10. rész Felismerés

Sziasztok! :) Itt is van a tizedik rész :D Huu 10. rész :O Négy nap múlva lesz, hogy három hónapja van fent a prológus :)) Nagyon szépen köszönöm a feliratkozókat, a pipákat és az oldalmegjelenítéseket! <3 Ja, és ne felejtsetek el jelentkezni a versenyre ;) Igazából azt szerettem volna, hogy az egész rész Ashtonról szóljon, de furcsa Mike szemszögéből írni, vagy bármelyik máséból és nem volt semmi ötletem, hogyan tudnék megtölteni három és fél oldalt. De így, hogy inkább Hayley szerepeként írtam, az egész nagyjából kipattant a fejemből, csak a végével bajlódtam :D És sorry a végén lévő Hayley hinnyés beszédjéhez, előtte pont úgy chateltem az egyik osztálytársammal :D Remélem tetszeni fog, élvezzétek még ki a maradék nyarat és jó olvasást! <3

Lizzie xxx

~Hayley Roberts~

-Hayley kelj fel! Most! - rázogat valaki - Ezt nem hiszem el! Mit nem értesz azon, hogy most? - kérdezi, majd szó szerint kihúz az ágyból és a padlóra esek. Nagy nyögések közepette végre kinyitom a szememet. Tasha volt az.

-Mi olyan fontos, hogy felkelts ilyenkor? - kiabálok rá.

-Nézz ki az ablakon! - utasít továbbra is.

Odasétálok az ablakhoz és elhúzom a függönyt. Az egész tájat fehérség borítja és az égből is az esik.

-Ugye milyen gyönyörű? Gondolom te még nem láttál ilyet élőben - mondja.

-Láttam már, apuval néha elmegyünk síelni, de az közel sem ilyen szép - tátom el a számat.

Ausztráliában nincs olyan nagy jelentősége ennek az évszaknak, mert ott nem esik a hó, vagyis én még nem tapasztaltam. De itt teljesen más, minden csodaszép és ragyogó, az a néhány ember pedig vidámabbnak látszik, amennyire is látom őket a negyedik emeletről napfelkeltekor.

-Fenébe. Pedig már kárörvendeni akartam azon, hogy még csak képen láttál havat - csapja össze a kezét játékosan. - Tényleg tudsz síelni? Mehetnénk majd együtt síszünetben, van itt a közelben egy jó pálya.

-Snowboardozok - felelem mosolyogva - Vagyis állítólag. Mindig félek, hogy elfelejtem, hogy kell csinálni - nevetek.

-Kinézem belőled, hogy elfelejted - néz rám mosolyogva - És mi van Michaellel? 

-Te aztán nagyon fel vagy rá izgulva - nevetek újra - Megígérem, hogy egyszer elhozom ide - kacsintok a szobatársamra.

-Csak egyszer? Hogy lehetsz ilyen önző? - kérdezi megjátszott sértődéssel.

-Akkor sokszor - temetem a fejemet a kezembe fáradt nevetéssel - Egyébként hány óra van?

-Öt. Azt hiszem. Miért?

-Ki szeretném próbálni a videóchatet - babrálok a karkötőmmel - Úgyis van még időnk az órák előtt - rázom meg a vállam.

-És most a véleményemet kérdezed? - lepődik meg.

-Igen - mondom bizonytalanul - Légyszíves! - kérlelem ugrándozva.

-Azt akarod, hogy ott üljek melletted, miközben beszélsz a számomra ismeretlen, de ultrahelyes legjobb barátoddal? - kérdezi bizonytalanul.

-Összességében igen.

-Rendben - sóhajt - De ezzel megcsalod Jennyt, mert vele szoktad ezt csinálni.

-Akkor keltsem fel őt hajnali ötkor?

-Nem, dehogyis! Vagyis nekem mindegy - nevet kínosan - Jól nézek ki?

-Ilyet még sohasem hallottam a szádból. Tetszeni fogsz neki - mosolygok.

Előveszem a laptopot és megnyitom a Skypeot. Még csak ritkán használom, nem is értem miért. Megkeresem Mikey nevét és várok, hogy elfogadja a hívásomat.

-Mi van, ha nem veszi fel? - rágja a száját Tasha.

-Fel fogja venni - mondom nyugodtan és magabiztosan.

Pár perc múlva elővillan egy kép, amin ő van a garázsukban. Felvette.

-Liz? Neked van Skypeod? - kérdezi csodálkozva.

-Én is örülök, hogy látlak - mondom mosolyogva - És szívesen, hogy felkeltem ötkor, csakhogy beszéljek veled.

-Túl sok az új információ - nevet - Istenem, de rég láttalak! Hat hónapja?

-Nemsokára - válaszolom szomorú mosollyal a számon - Be szeretnék neked valakit mutatni.

-Jennyt? Ha lehet, akkor inkább ne, mert Calum is itt van - nevet. - Teljesen ki van készülve tőle, hogy mindig kioktatja.

-Jenn meg azért, mert Cal nem tud semmit sem - röhögök. - És nem őt. Tashát, a szobatársamat - vigyorgok és elforgatom a kamerát úgy, hogy ő is benne legyen a képben - Igazából ő keltett fel, mert meg akarta mutatni a hóesést - nézek a szobatársamra.

-Mintha én lennék, csak lányban - mondja Michael nevetve - Szia Tasha - köszön neki önelégült mosollyal, majd csendesen nézi. Vagyis szerintem őt nézi, de nem lehet kivenni a képből.

-Én is be szeretnék valakit mutatni. És nem Lukeot - nevet, amire én komor arccal nézek - Ash!

Egy világosbarna hajú fiú fut be a képbe, Michaelnál egy évvel idősebb lehet. Szörnyű lila pólót visel, aminek láttán kis híján elnevetem magam.

-Liz, ő itt Ashton, a dobosunk. Ashton, ő itt Hayley, akiről meséltem - mutat be minket egymásnak. - Remélem jól ki fogtok jönni - értem a célzást. De nem tudja a múltamat Lukekal.

-Most van próbátok? Hoppá, akkor bocsi, hogy megzavartalak titeket - kérek bocsánatot.

-Nem nagyon nevezhető annak - nevet Ashton - A többiek mind Fifáznak. - forgatja a szemét.

-Ashton nem szeret Fifázni - közli Mikey.

-Hogy érted, hogy nem szeretsz Fifázni? Mindenki szeret Fifázni! - döbbenek le Ashtont bámulva. Ha nem a pólóját nézem, akkor jól néz ki.

-Nehogy te is kezdd! - nevet a fejére csapva.

-Mike! Ash! Mit csináltok itt? - lép be Calum a kamera látókörébe, Lukekal a nyomában. - Ó, szia Hay! És... Nem Jenny, mert azt mondtad, hogy neki vörös haja van.

Elfelejtek neki köszönni, mert a tekintetem csak a mellette álló fiún van. Szúrósan nézek rá. Luke. Szóval ismét látjuk egymást.

-Hay, itt vagyok! - integet Calum nevetve.

-Jaj, valami baj lehet a kamerával - fogom rá, abbahagyva Luke nézését. - És ő itt Tasha - mosolygok.

-Én is be tudok mutatkozni - szólal meg mellettem. - Szia, Tasha vagyok - húz a szájára egy erőltetett mosolyt.

-Szóval Ashton - nézek rá - Mióta vagy benne a bandában? - mosolygok bájosan.

-Ma óta - nevet, de másképpen, mint az előbb - Majdnem nem vettek be, amiért nem szeretem a Fifát - nevet újra, ismét egy újfajta módon. Ashton, a százféleképpen nevető fiú.

-Szerintem elkezdhetnénk a próbát - szakítja félbe Luke a csevegésünket Ashtonnal.

-Neked mindenbe bele kell avatkoznod?! - pattanok fel a helyemről, majd hátrébb megyek, mert így csak az alsó testem látszik.

-Hé, ne húzd fel magad ezen! Csak mondtam valamit! - csitít le.

-Pont ez a baj - mondom, amire Tasha elneveti magát - Ne röhögj! - szólok rá, majd én is elkezdek nevetni. Nem tudok sokáig megsértődöttet játszani. - Ó, most jut eszembe, Luke, emlékszel még rám? Csoporttársak voltunk és már akkor utáltalak - vágom hozzá a szavakat és lecsapom a gépem tetejét.

~Luke Hemmings~

Elsötétül a kép a monitoron és a szobában lévő összes szempár rám szegeződik. Szóval ő volt az a lány és ezért annyira ismerős. Hirtelen eszembe jut az összes emlék az óvodáról és arról, hogy miket tettünk egymással.

-Mi történt akkor? - kérdezi Michael. 

-Elég hosszú lenne az egészet elmondani - sóhajtok - De lényegében annyi, hogy mi voltunk a csoportban az a két kisgyerek, akiket folyton szét kellett választani, mert verekedtek.

-De cukik lehettetek, két négyéves, aki üti egymást - röhög Calum, amire gyanakvón ránézek. - Nem szóltam semmit - fojtja el a nevetését. - És te mit gondolsz róla?
-Most láttam először vagy tizenkét év után! Mit gondolnék? - csapkodok a kezemmel a levegőben.
-Szerintem is próbáljunk egy kicsit, az levezeti ezt az egész feszültséget - szólal meg Ashton. Bólintok, senki sem ellenkezik vele. Megfogom a gitáromat és véletlenszerűen elkezdek rajta játszani valamit.

~Hayley Roberts~

-Hogyan képes Mike ilyen embereket beengedni a házába? - járkálok körbe-körbe a szobában.

-Talán úgy, hogy egy bandában vannak és ő volt az első tagja - válaszol Tasha.

-Ezekre a kérdésekre nem muszáj válaszolnod.

-Nyugi! Kicsit felhúztad magad ezen az egészen. És köszönöm - ölel át. Megállok a folytonos járkálásban és ledermedek. Tasha tényleg megölelt? - Még van egy óránk. Nem szeretnél hóembert építeni?

-Tényleg kijönnél velem a hidegbe? - az én gyerekkoromból kimaradt ez a téli program.

-Persze, gyere! - kapja fel a kabátját, a sálját és a kesztyűjét.

-Rendben - futok utána mosolyogva az én ruhadarabjaimmal.

Kint olyan hideg van, mint amire számítottam. Felhúzom a sálamat az orromig, majd a közeli parkhoz vesszük az irányt. Kevesen vannak, mert miért is kelnének fel ilyenkor és jönnének egy parkba?

-Tudod, hogy hogyan kell csinálni? - néz rám bizonytalanul.

-Igen, YouTubeon megtanultam - sóhajtok nevetve - Persze, hogy tudom.

-Akkor én csinálom az alját, te a közepét, a fejével meg úgyis gyorsan készen vagyunk - adja ki a parancsot.

Már félig kész vagyok, amikor valami hideg csapódik a nyakamhoz. Hátrafordulok és látom, hogy Tasha kezében egy hógolyó van.

-Hínnye! Hát így állunk? - húzom ki magam és gyúrok magamnak egy golyót - Nesze te lány! - dobom meg, amire sikítozással reagál.

Elkezd kergetni, én pedig futok előle. Megbotlok egy fakéregben, amit nem láttam a nagy hóréteg miatt. Magammal rántom Tashát, így mindketten a földön végezzük. Hó lepi el a testünket, az én szőke tincseim és az ő fekete haja is fehér foltokkal telik meg. Nem kelek fel, pedig már érzem, hogy kezdek fázni és mindjárt átázik a nadrágom. Csak nézem az eget, amiből még mindig folytonosan hullanak az óriási hópelyhek. 

Úgy érzem, hogy most minden tökéletes körülöttem. Nem érdekel a seggfej Luke Hemmings, akkor sem, ha már nem seggfej.