyű, nincs olyan nap, amikor nem lenne valahol dugó a közelben.

-Hay, találtam egyet! - kiabált Emily az út túloldaláról. Gyorsan odarohantam a kocsikat kikerülve és bevágódtam az ülésre. Eldaráltuk a pontos címet és kényelmesen hátradőltünk. Út közben a barátnőm arról beszélt, hogy nyílt valahol egy körömszalon és meg akarja nézni, de ezek után már nem érdekelt amit mondott, az ablakon át lévő kilátást néztem.

-Megérkeztünk - nézett hátra a sofőr. Kifizettük az összeget és a pláza felé vettük az irányt.

***

Már az ötödik ruhaboltnál tartottunk, amikor Emily visongva futott hozzám.

-Nézd, mit találtam! Ez tökéletes lesz! - mutatott egy ezüst, flitteres koktélruhát.

-Aha, nagyon tetszik - néztem le a padlóra és rugdostam egy leesett árcédulát.

-Csak nem neked, ugye? - pásztázta a szememet.

-Sajnálom, már rengeteg helyre bementünk, az agyadra mehetek - sóhajtottam.

-Nem, dehogyis! Látom rajtad, hogy nem vagy olyan esélytelen, mint Jenny - mosolygott - És ilyen válogatósakkal is szeretek vásárolni - lökött oldalba - Tudom, hogy nem szereted a figyelemfelkeltő, csillogós dolgokat, ezért hoztam ezt is - húzott elő a háta mögül egy lenge barackszínű nyári ruhát. A közepén egy szalag volt, ami elválasztotta a felső és alsó részt, az alja pedig csipkékkel volt díszítve.

-Emmy, ez gyönyörű! - tátottam el a számat.

-Felpróbálod? - válaszul rohamosan ráztam a fejemet fel-alá, mint a bólogatós kutyák, amiket az autókba szoktak rakni.

Kapkodva húztam magamra a ruhadarabot, amitől a hajam elektromos lett. Próbáltam lesimítani a kezemmel, de csak rontott a helyzeten. Pár perc múlva Emily bejött a próbafülkébe, amikor látta, hogy nem boldogulok. Kis ideig csendben nézett, majd megnyalta a kezét és határozottan a hajamon húzta végig.

-Fúj, ez undorító volt! - sikítottam.

-De hatásos! - röhögött - Amúgy gyönyörű vagy! Ha Connornak nem fogsz tetszeni, akkor jól be fogom verni az arcát.

Megvizsgáltam magamat a tükörben, én is meg voltam elégedve. Az arcom kicsit piros volt a sok ruhapróbálás miatt, már randi előtt fáradt voltam, de megérte.

Megvettük a ruhát (közben Emily is bevásárolt magának) és újra elkezdtük a taxivadászat nevű játékunkat. 

***

Otthon gyorsan lezuhanyoztam, megmostam a hajamat is, mert nem akarok Emmy nyálas hajjal találkozni Conorral. A sminkkel kezdtem el foglalkozni, de mondhatom, nem vagyok nagy művész ilyesmikben.

-Buu! - csapta ki a fürdőszobaajtót Rebeca. A hirtelen ajtónyitástól megijedtem, amiatt egy hosszú fekete csík éktelenkedett az arcomon - De béna vagy! - röhögött.

-Akkor csináld meg te! - durcáskodtam.

-Oké, a te tehetségedet sminkelésben könnyű felülmúlni - vihogott. Megmostam az arcomat, Rebeca pedig elkezdett alkotni. A végeredmény káprázatos lett, agyon is akartam dicsérni, amikor rájöttem, hogy még mindig mérges vagyok rá.

-Ha Picasso utódja akarsz lenni, akkor még sokat kell gyakorolnod.

-Tudtam, hogy tetszeni fog - mosolygott, mintha nem hallotta meg volna, amit mondtam az előbb - De siess, szerintem már várnak lent - kacsintott.

Gyorsan felvettem a cipőmet és lefutottam a előtérbe. Ahogy Becca is megjósolta, Connor tényleg várt rám. Elköszöntem a barátnőmtől, a randipartneremmel meg kisétáltunk a kollégiumból.

-Késtél - ütögette az óráját. - Nem pazarolhatom el az egész életemet várakozásra.

-Bocsi, csak egy őrült lány megijesztett sminkelés közben - nevettem. Azt hittem, hogy csak viccnek szánta a szigorú időbeosztását, de nem láttam semmi mosolyt az arcán - Egyébként hova is megyünk?

-Majd meglátod - kacsintott, majd magával húzott.

Az út csendesen telt, nem mertem megszólalni, ő meg nem kérdezett semmit. Negyed óra múlva egy téren álltunk meg.

-Éhes vagy? - érdeklődött. Örültem, hogy végre hozzám szólt.

-Nem nagyon, de egy fagyi jól esne - az időjárás még teljesen a nyárra utalt, meleg volt, a levegő meg fülledt.

-Fagyi? - lepődött meg - Az is csak egy édesség, amiért feleslegesen dobunk ki pénzt és még jobban elhízol tőle! - háborodott fel. Erre a reagálására nagyon ledöbbentem.

-Ó, tehát azt mondod, hogy dagadt vagyok?! Szerintem menjünk kicsit arrébb, mert a többiek nem látnak a nagy testemtől! 
-Nem, dehogyis, nem rád értettem, csak úgy általánosságban - próbált kedves lenni.
-Hé emberek! Ez itt, mellettem azt mondja, hogy el vagytok hízva! - mutattam a fiúra. Néhányan bosszúsan néztek rá, ő meg próbálta őket lenyugtatni. 
-Nem rátok gondoltam! Ti mind gyönyörűek vagytok!
-Engem hívtál el randira, ne bókolj a többieknek! - mondtam parancsolóan. Annyira kellemetlen volt a helyzet, hogy kicsit szórakoztam is rajta. - Connor? - vettem egy nagy levegőt - Mára terveztél egyáltalán valamit, vagy csak reménykedtél, hogy véletlenszerűen minden össze fog jönni?

-Jól van, veszek neked fagyit - forgatta a szemeit. Még Tashánál is bunkóbb módon viselkedett, azt pedig nehéz csinálni.

-Te minden lánnyal ezt csinálod? Első találkozásnál kedves vagy, elhívod randira, utána pedig paraszt módon viselkedsz? - nem figyelt rám, mert a mellettem elhaladó lánynak a fenekén legeltette a szemét. Itt már teljesen betelt számomra a pohár - Hé, te szilikonsegges! Igen, te! - szóltam a Connor által megbámult lánynak - Ez a fiú el szeretne hívni téged vacsorázni egy ötcsillagos étterembe. Drága kajákat kérj - az utóbbi mondatot csak odasúgtam neki, majd szépen elsétáltam a térről. Egy pillanatra észrevétlenül visszanéztem, hátha előugrik valaki azt vihogva, hogy a kész átverésből jöttek és be lettem csapva, de nem történt meg. Sőt, az expartnerem annak a lánynak a fenekét fogdosta és flörtölt vele. Nem bírtam sokáig, amikor látóhatáron kívül voltam, megeredtek a könnyeim. A tempómat futásra váltottam, próbáltam eltakarni az arcomat. A kolesz csak pár utcányira volt, de nekem az örökkévalóságig tartott ez az idő. Kitéptem a bejárati ajtót, az előtérben csak Jenny volt, a portással vitatkozott valamin. Amint meglátta, hogy megérkeztem, otthagyta a portást és hozzám rohant.
-Úristen, Hayley, mi történt? Szörnyűen nézel ki! - fogta meg az arcomat. Nem tudtam neki semmit mondani, mert csak a hüppögésem hallatszott - Csinálok neked egy kakaót, felmegyünk a szobádba és mindent elmondasz. Rendben? - simogatta nyugodtan a hajamat.

***

Ahogy megígértem, beszámoltam Jennynek az elejétől a végéig. Most, hogy kiöntöttem a lelkemet, kicsit megnyugodtam. 

-Mekkora paraszt! - reagált a barátnőm a történetemre. Tudom, hogy ő nem a szavak mestere.

-Igen, az - mosolyodtam el - Remélem az a lány  leitatta és ellopta a pénzét.

-Á, biztos nem fizetne alkoholért - legyintett - Ha fagyira nem telik neki, akkor piára sem. Itt aludhatok?

-Ezt hogy képzelted el? A földön fogsz aludni? - csodálkoztam.

-Azt hittem, hogy te akarsz ott - mosolygott. - Egyébként is, Rebeca elment valahova az estére és én félek egyedül - bújt hozzám.

-Rendben - nevettem el magam. - A szekrényben még vannak tartalék takarók, azokat kiterítjük a földre - felpattantunk az ágyamról és elkezdtük a rendezkedést. A végére már mindketten a padlón feküdve találtuk magunkat, de túl fáradtak voltunk felkelni, ezért ott aludtunk el.

~Michael Clifford~

Calum, ahogy megígérte, átjött segíteni. Mindketten a gépünk mögé bújtunk és néztük a közösségi portálokat meg a Londoni híreket, hátha találunk ott is valamit.

-Van YouTube csatornája? - nézett fel a barátom a laptopja mögül.

-Nem emlegette - ráztam meg a fejem. - Találtál valamit? - néztem a képernyőjére.

-Nem, nincs semmi. A Twitterén is csak retweetek vannak a múlt hónapban. Legalább tudjuk, hogy él - paskolt meg.

-Lehetetlenség megtalálni - temettem a fejemet egy párnába.

-Apukája megint üzleti úton van?

-Igen. Egyébként is, kicsit pikkel rám, szóval nem fogom tőle megkérni, hogy hozza vissza a lányát.

-Ezt nézd! - kiabálta Calum. Akkora lendülettel emeltem fel a fejemet, hogy nekiütődött a falnak, ezért kicsit kómásan néztem a monitorra - Bocsi, csak azt hittem, hogy ez ő - mutatott egy videóra, amit egy moziban vettek fel, de nem a filmet, hanem két lányt.

-Cal - suttogtam - Ez ő - kapkodva indítottuk el a videót. Lesokkolva bámultam a képernyőt, a fejem teljesen zúgott az izgalomtól, nem hallottam, hogy miről beszélnek. Akkor eszméltem fel, amikor számokat diktáltak. - Most komolyan a telefonszámát mondja? - döbbentem le.

-Állítólag. De akkor vagy megváltoztatta, vagy egy hamisat mond.

-Egy próbát megér - rántottam meg a vállamat. Tettetni akartam, hogy nyugodt vagyok, de nehezen ment. Remegve nyomtam be a számokat a telefonom képernyőjén, majd a tárcsázó gombra mentem. Zakatoló szívvel vártam az eredményt - Kicsöng - lepődtem meg. Kis idő múlva abbahagyott a csengés és mozgolódás hallatszott a túloldalról. Majdnem elállt a lélegzetem.

-Ki az az állat, aki hajnali négykor hívogat?? - jött egy felháborodott hang. Akkora hangerővel mondta, hogy Calum is tisztán hallotta a mondatát. Azon agyaltam, hogy inkább lerakom a telefont, amikor egy ismerős hang hallatszott a háttérből.

-Jenn, az az enyém! És halkabban kiabáljál már! Nem akarom, hogy Tasha felébredjen, jó kapcsolatot akarok vele - kiejtettem a mobilomat a kezemből. Olyan rég hallottam a hangját. 

-Hayley, te vagy az? - kapott a telefonom után Calum, majd kihangosította.

-Igen - válaszolt bizonytalanul.

-Én vagyok az, Calum!

-Istenem, Cal! - sikított halkan - Egy pillanat - lépkedések hallatszottak, gondolom kiment a szobából, hogy ne ébressze fel az alvó lányt - Mikey is ott van?

-Persze, ő hívott, csak elfelejtette, hogyan kell beszélni- nevetett.

-Tudom, hogy hogyan kell beszélni - mosolyogtam halványan - Liz, mi a fenét csináltál? Mi a fenéért mentél el? És miért lett más a számod? Hónapok óta hívogatlak! - öntöttem el kérdésekkel a rég nem látott lányt.

-Mondtam, hogy más számom lesz, mert nem akarok óriási pénzösszegekért telefonálni. De akkor is el voltál foglalva azzal a szőke fiúval.

-Lukenak hívják.

-Nem érdekel - morgott.

-Még mindig nem értem. Ausztráliában az a szokás, hogy hajnali négykor telefonálnak egymásnak az emberek? - értetlenkedett a kiabálós lány, Jenny.

-Drágám, még nem hallottál az időátállásról? - csapott a fejére Hayley. 

- Jólvanna! Nem tudok mindent, mint te! Tanult agyú - fújtatott, majd mindketten elnevették egymást.

-Bocsi, hogy beleavatkozok a civakodásotokba, de én is meg szeretném tudni, hogy miért mentél el - szólt közbe Calum bátortalanul.

-Azért költöztem el, mert láttam, hogy Mikeyval elhanyagoljuk egymást. Ő veled és azzal a másik gyerekkel lógott, én meg maradtam egyedül - látom, hogy direkt nem akarja kimondani Luke nevét - De most, hogy ideköltöztem, sokkal jobb lett minden. Lehet, hogy most vagyok túl életem legelső és legrosszabb, nagyjából félórás randiján, de jól érzem itt magam. Vannak barátnőim, akiket szeretek még úgy is, hogy páran közülük elmebajosak - röhögött.

-Várj egy kicsit, azt mondtad, hogy randin volt? Jaj, a kis Lizzie találkozott egy fiúval! - piszkáltam.

-Igen Gordon, neked is ki kéne próbálnod - a beszólására Calum is elmosolyodott - Figyi, nem lenne jobb, ha mondjuk hat óra múlva folytatnánk a beszélgetésünket? - ásított.

-Ó, de, persze. Jó éjszakát.

-Nem éjszaka van te nyomorult, hanem hajnal! Hányszor kell még elmondanom? - oktatott Jenny.

-Jenn, nyugodj már le! Menj vissza a szobába, én is jövök mindjárt - utasította kedvesen a barátnőjét.

-Oké, de nehogy elkezdjetek smárolni!

-Telefonon keresztül?

-Bármi megtörténhet a mai világban - suttogta titokzatosan.

-Szerintem tényleg menj vissza aludni - nevetett Calum.

-Senki sem parancsolgathat nekem! Én léptem, sziasztok - ajtócsapódás hallatszott, majd újra kinyílt - Calum, csak hogy tudd, nem azért megyek vissza, mert te azt mondtad, hanem.. - a mondata végén már nem tudhattuk meg, mert Hay valószínűleg befogta a száját.

-Jó éjt Jenny, várj meg a földön.

-Hajnal van! - hallatszott a hangja még az ajtó túloldaláról is.

-Elmegyek kajáért, mindjárt jövök - suttogott hozzám Calum, aztán kiment a szobámból.

-Szerintem én is visszamegyek aludni - ásított egy óriásit - Hiányzol Michael. Próbáltalak kiverni a fejemből, de nem nagyon sikerült.

-Te is hiányzol Liz - nyögtem ki, majd szétszakadt a vonal.