9. rész Elvetett boszzúterv

Sziasztok! Kicsit későn hoztam a részt, de remélem nem haragudtok :) A verseny megcsinálásával voltam elfoglalva meg ki is kellett pakolnom :D Még nem ellenőriztem át a részt, de minél előbb fel szeretném tölteni, utána majd kijavítom a hibákat :) Remélem nem sikerült bonyolultra, mert megértem, ha az lett, elég hülye logikám van :D Jövőhét keddre hozom most az új részt, mert képzeljétek el! Elképzeltétek? Szombaton megint nem leszek itthon >.< Remélem tetszeni fog a rész, jó olvasást! <3

Lizzie xx

~Hayley Roberts~

Szóval Luke Hemmings némi hírességre tett szert YouTubeon? Ezt eddig is tudtam, de most már kicsit örülök is neki, hogy ennyien ismerik. Le fogom alázni a rajongói előtt.

Eszméletlenül uralkodik rajtam a bosszúvágy, és bátran kijelenthetem, hogy jó érzéssel tölt el, mert már meguntam, hogy mindig én szívtam a legtöbbet miatta. Lehet, hogy kisgyerekek voltunk, de az még egy lapáttal rátett, hogy beférkőzött Mikey és közém.

Pár hét múlva téli szünet lesz, akkor hazamehetünk. Újra szeretném látni a barátaimat. És apát. Eddig azt hittem, hogy teljesen a semmibe vesz, de tudom, hogy nem így van. Még mindig gondoskodik rólam, csak másképp, mert több ezer kilométernyire vagyunk egymástól.

Ez az idő alatt, ameddig még itt vagyok, ki fogok tervelni ellene valamit, meg fogom találni valahogyan a gyenge pontjait, mert senki sem tökéletes. Kivéve Niall Horant. Meg a One Direction többi tagját.

 ***

-Te teljesen hülye vagy? Hány éve is voltak ezek a "szörnyű" dolgok? Tizenkettő? Hay, az csak egy ruha volt! És szerintem ő már nem is emlékszik rá! - csapkod Emily a levegőben. 

A szobámban ülünk, azon vitatkozva, hogy mennyire hülye vagyok, amiért pár buta gyerekkori emlék miatt olyan dolgok pattantak ki a fejemből, mint például a közönség előtti megaláztatás. Luke is ezt csinálta velem, csak jóval korábban! Miért nem vághatnék neki vissza legalább egyszer az életben?

-Nem lehetsz ilyen kegyetlen vele! Főleg úgy, hogy még helyes is! - fogja Rebeca is Emily pártját. Jenny még nincs itt, korrepetáláson van, ezért nincs senki, aki kiállhatna mellettem.

-Azt hiszem, hogy neked már van fiúd. Minek véded meg ezt is? - Igen, nem nagyon kezelem emberként Lukeot. Annyira nem, hogy meg sem érdemli, hogy ő-nek mondjam.

-Te ezt honnan tudod? Jenntől? Kinyírom azt a lányt! - szorítja ökölbe a kezeit Becca.

-Tényleg van valakid? Elmondhattad volna és akkor kibeszélhettük volna, hogy milyen cuki! - szól nyájasan Emily a már nem szingli lányhoz.
-Most nem ez a lényeg - tolja el magától Emilyt, aki közben vidáman odabújt hozzá a sikere miatt. Fura egy lány. - Hayley, lehet, hogy nem látszik, de én lelkileg sokkal erősebb vagyok nálad. És... Mert régen nem ilyen voltam. Rengetegszer rosszat tettem a többiekkel, mert csúfoltak. Eleinte még nem voltak durva szívatások, de egyre nőtt bennem a bosszúvágy, aztán megtörtént egyszer, hogy nagyon megbántam a tettemet. Azt akarom, hogy veled ne történjen ilyen - nem gondoltam volna, hogy ilyen is volt az a lány, akit én aranyosnak és kedvesnek ismerek.
-Nem leszek durva, ezért semmi komoly dolog sem lesz, amitől baja eshet - teszem szorosan keresztbe a kezeimet, majd ellágyítom őket - Ha mégis... Akkor sem fogom bánkódva nézni, mert megérdemli. Most az egyszer ő is szenvedhet - hallom a szavakat, amiket mondok, de el sem hiszem, hogy az én számból jöttek ki. Tényleg ennyire kegyetlen lennék? Nemrég még a barátnőm vállán sírtam, mert honvágyam volt. Hogyan váltam ilyenné?

-Te tudod. Hát, akkor légy erős - veregeti meg mosolyogva a hátamat. Elég gyors a hangulatváltozása -  De először légyszíves tisztázd vele, hogy ki is vagy és nem csak a véletlen kedvéért gyűlölöd. - egy pillanatra azt hiszem, hogy nem akar mást mondani, de tovább folytatja - Hé, emlékszel még rám? Tudod, a szőke kislány a méhecske csoportból, amibe te is jártál. Direkt rám döntötted a szülinapi tortámat, én meg majdnem sírtam miatta, de inkább arcon vágtalak, mert a jól nevelt kisgyerekek mindig az erőszakot választják. - utánozza a hangomat, ami kissé gyatrán sikerült neki. Tudom, hogy gúnynak szánta, mégsincs kedvem visszavágni. Lehet azért, mert igazat mond - Kemény csaj lehettél - nevet, aztán feláll az ágyról. - Jól gondold át, amit csinálni fogsz. - kacsint rám, majd kimegy a szobámból.

Becsukódik az ajtó és csend lepi el a helyiséget. Emily némán ül mellettem, a tekintetéből úgy látom, hogy gondolkozik, ezért eldöntöm, hogy én is magamba fordulok egy kicsit. Meg fogom tenni. Bármi bosszú is legyen az, megcsinálom és hideg vérrel várni fogom a következményeket. Nem hiszem el, hogy így is lesz, de meg fogom próbálni. Amint egyszer is észreveszem, hogy bunkózik velem, le fogok rá sújtani. Legalábbis ha kibírok mellette nagyjából öt percet.
-Egyébként nem voltál akkor egy kicsit erőszakos? Óvodásan verekedni? - szólal meg jó néhány perc múlva az itt maradt barátnőm.

-Ő is ugyanezt csinálta! És mi mást tehettem volna? - dühösen felpattanok az ágyról és kirontok a folyosóra. Becsapom az ajtót, és akkor rájövök, hogy kizártam magamat a saját szobámból. Visszamenni nem szeretnék, ezért elsétálok a lépcsőházhoz. Nem akarok liftezni, a lépcsőzés meg valamennyire lefoglalhatja a gondolataimat.

***

-Hát te mit keresel itt? Megvártál a korrep végére? - Jenny lép ki az egyik teremből, majd hozzám fut és átölel. Nem tudom, hogyan jutottam ide, csak követtem az utat, amerre a folyosók visznek.

-Ha azt mondom, hogy bosszút akarok állni Lukeon, akkor te is kegyetlennek és hülyének fogsz hívni? - a szavak ömlenek a számból.

-Eddig is tudtam, hogy hülye vagy - nevet - De egy kis szívatás nem árthat, ugye? "A barátom ellensége az én ellenségem is" - néz fel a plafonra, mintha egy verset szavalna.

-Megint sokat nézegettél teenager postokat? - mosolyodok el.

-Ez nem onnan van! - vihog. - Azt hiszem... Na, de a lényegre térve, mit is szeretnél csinálni vele?

-Azt reméltem, hogy te tudsz az ilyesmiről - lépkedek az egyik lábamról a másikra.

-Gyertek, menjünk a szobátokba, ott kitalálok valamit! - fogja meg a karomat, majd hátrafordul - Tasha, a "gyertek" rád is vonatkozott! - fojt el egy nevetést az ártatlanul ácsorgó Tashára nézve.

A lifthez vesszük az irányt, ahol meglepetésemre megint karácsonyi számokat adnak, Tasha pedig ismét ijesztget a horrorfilmekbe való éneklésével, de éppenség nem zavar. Annyira.

Bemegyünk a szobámba, ami most teljesen  üres, bár nem is vártam volna, hogy Emily még mindig itt lenne.

-Szóval, láttad már egyáltalán a legutóbbi évtizedben? Vagyis, tudod, hogy most néz ki? - kérdezi bizonytalanul Tasha.

-Ezt a kérdést hülyén tetted fel - nevetek - Igen, láttam már egy covert tőlük - elhalkul a hangom - De többet nem mertem megnézni.

-Mi is a nevük? Várj, tudom! Thirty... 30 Minutes of Winter! - reagálásként a fejemet verem a falhoz.

-Annyira hülye vagy, hogy már fáj. És komolyan mondtam - nevetek fájdalmasan.

-De az! Ha ennyire okosnak hiszed magad, mondd meg te a nevüket - tetteti a sértődöttet.

-5 Seconds of Summer - sóhajtok.

-Úúú, hogy tudja - lök vállba Tasha.

-Miért ne tudnám? Michael sokszor mondta - nézek rá zavarodottan. Azt hiszem kijött belőlünk a tízévesek viselkedése.

-Már tényleg akarom tudni, hogy ki ez a Michael gyerek, mert az álmaidban is róla beszélsz - röhög, de nem tudom, hogy ezt tényleg komolyan mondta-e.

-Most megtudhatod - szólal meg Jenny és felénk fordítja a laptopot, amivel eddig foglalatoskodott.

-Az...Ő? - tátja el a száját a szobatársam - Istenem, nem találok rá szavakat. Gyönyörű! Már értem, hogy miért mesélsz róla ennyit. És nem vagy belé szerelmes? Idióta! - üt meg gyengéden.

-Ha most ezt csinálod, akkor mi lesz, ha találkozni fogsz vele? - nevetek halkan.

-Nem is fogok. Te visszamész Ausztráliába a helyes legjobb barátodhoz, én meg addig itthon maradok. - soha sem láttam őt még szerelmesnek, de szerintem aranyos, amikor ezt csinálja. - És még egy kicsit sem vágytál arra, hogy a pasid legyen barát helyett? Soha?
-Nem - kuncogok - Mi inkább olyanok vagyunk, mint a testvérek, ami egyikünknek sincs. Ő a bátyám, amire mindig is vágytam - lenézek a karkötőmre, de most nem érzem úgy, hogy sírnom kéne.
-De Skywalker is elég jól néz ki, csak nem az én stílusom. Meg Calum is. Calum, ugye? - folytatja az áradozást.
-Nehogy te is elkezdd nekem, hogy miért utálok egy szépfiút - háborodok fel. - És igen, Calum.
-Calum, aki sohasem tudja, hány óra van Londonban - bámul maga elé Jenny.
-Mintha te tudnád, hogy ott mennyi az idő - állok Calum védelmére. Szegény fiú, Jenn sokszor fog vele kötekedni.
-Hayley - húzza fel Tasha a lábát a hasához - Megígérnél nekem valamit?
-Mit? - nézek rá kíváncsian.
-Azt hogy összehozz Michaellel - mondja, majd elneveti magát - Igazából nem ezt akartam mondani. Azt szeretném kérni, hogy tégy egy próbát Lukekal, hátha mégis más, mint régen volt. Ha ugyanolyan maradt, akkor felőlem szétverheted, de kérlek, próbáld meg - még nem láttam őt szívességet kérni és azt hiszem ez ritkán is fog megesni - Megtennéd ezt nekem?
-Igen - mondom ki, amit ebben a pillanatban komolyan is gondolok.