~Hayley Roberts~
Este kilenc körül megállunk a kollégium előtt és elbúcsúzunk egymástól. Jenny már elment dolgozni, én pedig nem hiszem, hogy még egyszer be tudnám oda tenni a lábamat a múltkor történtek miatt, ezért a többiekkel maradtam.
-Majd ha ti is hazaértetek, Skypeolunk - búcsúzik el Tasha Michaeltől.
-Fúj, van magánéletetek? - nevetek fel.
-Nekem eddig sem volt, mert veled kell egy szobában lakni - szól vissza Tasha és bemegy az épületbe.
-Attól még cukik vagytok - lépek Mikeyhoz és átölelem.
-Tudom - veregeti meg a vállamat.
Legutoljára Luketól búcsúzok el, de hosszasabban, mint a többiektől.
-Szóval új munkát fogsz keresni? - puszilja meg a homlokomat.
-Most egy ideig pihenni fogok - rántom meg a vállamat. - Majd a szünetekben dolgozok.
-De akkor nem haza szoktál jönni?
-Hát, nem is tudom. Szeretnéd? - vigyorgok.
-Nem, igazából nem - mosolyog vissza és átölel. - Legyünk mi is nyálasok és Skypeoljunk az este?
-Rendben, bébi - kuncogok és adok neki egy búcsúcsókot, majd bemegyek a többiek után.
-Hallod - szólal meg Rebecca, a liftre várva. Emily és Tasha már felmentek, egyedül vagyunk már csak az előtérben. - Ashton ugye tudja, hogy nekem van barátom?
-Mondtad neki? - fordulok felé.
-Nem.
-Akkor miért tudná? - tárom szét a kezemet mosolyogva.
-Hát...
-Majd utalok rá, ha vele is tudok beszélni, rendben? - nézek rá biztatóan, amikor megérkezik a lift. Megnyomja a felső emelet számát és nem válaszol a kérdésemre. - Becca?
-Ühüm, rendben - kapja fel a fejét, majd csendesen dobol mellettem a lábán. - Calum és Jenny is együtt van? - szólal meg hirtelen.
-Dehogyis - röhögök. - Bár jó lenne, de másnap úgyis szakítanának, annyi hülyeségen összevesznek.
-Te is így voltál Lukekal, mégis együtt vagytok már... Mióta?
-Hétfő este, vagy inkább kedd hajnal - vágom rá. - Két nap. Még bármi lehet.
-Hogy foghatod így fel? - bök oldalba. - Egymásnak vagytok teremtve! Régóta nem voltam már veletek, de amikor megláttam azt a fiút... Hú! És bumm! Tudtam, hogy ő az - hadonászik a kezével. - És nem fog csak úgy elmenni az életedből, mint például Shawn vagy Connor.
-Nem fogom fel úgy - lépek ki a sötét folyosóra és nem beszélek többet. Bekopogtatok a legutolsó szoba ajtaján, amit Tasha nyit ki.
-Nincs kulcsod? - áll elém vizesen egy törölközőben, felkontyozott hajjal.
-Bocs, nem tudtam, hogy zuhanyzol - rontok be és ledobom a kabátomat. - Jenny írt, hogy ha korábban végez, akkor bejön jóéjtpuszit adni.
-Remek, nem elég, hogy elveszed tőlem azt a pillanatot, amikor egyedül vagyok és hangosan énekelhetek a zuhanyzóban, hanem a hagynom kell majd, hogy Jenn-nyálas legyen az arcom.
-Annyira jó érzés, hogy én vagyok az egyetlen, akivel nem vagy bunkó - törlök ki a szememből egy műkönnyet.
-És Michael. Meg néha a többi fiú. Nem vagy egyedül - mosolyog gúnyosan.
-De lányból igen - húzom ki magamat, miközben leveszem a pulcsimat.
-Mióta szereted a Ramonest? Nem szeretheted, azt én szeretem - néz rá a pólómra.
-Nyugi van - nevetek. - Ez Lukeé. Tegnap mutatott pár számot, mert szerinte is még fejlesztenem kell az ízlésemet. És bebeszélte nekem, hogy ha ezt a pólót felveszem, akkor talán az utasításuk nélkül is hallgatni fogom őket.
-Ó, szóval meg akarják ölni belőled a szivárványokat és a vattacukrot - engedi ki a haját és úgy néz mélyen a szemeimbe. - Abban segíthetek - mosolyodik el.
-Köszönöm? - húzom fel a szemöldökömet és bemegyek a fürdőbe rekordsebességgel lezuhanyozni. - Hazaértek már? - rohanok ki gyorsan és ott ugrálok bele a pizsamámba.
-Hagyj békén, játszok - mered rá a laptopjának a képernyőjére és idegbajosan nyomkodja az egerét.
-Csak nem Mikeyval? - ugrok mellé az ágyára, a saját gépemmel az ölemben. - League of Legends. Úgy látom, vesztésre álltok.
-Utálom, amikor valaki az egész nevét mondja ki a játékoknak. LoL. Csak simán LoL. Oké?
-Oké.
-Ah, oké.
-Jaj, ne flörtölj így velem - lököm meg gyengéden a vállát.
-Oké - fordul felém, de már mérgesen. - Ha még egyszer meglöksz játék közben, elintézem, hogy most mondd utoljára azt, hogy oké.
-Oké - pattanok fel az ágyáról és az enyémbe rohanok.
-Húsz másodperc múlva újraéledek. Annyi idő alatt simán kinyírlak - dobja le az öléből a gépet és a hasamra ugrik. - Hányszor mondtam, hogy hagyj békén játék közben? - nyom az arcomba egy párnát.
-Bocsi, többször nem fordul elő! - sikítozok.
-A múltkor is ezt mondtad! Tudod, van egy álmom. Hogy bejussak a bajnokságra és én legyek az első lány, aki benne van a nyertes csapatban. De egy csillámpóni megakadályozza ezt! - üti hozzám még egyszer a párnát és visszafut a helyére.
-Mondtad neki? - fordulok felé.
-Nem.
-Akkor miért tudná? - tárom szét a kezemet mosolyogva.
-Hát...
-Majd utalok rá, ha vele is tudok beszélni, rendben? - nézek rá biztatóan, amikor megérkezik a lift. Megnyomja a felső emelet számát és nem válaszol a kérdésemre. - Becca?
-Ühüm, rendben - kapja fel a fejét, majd csendesen dobol mellettem a lábán. - Calum és Jenny is együtt van? - szólal meg hirtelen.
-Dehogyis - röhögök. - Bár jó lenne, de másnap úgyis szakítanának, annyi hülyeségen összevesznek.
-Te is így voltál Lukekal, mégis együtt vagytok már... Mióta?
-Hétfő este, vagy inkább kedd hajnal - vágom rá. - Két nap. Még bármi lehet.
-Hogy foghatod így fel? - bök oldalba. - Egymásnak vagytok teremtve! Régóta nem voltam már veletek, de amikor megláttam azt a fiút... Hú! És bumm! Tudtam, hogy ő az - hadonászik a kezével. - És nem fog csak úgy elmenni az életedből, mint például Shawn vagy Connor.
-Nem fogom fel úgy - lépek ki a sötét folyosóra és nem beszélek többet. Bekopogtatok a legutolsó szoba ajtaján, amit Tasha nyit ki.
-Nincs kulcsod? - áll elém vizesen egy törölközőben, felkontyozott hajjal.
-Bocs, nem tudtam, hogy zuhanyzol - rontok be és ledobom a kabátomat. - Jenny írt, hogy ha korábban végez, akkor bejön jóéjtpuszit adni.
-Remek, nem elég, hogy elveszed tőlem azt a pillanatot, amikor egyedül vagyok és hangosan énekelhetek a zuhanyzóban, hanem a hagynom kell majd, hogy Jenn-nyálas legyen az arcom.
-Annyira jó érzés, hogy én vagyok az egyetlen, akivel nem vagy bunkó - törlök ki a szememből egy műkönnyet.
-És Michael. Meg néha a többi fiú. Nem vagy egyedül - mosolyog gúnyosan.
-De lányból igen - húzom ki magamat, miközben leveszem a pulcsimat.
-Mióta szereted a Ramonest? Nem szeretheted, azt én szeretem - néz rá a pólómra.
-Nyugi van - nevetek. - Ez Lukeé. Tegnap mutatott pár számot, mert szerinte is még fejlesztenem kell az ízlésemet. És bebeszélte nekem, hogy ha ezt a pólót felveszem, akkor talán az utasításuk nélkül is hallgatni fogom őket.
-Ó, szóval meg akarják ölni belőled a szivárványokat és a vattacukrot - engedi ki a haját és úgy néz mélyen a szemeimbe. - Abban segíthetek - mosolyodik el.
-Köszönöm? - húzom fel a szemöldökömet és bemegyek a fürdőbe rekordsebességgel lezuhanyozni. - Hazaértek már? - rohanok ki gyorsan és ott ugrálok bele a pizsamámba.
-Hagyj békén, játszok - mered rá a laptopjának a képernyőjére és idegbajosan nyomkodja az egerét.
-Csak nem Mikeyval? - ugrok mellé az ágyára, a saját gépemmel az ölemben. - League of Legends. Úgy látom, vesztésre álltok.
-Utálom, amikor valaki az egész nevét mondja ki a játékoknak. LoL. Csak simán LoL. Oké?
-Oké.
-Ah, oké.
-Jaj, ne flörtölj így velem - lököm meg gyengéden a vállát.
-Oké - fordul felém, de már mérgesen. - Ha még egyszer meglöksz játék közben, elintézem, hogy most mondd utoljára azt, hogy oké.
-Oké - pattanok fel az ágyáról és az enyémbe rohanok.
-Húsz másodperc múlva újraéledek. Annyi idő alatt simán kinyírlak - dobja le az öléből a gépet és a hasamra ugrik. - Hányszor mondtam, hogy hagyj békén játék közben? - nyom az arcomba egy párnát.
-Bocsi, többször nem fordul elő! - sikítozok.
-A múltkor is ezt mondtad! Tudod, van egy álmom. Hogy bejussak a bajnokságra és én legyek az első lány, aki benne van a nyertes csapatban. De egy csillámpóni megakadályozza ezt! - üti hozzám még egyszer a párnát és visszafut a helyére.
-Játékból van bajnokság? - kérdezem csodálkozva.
-Nem mondom el, keress rá - nyomkodja az egerét.
Bekapcsolom a gépemet és amint bejelentkezik magától a Skype, Luke hív.
Bekapcsolom a gépemet és amint bejelentkezik magától a Skype, Luke hív.
-Úristen, fojtogattak? - nevet fel, amikor meglátja a kipirosodott arcomat és a csapzott hajamat.
-Csak a szobatársammal csináltunk egy vidám párnacsatát. Michael ott van melletted?
-Lolozik - forgatja a szemét. - Mondta, hogy Tasha nem valami szépeket írt rólad a chatben.
-Most persze én vagyok a rossz! - tárja szét a kezét Tasha és olyan hangosan beszél, hogy Luke is hallja.
-Nem, dehogyis, te mindig jó vagy és kedves - kiabál vissza Luke.
-Michael, te béna! Megmentettelek, erre meghalsz! - kiabálja ingerülten. - Oké, adjuk fel - emeli fel a kezét.
-Bocsi Édes, laggoltam - kiabál vissza Mike, Luke mellől.
-Dehogy laggoltál - néz rá Luke nevetve.
-Nem tudjátok, milyen érzés, amikor egy lány oktat ki abban, hogyan játszol - suttogja felénk. - Tash, akkor feladjuk, ugye?
-Igen - morogja.
-Ó, szóval nem te vagy a főnök? - nevetem ki Michaelt.
-Senki sem az, csak valamelyikünk erőszakosabb.
-Oké - dobja Tasha a laptopját a takaróra.
-Oké - vigyorgok.
-Nehogy elkezdd - emeli fel a kezét. Felül az ágyán és vesz egy nagy levegőt.
-Át akarsz jönni ide? - mosolygok szórakozottan.
-De csak mert te kérted - kapja fel a fejét és a gépével együtt átsiet az én ágyamba. - De nem várod, hogy bocsánatot kérjek, ugye?
-Tőled? - emelem fel a szemöldökömet. - Dehogyis! - nevetek fel és szorosan átölelem. - Juj, két gépről fogunk beszélgetni?
-Négyről, matekzseni - javít ki Luke.
-Négyes lettem belőle, szóval nem vagyok zseni.
-Négyes lettél? - csillan fel a szeme. - Talán mégis tudok korrepetálni.
-Igen, az aztán jó korrepetálás volt - emlékezek rá vissza. - Semmit sem értettem belőle.
-Olyanok vagytok, mint az öregek, pedig ti vagytok a legfiatalabbak - néz rám Tasha kétségbeesetten.
-Mert az jobban néz ki, hogy mindkettejüknek monoklija van - nevet Michael.
Két óra hosszán át folyamatosan beszélgethettünk, Tasha Michaellel, én pedig Lukekal, de mivel egymás mellett ültünk, az egészből egy kívülálló semmit sem érthetett, mert folyamatosan a másikat kiabáltuk túl.
Jenny tizenegy körül, már pizsiben nyit be a szobánkba.
-Hiányoztam? - tárja szét a kezét önelégülten.
-Nem - vágom rá egyszerre Tashával.
-Hé, így nem kaptok puszit - ugrik az ágyamra. - És kösz a kulcsot, Hales. - dobja a mellkasomra, amitől felnyögök.
-Hogyan került hozzád? - csodálkozok.
-Kiszedtem a kabátodból - rántja meg a vállát. - Calum hol van? - szólal meg, amikor meglátja, hogy Skypeolunk.
-Gondolom a szobájukban. Mert? - vigyorog Luke.
-Üm, semmi. Jó éjszakát! - nyom az arcomra egy cuppanós puszit, majd Tasháéra is és a két laptop képernyőjét is megpuszilja.
-Te mit képzelsz magadról? Ez az egyik legfontosabb dolgom az élethez! Hogy leszek így bajnok? - kerülgeti Tashát a sírógörcs.
-Nyugi, csak nyálas lett - veregetem meg a vállát, mert Jenny hirtelen eltűnt a szobából.
-Azt hiszem ezt csendben fel kell dolgoznom. Jó éjt, Mikey, szeretlek - küld egy csókot felé.
-Nem tudjátok, milyen érzés, amikor egy lány oktat ki abban, hogyan játszol - suttogja felénk. - Tash, akkor feladjuk, ugye?
-Igen - morogja.
-Ó, szóval nem te vagy a főnök? - nevetem ki Michaelt.
-Senki sem az, csak valamelyikünk erőszakosabb.
-Oké - dobja Tasha a laptopját a takaróra.
-Oké - vigyorgok.
-Nehogy elkezdd - emeli fel a kezét. Felül az ágyán és vesz egy nagy levegőt.
-Át akarsz jönni ide? - mosolygok szórakozottan.
-De csak mert te kérted - kapja fel a fejét és a gépével együtt átsiet az én ágyamba. - De nem várod, hogy bocsánatot kérjek, ugye?
-Tőled? - emelem fel a szemöldökömet. - Dehogyis! - nevetek fel és szorosan átölelem. - Juj, két gépről fogunk beszélgetni?
-Négyről, matekzseni - javít ki Luke.
-Négyes lettem belőle, szóval nem vagyok zseni.
-Négyes lettél? - csillan fel a szeme. - Talán mégis tudok korrepetálni.
-Igen, az aztán jó korrepetálás volt - emlékezek rá vissza. - Semmit sem értettem belőle.
-Olyanok vagytok, mint az öregek, pedig ti vagytok a legfiatalabbak - néz rám Tasha kétségbeesetten.
-Mert az jobban néz ki, hogy mindkettejüknek monoklija van - nevet Michael.
Két óra hosszán át folyamatosan beszélgethettünk, Tasha Michaellel, én pedig Lukekal, de mivel egymás mellett ültünk, az egészből egy kívülálló semmit sem érthetett, mert folyamatosan a másikat kiabáltuk túl.
Jenny tizenegy körül, már pizsiben nyit be a szobánkba.
-Hiányoztam? - tárja szét a kezét önelégülten.
-Nem - vágom rá egyszerre Tashával.
-Hé, így nem kaptok puszit - ugrik az ágyamra. - És kösz a kulcsot, Hales. - dobja a mellkasomra, amitől felnyögök.
-Hogyan került hozzád? - csodálkozok.
-Kiszedtem a kabátodból - rántja meg a vállát. - Calum hol van? - szólal meg, amikor meglátja, hogy Skypeolunk.
-Gondolom a szobájukban. Mert? - vigyorog Luke.
-Üm, semmi. Jó éjszakát! - nyom az arcomra egy cuppanós puszit, majd Tasháéra is és a két laptop képernyőjét is megpuszilja.
-Te mit képzelsz magadról? Ez az egyik legfontosabb dolgom az élethez! Hogy leszek így bajnok? - kerülgeti Tashát a sírógörcs.
-Nyugi, csak nyálas lett - veregetem meg a vállát, mert Jenny hirtelen eltűnt a szobából.
-Azt hiszem ezt csendben fel kell dolgoznom. Jó éjt, Mikey, szeretlek - küld egy csókot felé.
-Szerintem ezzel arra célzott, hogy nekünk is menni kell - nézek Lukera. - Szeretlek - suttogom és a kezemet a képernyőre teszem.
-Aludj szépeket, Vattacukorlány - mosolyodik el és ő is odateszi a kezét.
Hát ez nagyon jó! Kövit!
VálaszTörlésNagyon szépen köszönöm, most már tényleg megpróbálom időre hozni! :)
TörlésEzt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésBocsánat, hogy most válaszolok, tegnap már késő volt, mikor elkezdtem megköszönni a biztatásokat :c Nagyon szépen köszönök mindent, remélem jó napod lesz és volt, mert én csak most keltem fel :D Ma este varhatolag hozom a részt ;) <3
TörlésNagyon tetszik a blogod. Nagyon jó lett ez a rész is. Imádom!:) hamar a kövit^^
VálaszTörlésNagyon szépen köszönöm, rajta vagyok! :) Legyen szép napod, estéd, vagy hajnalod, bármid :D <3
TörlésÓ hellooo bloggerinám:D
VálaszTörlésNagyon jó rész lett! Visszahozta az emléket amikor néztem ahogy Michael LoL -ozik pedig én még életemben nem játszottam a LoL-lalxD Bocsi, hogy csak most írok, de itt vagyok és ez a lényeg:D
Látom Jenny-nek kezd felnyílni a szeme. Ó jeee. Ennyi voltam mára, a legközelebbi viszontolvasásra Teee<333
Hát szia édesem!^^
TörlésMár nem tudom, mióta rá vagyok kattanva a lolra, ősz körül lehetett, amikor beteg voltam, elkezdtem vele játszani (először azt sem tudtam, hogy kell menni vele xd) és maga a mennyország :D Ha nem pont jó napom van és nem vagyok béna :'D
Igen, remélem is, hogy Jennynek fel fog nyílni a szeme :) Egyébként tudtad, hogy ez az egész csak véletlen jött? :D
Örökké imádni foglak kis cukornádam <3
Lizzie