2015. március 22., vasárnap

41. rész Accident

~Hayley Roberts~

Mire Jennyvel visszasétálunk a hegy tetejére a deszkával, a lécekkel és azzal az egy bottal a kezünkben, Mikey már Ashton kabátjában beszélget Lukekal és úgy látszik, már nem fázik.
-Gyere Cuncibogyóm, nem akarok többet Jenn közelében lenni - dobom le a deszkámat a földre és leülök, hogy fel tudjam csatolni. - Tasha, neked meg sok sikert az oktatáshoz, remélem senki sem fog meghalni közben. 

-Nem lehet annyira béna - védi meg Jennyt, de látszik az arcán, hogy csak magát akarja megnyugtatni. - Azért néha gyertek vissza segíteni - kérlel, amire nagy nehezen beleegyezek.

-Mehetünk? - ugrál mellém Luke a már lerögzített lábaival és felém nyújtja a kezét, hogy segítsen felállni. Lassan utánanyúlok, majd egy határozott és erős mozdulattal magam felé húzom, ami miatt egy kicsit elveszti az állóképességét, de nem esik el.

-De... Most arca kellett volna esned! - hitetlenkedek.

-Nem most próbálják ki rajtam először - röhög, aztán felránt a hóból. Együtt elindulunk és elköszönünk a többiekkel, de amikor leérünk egy sík részhez, megállunk a szélén. - Ismered a pályákat?
-Voltam már itt párszor - vonom meg a vállamat. - Mennyire tudsz snowboardozni? Mert akkor mehetnénk feketén is, de csak akkor, ha nem szerencsétlenkedve jutunk le onnan.
-Szóval azt mondod, hogy nem vagyok jó? - húzza le a maszkját és közelebb csúszik hozzám. - Te gurultál le az előbb Jennyvel együtt! - ölel át és velem együtt beledől a pálya melletti friss hóba. Lehúzza a szemüvegemet és próbál megcsókolni, de a sisakunk teteje egymásnak koccan és nem engedi, hogy az arcunk közelebb érjen. Mindketten felnevetünk, azután leveszi fejfedőjét, hogy végre össze tudjon érni a szánk. Egy hosszas csók után belemarkolok a szűz hóba és megdobom vele.
-Nem azért buszoztunk ide, hogy együtt legyünk és smároljunk - igyekszek komolyan beszélni.
-Hanem a hegyen lévő kajáért és hogy Tasha ne kritizáljon engem egy ideig - fejezi be a mondatomat játékosan.
-Tényleg csak ezért jöttél? És én? - dobok rá még egy adag havat.
-Azt szeretnéd, hogy miattad legyek itt? - ül fel. - Akkor majd a legközelebbi felvonónál találkozunk - nyom egy puszit az arcomra és felveszi a sisakját. Mielőtt bárhogyan reagálhatnék, elindul lefelé.
-Nem is tudod, hol vannak a felvonók - indulok el én is és torkom szakadtából ordítok, hogy meghallja a hangomat.
-Majd kitalálom - kiabál vissza nevetve és felgyorsít. Veszek egy nagy levegőt és utána iramodok az embereket kikerülve. Mivel hétvége van, nagyobb a tömeg, mint általában, de most nem voltak most annyira sokan, hogy mozdulni sem lehet. Mikor felérek egy domb tetejére, meglátom Lukeot egy kicsivel lejjebb, ahogy a földön fekszik egy síelővel együtt. Gyorsan lecsúszok melléjük és felsegítem a velünk egykorú síelő lányt.
-Megmondtam, hogy te is szerencsétlen vagy - nézek a barátomra vigyorogva.
-Nem, én voltam az ügyetlen, ugrattam és nem vettem őt észre. Remélem nem ütötted meg magadat - simítja végig Luke karját a csaj olyan hízelgően és nyálasan, hogy kicsi választ el attól, hogy egy lánybunyót kezdeményezzek. - Itt laksz a közelben?
-Bocsi, ő már az én Lukam - szólalok meg hirtelen, majd rájövök, hogy mit is mondtam és halkan elnevetem magamat a maszkom mögött. Gyorsan magammal rántom a lesokkolt fiút és lassan, egymás kezét fogva indulunk el.
-A Lukad? - röhög fel csodálkozva.
-Te nem válaszoltál semmit, ezért nekem kellett - ütök bele a hasába gyengéden.
-Már megint féltékeny vagy, Elizabeth? - piszkál, továbbra is nevetve.
-Itt van a felvonó - terelem el a szót és ellököm magamat tőle, hogy lendületet szerezzek. A leolvasónál odatartom a bérletemet és lecsatolom az egyik lábamat.
-Hé - fogja meg a kezemet Luke, amikor ő is beér. - Ugye azért veszel nekem kaját, ha te érsz be előbb a hüttébe?
-Idióta - forgatom a szemeimet és leveszem a sisakomat. - Neked bármikor vennék kaját - mosolyodok el és a maszkomat is lehúzom.
-Ezt akartam hallani - vigyorodik el és vidáman megcsókol, ami csak rövidre sikeredik, mert a karbantartó türelmetlenül kiabál ránk, hogy szálljunk már fel a liftre. Nevetve odacsúszunk az ülőhely elé és ráülünk a megfelelő pillanatban. - Szóval nincs harag, amiért egy fura csajszi végigsimította a kezemet? - karol át, mikor már elhelyezkedünk.
-Imádlak, hogy még mindig be mersz nekem szólni - mosolyodok el. - De majd meglátjuk, hogy te mit csinálnál, ha én is véletlenül nekimennék egy fiúnak.
-Szerintem a pasi leordítana téged, hogy a snowboardosok nem normálisak és sohasem figyelnek a többiekre - néz le az alattunk lévő fehér erdőre. - Voltál már pályán kívül?
-Néha, de erdőben még nem nagyon - nézek körbe én is a fehér tájon.
-Akkor most kipróbálod - kócolja össze a hajamat.
-Előbb megnézzük Tasháékat - javaslom. - Szegény, nagyon elfáradhatott már.
-Húsz perc telhetett el, mióta otthagytuk őket - nyugtat meg és feltolja a korlátot, mert a felvonó végére értünk.
-Kértek valamit bentről? - kérdezem Tashát, Jennt és Michaelt, amikor megtaláljuk őket.
-Istenem, azt hittem, sohasem fogtok visszaérni - borul Tasha a nyakamra.
-Nem is vagyok olyan rossz! Nézd, már meg tudok állni! - háborodik fel Jenny.
-Úgy, hogy elesel és akkor is csak néha állsz meg, máskor csak gurulsz tovább - szólja le Tasha. - De hála égnek találkoztunk Emilyékkel és azt mondták nekünk, hogy segítenek, miután ebédeltek.
-Akkor jössz egy kört velünk? - lelkesedek fel. - Azt terveztük, hogy bemegyünk az erdőbe.
-Persze, hogy megyek, már szeretnék menni egy olyan részen, ami nem csak egy sík libalegelő - bólogat hevesen. - És ha nem lett volna itt Michael, lehet, hogy már pszichopata lennék.
-Te mindig is az voltál - sétál mellé Mikey és ad neki egy csókot.
-Hayes, most mentek ebédelni? - csúszik felénk Jenn ügyetlenkedve.
-Én éhes vagyok, szóval menj asszony, szerezz nekem eleséget - válaszol Luke helyettem és ad egy gyors puszit.
-Nekem is hozz ennem, te nőszemély - próbálkozik be Michael szintén a barátnőjénél egy csók kíséretével, de az ellenkezik vele.
-Nem rajtad van műanyag bakancs, amiben alig lehet járni. Szerezz magadnak - rejti el a mosolyát, végül ad neki egy csókot. - Keressétek meg Emilyéket Calumékat is, addig mi lerakjuk a cuccokat - kiabál utánunk, mikor még hallótávolságban vagyunk.
Az épület körül is padok vannak gondosan elrendezve és a hangszórókból szóló zenét pedig örömmel hallgatom. Belépünk a bejárati ajtón és megbeszélem Mikeyval, hogy amíg ő sorban áll, én megkeresem a többieket. Nem is kell sokáig keresgélnem, amikor megfordulok, azt látom, hogy a két fiú vidáman fut felém.
-Hay, képzeld, megszereztem két lány számát is - lelkendezik Ash és felém mutatja a cetliket.
-Az egyikben nincs is elég szám - nézek rá csalódottan.
-Akkor még jó, hogy miközben írta, én addig sót öntöttem a forrócsokijába - mosolyog Cal elégedetten.
-Szép volt - adok neki egy pacsit és Ashton is felnevet a maga édes hangján. - Nem láttátok Emilyéket?
-De, ott ülnek mellettünk annál a nagy asztalnál - mutat Ash a háta mögé. - És nálunk hol vannak a többiek?
-Michael már sorban áll, Jennék pedig leteszik a felszereléseket. De ti azóta még nem is voltatok kint? - húzom fel a szemöldökömet.
-Nem, inkább itt idegesítettük a népet az akcentusunkkal - vonja meg a vállát Calum.
-De hát itt már megszokták az emberek a külföldieket - tárom szét a kezemet.
-Nem is ausztrállal beszéltünk, hanem valami mexikóival - vigyorok Ash.
-Oh, ti aztán rosszfiúk vagytok - nevetek, aztán megkérem őket, hogy segítsenek majd nekem és Mikenak a tálcákat vinni.
***
Amikor mindenki befejezi az ebédjét, megbeszéljük a nap hátralevő részét. Emily és a barátja, Chris bevállalták azt, hogy mostantól ők oktatják Jennyt. Még meg is ígérték, hogy nem lesznek olyan erőszakosak, mint Tasha és nem fogják azért lehurrogni a tanítványukat, amiért elesik.
Michael azt mondta, hogy neki kell az ebéd utáni alvás, amit mind a négy fiú jó szemmel nézett, de Lukeot rákényszerítettem, hogy csússzon velünk legalább egy kört.
Kint leülök egy nagyobb hóbuckára és felcsatolok, ahogy Tasha és Luke is.
-Tash, nem nehéz léccel menni az erdőben a szűz hóban? - kérdezem meg a szobatársamtól.
-Maximum majd ti mentek előttem, hogy utat csináljatok nekem - rántja meg a vállát. - Voltam már pályán kívül, nem kell féltened.
-Oké, de ma még nem is síeltél normálisan, csak Jennyvel a gyakorlópályán - nyaggatom tovább.
-Kislány, tudok vigyázni magamra - mosolyog rám biztatóan. - Nem én vagyok az, aki a zombik ellen egy kiflivel akart védekezni.
-Az egy bagett volt - javítom ki.
-Ugyanaz.
-Nem, a bagett az nagyobb - magyarázom.
-Péknek akarsz menni? - nevet ki és elindul az erdő felé. Követem őt Lukekal együtt, majd mindannyian megállunk még egy emelkedésnél, mielőtt elindulnánk.
-Skywalker, te mész elöl, én pedig hátul - oszt be minket Tasha és vesz egy nagy levegőt. - Mehetünk, de tempóval, nem szeretnék nagyon megállni.
Luke lerázza a havat a deszkájáról, aztán elindul lefelé, majd Tashával együtt utánaeredünk. Mint ahogy említettem, még nem nagyon mentem le erdőben, de így most rájöttem, hogy milyen csodálatos érzés, amikor lehullik a porhó az arcomba azokról a fákról, amik mellett szorosan elmegyünk, vagy hogy folyton koncentrálnom kell az útra, nehogy nekimenjek egy kőnek vagy gyökérnek a sűrű hóban.
A háromnegyed részénél állhatunk meg, amikor sikítást hallunk a hegy felől.
-Gondolom valaki menőnek érezte magát és úgy gondolta, ő is le tud itt csúszni - sóhajt Tasha, miközben azon gondolkozunk, hogy honnan jöhet a hang. Pár másodperccel később igaza is lesz a barátnőmnek, mert két lány csúszik felénk anélkül hogy kanyarodnának.
-Húzódjunk oldalra - fogja meg Luke a kezemet, én pedig Tasha felé nyúlok, de már későn, mert az egyik lány sorra ledönt minket. Gurulni kezdünk a hegyoldalon és érzem, hogy a hátam néha nekiütődik egy kőnek, majd egyszer csak elérek egy olyan helyre, ahol megállok. Körbenézek a többieken, hogy megtudjam hogy vannak; Luke egy kicsit alattam söpri le magáról a havat, Tasha pedig mérgesen felkecmereg és bicegve a lányhoz sétál, aki még a hóban fekszik.
-Ezért kell a béna újoncoknak betartani a szabályokat! Mi a fenét képzeltek magatokról, hogy azt hiszitek, vagytok annyira jók, hogy lecsússzatok itt? Az erdő a junglerek feladata, ti csak menjetek rohadt segítőknek és segítsetek a nálatok még bénábbaknak! - ordítozik velük és mond miközben pár sort káromkodik, addig elmondom Lukenak, hogy ha Tasha néha mérges, akkor a League of Legendshez hasonlítja a helyzetet. - Ha most a másik csapatban lennétek, akkor rég kinyírtalak volna titeket! - fejezi be a szitkozódást, aztán felénk fordul. - Nem tört el semmitek? - kérdezi tőlünk, mire megrázzuk a fejünket. - Legalább ez a két liba csak az én kezemet törte el - mutat rájuk, mire leesik, hogy ezt tényleg komolyan mondta.

18 megjegyzés:

  1. Húúúú *.* Imádom 😍😍 Nincs normális véleményem bocsi, de nagyon tetszik 😊

    VálaszTörlés
  2. Nagyon nagyon taccik:D imádom, kövit hamar!!!:)

    VálaszTörlés
  3. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  4. Szegeeeny Tashaa:/
    De attol meg a resz nagyon jo lett:p
    41. Fuuu hat ez mar nagy szam. Grat.
    Oleleeeees~Hann

    VálaszTörlés
  5. Ooooo de joooooo *.* gyorsan kövit!

    VálaszTörlés
  6. Nekem is tetszik. Remélem azért folytatod. ;)

    VálaszTörlés
  7. Szia. Ez a rész is nagyon jó lett. Szegény Tasha :( Imádom a blogodat. Remélem nem hagyod abba.
    Nagyon várom a folytatást. ♡☆♡

    VálaszTörlés
  8. Mikor lesz új rész?:( Remélem, hogy ne hagyod abba, kedvenc blogom:)) xxC

    VálaszTörlés
  9. Ma kezdtem el olvasni a blogod!Nagyon ugyi vagy!Mikor lesz kovi resz?

    VálaszTörlés
  10. Alig várom, hogy legyen új rész! Folytasd. :)

    VálaszTörlés
  11. Nagyon jo lett :) Mikor lesz folyti? :c

    VálaszTörlés
  12. Mikor lesz kovi resz ??? $_$❤❤❤

    VálaszTörlés