41. rész Accident

~Hayley Roberts~

Mire Jennyvel visszasétálunk a hegy tetejére a deszkával, a lécekkel és azzal az egy bottal a kezünkben, Mikey már Ashton kabátjában beszélget Lukekal és úgy látszik, már nem fázik.

-Gyere Cuncibogyóm, nem akarok többet Jenn közelében lenni - dobom le a deszkámat a földre és leülök, hogy fel tudjam csatolni. - Tasha, neked meg sok sikert az oktatáshoz, remélem senki sem fog meghalni közben. 

-Nem lehet annyira béna - védi meg Jennyt, de látszik az arcán, hogy csak magát akarja megnyugtatni. - Azért néha gyertek vissza segíteni - kérlel, amire nagy nehezen beleegyezek.

-Mehetünk? - ugrál mellém Luke a már lerögzített lábaival és felém nyújtja a kezét, hogy segítsen felállni. Lassan utánanyúlok, majd egy határozott és erős mozdulattal magam felé húzom, ami miatt egy kicsit elveszti az állóképességét, de nem esik el.

-De... Most arca kellett volna esned! - hitetlenkedek.

-Nem most próbálják ki rajtam először - röhög, aztán felránt a hóból. Együtt elindulunk és elköszönünk a többiekkel, de amikor leérünk egy sík részhez, megállunk a szélén. - Ismered a pályákat?

-Voltam már itt párszor - vonom meg a vállamat. - Mennyire tudsz snowboardozni? Mert akkor mehetnénk feketén is, de csak akkor, ha nem szerencsétlenkedve jutunk le onnan.

-Szóval azt mondod, hogy nem vagyok jó? - húzza le a maszkját és közelebb csúszik hozzám. - Te gurultál le az előbb Jennyvel együtt! - ölel át és velem együtt beledől a pálya melletti friss hóba. Lehúzza a szemüvegemet és próbál megcsókolni, de a sisakunk teteje egymásnak koccan és nem engedi, hogy az arcunk közelebb érjen. Mindketten felnevetünk, azután leveszi fejfedőjét, hogy végre össze tudjon érni a szánk. Egy hosszas csók után belemarkolok a szűz hóba és megdobom vele.

-Nem azért buszoztunk ide, hogy együtt legyünk és smároljunk - igyekszek komolyan beszélni.
-Hanem a hegyen lévő kajáért és hogy Tasha ne kritizáljon engem egy ideig - fejezi be a mondatomat játékosan.
-Tényleg csak ezért jöttél? És én? - dobok rá még egy adag havat.
-Azt szeretnéd, hogy miattad legyek itt? - ül fel. - Akkor majd a legközelebbi felvonónál találkozunk - nyom egy puszit az arcomra és felveszi a sisakját. Mielőtt bárhogyan reagálhatnék, elindul lefelé.
-Nem is tudod, hol vannak a felvonók - indulok el én is és torkom szakadtából ordítok, hogy meghallja a hangomat.
-Majd kitalálom - kiabál vissza nevetve és felgyorsít. Veszek egy nagy levegőt és utána iramodok az embereket kikerülve. Mivel hétvége van, nagyobb a tömeg, mint általában, de most nem voltak most annyira sokan, hogy mozdulni sem lehet. Mikor felérek egy domb tetejére, meglátom Lukeot egy kicsivel lejjebb, ahogy a földön fekszik egy síelővel együtt. Gyorsan lecsúszok melléjük és felsegítem a velünk egykorú síelő lányt.
-Megmondtam, hogy te is szerencsétlen vagy - nézek a barátomra vigyorogva.
-Nem, én voltam az ügyetlen, ugrattam és nem vettem őt észre. Remélem nem ütötted meg magadat - simítja végig Luke karját a csaj olyan hízelgően és nyálasan, hogy kicsi választ el attól, hogy egy lánybunyót kezdeményezzek. - Itt laksz a közelben?
-Bocsi, ő már az én Lukam - szólalok meg hirtelen, majd rájövök, hogy mit is mondtam és halkan elnevetem magamat a maszkom mögött. Gyorsan magammal rántom a lesokkolt fiút és lassan, egymás kezét fogva indulunk el.
-A Lukad? - röhög fel csodálkozva.
-Te nem válaszoltál semmit, ezért nekem kellett - ütök bele a hasába gyengéden.
-Már megint féltékeny vagy, Elizabeth? - piszkál, továbbra is nevetve.
-Itt van a felvonó - terelem el a szót és ellököm magamat tőle, hogy lendületet szerezzek. A leolvasónál odatartom a bérletemet és lecsatolom az egyik lábamat.
-Hé - fogja meg a kezemet Luke, amikor ő is beér. - Ugye azért veszel nekem kaját, ha te érsz be előbb a hüttébe?
-Idióta - forgatom a szemeimet és leveszem a sisakomat. - Neked bármikor vennék kaját - mosolyodok el és a maszkomat is lehúzom.
-Ezt akartam hallani - vigyorodik el és vidáman megcsókol, ami csak rövidre sikeredik, mert a karbantartó türelmetlenül kiabál ránk, hogy szálljunk már fel a liftre. Nevetve odacsúszunk az ülőhely elé és ráülünk a megfelelő pillanatban. - Szóval nincs harag, amiért egy fura csajszi végigsimította a kezemet? - karol át, mikor már elhelyezkedünk.
-Imádlak, hogy még mindig be mersz nekem szólni - mosolyodok el. - De majd meglátjuk, hogy te mit csinálnál, ha én is véletlenül nekimennék egy fiúnak.
-Szerintem a pasi leordítana téged, hogy a snowboardosok nem normálisak és sohasem figyelnek a többiekre - néz le az alattunk lévő fehér erdőre. - Voltál már pályán kívül?
-Néha, de erdőben még nem nagyon - nézek körbe én is a fehér tájon.
-Akkor most kipróbálod - kócolja össze a hajamat.
-Előbb megnézzük Tasháékat - javaslom. - Szegény, nagyon elfáradhatott már.
-Húsz perc telhetett el, mióta otthagytuk őket - nyugtat meg és feltolja a korlátot, mert a felvonó végére értünk.
-Kértek valamit bentről? - kérdezem Tashát, Jennt és Michaelt, amikor megtaláljuk őket.
-Istenem, azt hittem, sohasem fogtok visszaérni - borul Tasha a nyakamra.
-Nem is vagyok olyan rossz! Nézd, már meg tudok állni! - háborodik fel Jenny.
-Úgy, hogy elesel és akkor is csak néha állsz meg, máskor csak gurulsz tovább - szólja le Tasha. - De hála égnek találkoztunk Emilyékkel és azt mondták nekünk, hogy segítenek, miután ebédeltek.
-Akkor jössz egy kört velünk? - lelkesedek fel. - Azt terveztük, hogy bemegyünk az erdőbe.
-Persze, hogy megyek, már szeretnék menni egy olyan részen, ami nem csak egy sík libalegelő - bólogat hevesen. - És ha nem lett volna itt Michael, lehet, hogy már pszichopata lennék.
-Te mindig is az voltál - sétál mellé Mikey és ad neki egy csókot.
-Hayes, most mentek ebédelni? - csúszik felénk Jenn ügyetlenkedve.
-Én éhes vagyok, szóval menj asszony, szerezz nekem eleséget - válaszol Luke helyettem és ad egy gyors puszit.
-Nekem is hozz ennem, te nőszemély - próbálkozik be Michael szintén a barátnőjénél egy csók kíséretével, de az ellenkezik vele.
-Nem rajtad van műanyag bakancs, amiben alig lehet járni. Szerezz magadnak - rejti el a mosolyát, végül ad neki egy csókot. - Keressétek meg Emilyéket Calumékat is, addig mi lerakjuk a cuccokat - kiabál utánunk, mikor még hallótávolságban vagyunk.
Az épület körül is padok vannak gondosan elrendezve és a hangszórókból szóló zenét pedig örömmel hallgatom. Belépünk a bejárati ajtón és megbeszélem Mikeyval, hogy amíg ő sorban áll, én megkeresem a többieket. Nem is kell sokáig keresgélnem, amikor megfordulok, azt látom, hogy a két fiú vidáman fut felém.
-Hay, képzeld, megszereztem két lány számát is - lelkendezik Ash és felém mutatja a cetliket.
-Az egyikben nincs is elég szám - nézek rá csalódottan.
-Akkor még jó, hogy miközben írta, én addig sót öntöttem a forrócsokijába - mosolyog Cal elégedetten.
-Szép volt - adok neki egy pacsit és Ashton is felnevet a maga édes hangján. - Nem láttátok Emilyéket?
-De, ott ülnek mellettünk annál a nagy asztalnál - mutat Ash a háta mögé. - És nálunk hol vannak a többiek?
-Michael már sorban áll, Jennék pedig leteszik a felszereléseket. De ti azóta még nem is voltatok kint? - húzom fel a szemöldökömet.
-Nem, inkább itt idegesítettük a népet az akcentusunkkal - vonja meg a vállát Calum.
-De hát itt már megszokták az emberek a külföldieket - tárom szét a kezemet.
-Nem is ausztrállal beszéltünk, hanem valami mexikóival - vigyorok Ash.
-Oh, ti aztán rosszfiúk vagytok - nevetek, aztán megkérem őket, hogy segítsenek majd nekem és Mikenak a tálcákat vinni.

***

Amikor mindenki befejezi az ebédjét, megbeszéljük a nap hátralevő részét. Emily és a barátja, Chris bevállalták azt, hogy mostantól ők oktatják Jennyt. Még meg is ígérték, hogy nem lesznek olyan erőszakosak, mint Tasha és nem fogják azért lehurrogni a tanítványukat, amiért elesik.

Michael azt mondta, hogy neki kell az ebéd utáni alvás, amit mind a négy fiú jó szemmel nézett, de Lukeot rákényszerítettem, hogy csússzon velünk legalább egy kört.

Kint leülök egy nagyobb hóbuckára és felcsatolok, ahogy Tasha és Luke is.

-Tash, nem nehéz léccel menni az erdőben a szűz hóban? - kérdezem meg a szobatársamtól.

-Maximum majd ti mentek előttem, hogy utat csináljatok nekem - rántja meg a vállát. - Voltam már pályán kívül, nem kell féltened.

-Oké, de ma még nem is síeltél normálisan, csak Jennyvel a gyakorlópályán - nyaggatom tovább.

-Kislány, tudok vigyázni magamra - mosolyog rám biztatóan. - Nem én vagyok az, aki a zombik ellen egy kiflivel akart védekezni.

-Az egy bagett volt - javítom ki.

-Ugyanaz.

-Nem, a bagett az nagyobb - magyarázom.

-Péknek akarsz menni? - nevet ki és elindul az erdő felé. Követem őt Lukekal együtt, majd mindannyian megállunk még egy emelkedésnél, mielőtt elindulnánk.

-Skywalker, te mész elöl, én pedig hátul - oszt be minket Tasha és vesz egy nagy levegőt. - Mehetünk, de tempóval, nem szeretnék nagyon megállni.

Luke lerázza a havat a deszkájáról, aztán elindul lefelé, majd Tashával együtt utánaeredünk. Mint ahogy említettem, még nem nagyon mentem le erdőben, de így most rájöttem, hogy milyen csodálatos érzés, amikor lehullik a porhó az arcomba azokról a fákról, amik mellett szorosan elmegyünk, vagy hogy folyton koncentrálnom kell az útra, nehogy nekimenjek egy kőnek vagy gyökérnek a sűrű hóban.

A háromnegyed részénél állhatunk meg, amikor sikítást hallunk a hegy felől.

-Gondolom valaki menőnek érezte magát és úgy gondolta, ő is le tud itt csúszni - sóhajt Tasha, miközben azon gondolkozunk, hogy honnan jöhet a hang. Pár másodperccel később igaza is lesz a barátnőmnek, mert két lány csúszik felénk anélkül hogy kanyarodnának.

-Húzódjunk oldalra - fogja meg Luke a kezemet, én pedig Tasha felé nyúlok, de már későn, mert az egyik lány sorra ledönt minket. Gurulni kezdünk a hegyoldalon és érzem, hogy a hátam néha nekiütődik egy kőnek, majd egyszer csak elérek egy olyan helyre, ahol megállok. Körbenézek a többieken, hogy megtudjam hogy vannak; Luke egy kicsit alattam söpri le magáról a havat, Tasha pedig mérgesen felkecmereg és bicegve a lányhoz sétál, aki még a hóban fekszik.

-Ezért kell a béna újoncoknak betartani a szabályokat! Mi a fenét képzeltek magatokról, hogy azt hiszitek, vagytok annyira jók, hogy lecsússzatok itt? Az erdő a junglerek feladata, ti csak menjetek rohadt segítőknek és segítsetek a nálatok még bénábbaknak! - ordítozik velük és mond miközben pár sort káromkodik, addig elmondom Lukenak, hogy ha Tasha néha mérges, akkor a League of Legendshez hasonlítja a helyzetet. - Ha most a másik csapatban lennétek, akkor rég kinyírtalak volna titeket! - fejezi be a szitkozódást, aztán felénk fordul. - Nem tört el semmitek? - kérdezi tőlünk, mire megrázzuk a fejünket. - Legalább ez a két liba csak az én kezemet törte el - mutat rájuk, mire leesik, hogy ezt tényleg komolyan mondta.

40. rész Síelés

~Hayley Roberts~

Az esti ijesztgetés után már nem volt kedvünk aludni, ezért pokrócokba bújva ültünk a nappaliban és beszámoltunk egymásnak az aznap történtekről.

Mivel hajnalban aludtunk el, én pedig szeretek minél tovább aludni, arra ébredek, hogy valaki rám esik.

-Mi a fene volt ez? - ülök fel hirtelen, miközben majdnem kiugrik a szívem a helyéről a nagy ijedtség miatt.

-Rád estem. Nem látszik? - fordítja felém a fejét Jenny.

-Inkább másra ess - lököm le magamról és oldalra fordulok. Visszafekszek és , de pá másodperc múlva valaki piszkálni kezdi az orromat. Reflexszerűen csapkodni kezdek és el is találok egy kezet. - Öt perc! Öt percet kérek!

-Édes vagy, amikor kiborulsz - nyom Luke egy puszit a homlokomra.

-Öt percet kértem. Szerinted már letelt? - húzom a fejemre a takarót.

-Jenny vidámparkba akar menni, szóval ha csak pár percet akarsz, az sem lesz nyugodt és csendes. Ashton már bezárkózott a fürdőszobába, mert a barátnőd terrorizálta - simítja ki a hajamat az arcomból, én pedig elmosolyodok. Felnyitom a szememet és meglátom a szintén mosolygó ajkait. Miközben végignézek az arcán, nem sok választ el attól, hogy elájuljak a csodálattól. A haja még kócosan belelóg a szemébe, kék szemei csillognak a reggeli, akarom mondani déli napsütés miatt. Sohasem szerettem, ha egy lány egyfolytában istenítette a barátját, de rá kell jönnöm, ezt azért nem lehet figyelmen kívül hagyni. Átkarolom a nyakát és a számat szorosan az övéhez nyomom.

-Még nem is énekeltetek nekünk - jut eszembe, miközben magamban azokat sorolom, hogy miért is olyan tökéletes ez a fiú.

-Majd ha szépen megkéred - nevet fel halkan. - A konyhában van kaja, de előbb szólj Jennynek, hogy megyünk vidámparkba és ne kiabáljon többet. Addig valahogy kirángatom Asht a fürdőből.

Felkelek a kanapéról és kivánszorgok a nappaliból, majd a pulthoz megyek, hogy elvegyek két melegszendvicset. Leülök az asztalhoz, ahol még Michael eszik.

-Tasha hol van? - kérdezem, míg majonézt nyomok a szendvicsre.

-Vagy öltözik, vagy pedig Jennyt kergeti, aki Calt próbálja elkapni. Mondjuk most már csend van, szóval lehet, hogy valamelyiküket megfojtották.

-Nekem ez bonyolult öt perccel ébredés után - fogom meg a fejemet. - Egyébként az este kinek az ötlete volt ez az egész? - nevetek fáradtan.

-Azt hiszem az enyém, mert nem hittem el, hogy ti nem féltek - röhög. -  Főleg azt, hogy a vattacukor illatú lány nem ijed meg a szörnyektől.

-Ez csak az álcám - vigyorgok sejtelmesen. - A közelembe csalogatom az embereket, aztán ellopom a lelküket.

-Az enyémet még nem loptad el - kapja be egybe a maradék reggelijét.

-Mert majd te leszel az utolsó - vonom meg a vállamat.

Berakom a tányért a mosogatóba és felmegyek az emeletre, hogy felöltözzek, vagy egyáltalán megtaláljam a többieket.

-Jenn! - ordítom el magamat, amikor rájövök, hogy tényleg teljes csend van. A következő Tasha jön ki a szobámból. - Tényleg megfojtottad? - kérdezem tőle szórakozottan.

-Aham - csukja be az ajtót. - Tudod, ki akar menni ilyen hidegben vidámparkba. Rábeszéltem, hogy inkább megtanítom síelni.

-Hogy mi? - húzom fel a szemöldökömet.

-Tudod, van két léc és azon kell csúszni - magyarázza, mintha nem érteném, amit mond.

-Kösz, ezzel ma újat tanultam - forgatom a szemeimet. - Szóval felmegyünk a hegyre?

-Ja, mégpedig valahogy szerzek majd kedvezményes bérletet. Mert tudod, attól még, hogy Shawnt otthagytad ezért a szőke idiótáért...

-Hé, te is bírod, ne titkold! - ütöm meg a kezét.

-Na mindegy, a lényeg, hogy kedvezményes jegyünk lesz és miközben én oktatok, ti együtt snowboardozhattok a szerelmeddel és a felvonóban majd nyaljátok egymást, a többiek meg örülni fognak, mert Jenny nem fogja megzavarni a nyugodtságukat.

-Ez jó ötlet, nekem is kéne már olyan este, hogy vagy tíz órát alszok - egyezek bele. - Akkor szólok Dylnek, hogy vigyen majd el minket, meg a többieknek, hogy melegen öltözzenek - indulok el, de visszafordulok. - És Cal hol van?

-Öm, honnan tudjam? - rántja meg a vállát lassan. - De ne menj be a szobádba, mert... Ne - mosolyodik el halványan.

-Miért is ne? - nyúlok a szobám ajtajának a kilincséhez.

-Gránátalma! - kiabálja el magát Tasha és gyorsan eltűnik. Furcsállva nézek utána, aztán lenyomom a kilincset.

-Mondtam, hogy ne szórd szét a nachosomat! - látom meg Jennyt egy párna felé nyúlva, miközben Calummal együtt ül az ágyon. - Rá is volt írva a zacskóra, hogy az enyém! - ver a fejére és felnéz rám. - Hay, ez most csak ránk tartozik - hesseget ki, én pedig meglepődve csukom vissza az ajtót.

***

Miután felöltözök és megtalálom a síkabátomat, kimegyek a kapu elé Mikeyhoz és közösen várjuk a többieket. Dylannek sürgősen mennie kellett valahova, de szerintem csak nem bírt tovább egy lakásban lenni velünk, ezért Daisyhez ment, szóval buszra kell majd szállnunk.

-Mondtam, hogy hideg van Angliában, erre csak ezt hoztad? - sóhajtok nevetve, a bőrdzsekijére nézve.

-Nem is fázok - ellenkezik, aztán megrázkódik egyet.

-Idióta - röhögök és szorosan átölelem. - Jenny mostanában elég furcsa. Meg ma Tasha is az volt. Rám ordította azt, hogy gránátalma.

-Miközben Jenn Callal volt együtt? - néz rám.

-Ühüm - bólintok hosszasan, aztán felcsillan a szemem. - Várj egy kicsit... Szóval lehet, hogy Calum és Jenny...

-Dehogyis! - vágja rá gyorsan, majd felkapja a fejét.

-Te tudsz valamit - vigyorodok el. - Nekem miért nem mondjátok el?

-Olyan szép ez a kerítés, ha majd lesz egy saját házam, oda is ilyet fogok rakni. Hol lehet ilyet kapni? - tereli el a témát.

-Gondolom kerítésboltban - válaszolok. - Hol kaphatok információt a Jenny-Calum párosról? Hívhatom őket Jalumnak? És titeket Mashának?

-Hívhatlak titeket Layleynek? És Jennyt meg a nachost Jachosnak? - kérdezi magas hangon.

-Nem fogsz semmit sem mondani, ugye? - nézek rá nagy szemekkel.

-Nem - nevet ki. - Ha valamit meg akarsz tudni, neked kell utánajárnod - veregeti meg a hátamat és a ház felé veszi az irányt. - Felveszek még öt pulcsit, aztán indulhatunk, ha mindannyian készen leszünk.

***

A buszon nem volt nagyon hely, így ahogy Jenny szerette volna, nem tudtunk helyet foglalni a leghátsó, ötös ülésen, ezért párosokba kellett rendeződnünk, ami nehéz dolog hét embernél.

-Mindegy, akkor én ülök a néni mellé, úgy néz ki, van csokija - adja meg magát Ashton és leül egy öreg hölgy mellé, akivel azonnal társalogni kezd.

-Akkor megvagyunk. Cal, te ülsz Jennyvel - mosolyodok el.

-Inkább én ülök a néni mellé - ellenkezik Jenn.

-Tudom, hogy akarod - vigyorgok. - Majd néha figyellek titeket, hogy mit csináltok - kacsintok és helyet foglalok Luke mellett.

-Ez meg mi volt? - fordul felém.

-Valamit titkolnak - mondom halkan, nehogy valaki meghallja. - És te segítesz majd kideríteni. Ha egyedül lesznek, tuti csinálnak majd valamit.

-Igen, verekedni fognak, mint mindig - tárja szét a kezét.

-Ugye te sem tudsz semmit? - szegezem rá a tekintetemet.

-Amikor csak tudok, melletted vagyok, mikor lett volna rá időm megtudni?

-Akkor hivatalosan is a társam vagy - nyomok puszit az arcára.

-Örülök - röhög, majd megfogja az államat és hosszasan megcsókol.

-Látja Margaret? Erről beszélek. Egyfolytában csókolóznak és csak egymásra tudnak figyelni - szól Ashton a mögöttünk lévő ülésen az öreg nénihez.

-Sajnálom, többet nem csókolom meg a barátnőmet - húzódik el tőlem jókedvűen és bocsánatot kér Ashtől és a nénitől.

***

Amikor a sípálya melletti megállónál mindannyian kiszállunk, Tasha gyorsan elrohan bérelni bakancsokat és léceket bérelni, de szerintem közben elfelejtette, hogy ahhoz mi is kellünk. Sétálva elindulunk utána, de már eléggé lehagyhatott minket, mert nem látjuk őt a tömegben. Ahhoz képest, hogy még mindig szörnyen trehány, szeret szervezkedni.

Luke, Tasha és én gyorsan megkapjuk a felszereléseinket, a másik három fiú pedig már az elején eldöntötte, hogy ők jelenleg nem akarnak megtanulni semmit sem, inkább bent maradnak egy meleg kis kunyhóban a pályák mellet. Így már készen is lennénk, de Jenny már vagy öt perce azon gondolkozik, hogy melyik bukósisak illene a legjobban a kabátjához.

-Nem gondoltam volna, hogy téged ennyire érdekel a divat - sóhajtok. - Van még fél perced, hogy dönts, aztán itt hagyunk - figyelmeztetem.

-Ajj, várjatok már! - fogja meg a kezemet, nehogy elinduljak.

-Jenn, a többi vásárló is türelmetlen már - suttogom.

-Elizabethnek igaza van, tessék, ez jó lesz neked - nyom Luke a kezébe egy terepszínű sisakot, aztán szól az egyik dolgozónak, hogy készen vagyunk.
-De ez undorítóan néz ki, mintha lehányták volna - ellenkezik, de Tasha elhallgattatja és leegyezteti a bérelt dolgokat.

-Elizabeth? Komolyan? - fordulok a fiú felé és felnevetek.

-Nem foglak bébinek hívni - ölel át.
-Nem is vártam - fúrom az arcomat a kabátjába. - Ha felérünk a hegyre, gyorsan el kell majd indulnunk, mielőtt Jenny elkezd nyávogni a sisak miatt - javaslom.
-Szerintem másik felvonóval is kéne mennünk - nevet.
Kemény háromnegyed óra múlva a hegyen rögzítem a lábamat a deszkához, mert a felvonó aljánál egy csapat végzős betolakodott elénk, Jenny pedig "véletlenül" leejtette a Luke által választott sisakot, amiért vissza kellett mennünk megkeresni, mert nem tudta, hol eshetett le. De a szerencse az, hogy hétvégente későig nyitva vannak a pályák, így nem annyira vészes az az elszerencsétlenkedett idő.
-Én megyek, megnézem, milyenek a kaják egy hüttében - hagy minket ott Ashton Calummal együtt. - És ha szerencsém van, találok magamnak barátnőt.
-Öhm, sok sikert? - húzom fel a szemöldökömet és felállok a hóról. - Tasha, megleszel egyedül Jennyvel? - kérdezem tőle, miközben nagyokat lélegezz, hogy felkészüljön a következő órákra.
-Michael is itt lesz velem - válaszolja halvány mosollyal.
-Micsoda? - néz fel Mikey. - Mindjárt megfagyok!
-Akkor kérd el Ashton vagy Calum kabátját, nekik úgysem kell - mutat az épület felé. - Addig itt várlak - néz rá bájosan. - Ti pedig menjetek és élvezzétek, hogy végre kettesben vagytok - lök meg olyan erősen, hogy elindulok a deszkával Jenny felé. Pár centivel előtte sikerül megállnom, de váratlanul hátracsap a botjával, ami a hasamba vágódik és elesek, őt is magammal rántva.
-Hayley! Hogy lehetsz ilyen béna? Máris el akarod rontani az első síelésemet? - szid le.
-Azt hiszem - veszem ki a kezéből az egyik botot. - Ezt most szépen elvesszük tőled, hogy nehogy tömegbalesetet csinálj a hegyen.
-Rendben - adná oda a másikat is, de kiesik a kezéből és lefelé kezd gurulni a hegyen egy szakadék felé. - Miért nem fogtad meg?
-Azért, mert kiesett a kezedből - röhögök. - De már mindegy, majd azt mondjuk, hogy csak egyet kaptál - vonom meg a vállamat, mert az egyik síelő ráhajtott és leesett a szakadékba.
-Szegény bot - néz utána Jenny szomorúan.
-Nyugodjon békében - biggyesztem le a számat és felkelek a földről.

Köszönet mindenért és a késések

Sziasztok, most nem új résszel jövök,  hanem le szeretném írni, hogy mik vannak itt nálunk és hogy trehány módomra mindig kések a fejezetekkel. De először is meg szeretném köszönni, hogy ennyien feliratkoztatok :)
Úgy kezdtem az egészet, hogy majd csak úgy írni fogok, párszor hirdetek, de nem gondoltam volna, hogy az első blogomra amatőr íróként ennyien felfigyelnek majd. És még mindig nő a "családtagjaink" száma, amit soha nem hittem volna el :') 89-et mutatott a tagok száma, amikor megnéztem a blogot. Álmaimban sem képzeltem volna ezt el, mert ahogy visszaolvastam a prológust, simán megfojtottam volna a régi (oké, azt hiszem tavaly májusi) énemet. A kommentekről meg ne is beszéljünk :D Nem tudjátok, mennyire örülök, amikor visszajelzéseket kapok tőletek. Az sem baj, ha csak egy pár szavas komit kapok, nyomban megörülök neki, mert tudom, talán mégis van értelme annak, amit csinálok. Jaj, és a chat :D Mostanában van vagy három vagy négy? Mindegy, pár embi, akiknek a szövegein nagyon nevetni szoktam :'D Valami párászt lejányok lehetnek, de nem bírtam ki egyszer sem nevetés nélkül. A kommentelők közül pedig nem tudom, hogy kiírhatom-e a nevét (inkább csak célzok rá), a shipper neveknek a kitalálója, egy csodálatos és mesés lány már nagyon régóta mellettem áll és biztat minden egyes rész végén <3 De mindenkinek köszönöm, nagyon-nagyon köszönöm, sohasem gondoltam volna, hogy eddig ki fogom bírni, de hát itt vagyunk :)
És most a késésekről szeretnék pár mondatot írni. Mint ahogy látjátok, múlt héten sem hoztam, a legtöbbször pedig mindig vasárnapra csúszok át. Sajnos a probléma az, hogy az elmúlt időben már csak az én gépem működik jól, szóval ez az egyetlen a családban, anyukámnak pedig múlt hét óta valamin kellett dolgoznia. De már kész van, újra enyém a laptop, így próbálok is már időre hozni részeket ;) Lehet, hogy néha csúszni fog egy napot, amit nagyon bánok, de mindenesetre rajta leszek, hogy ez ne történjen meg.
Ezt le szerettem volna most írni, a szöveg kinézete most nincs megszerkesztve, mert telefonról írom, majd később megcsinálom :D Jó éjszakát mindenkinek, még egyszer köszönök mindent, szeretlek titeket!
Lizzie x

39. rész Ijesztés

~Hayley Roberts~

A csütörtöki napunk nagyjából nyugodtan telt, baleset -és vitamentesen, persze Jenny és Calum kivételével, akik a megszokottnál még többet veszekedtek még értelmetlenebb dolgokon, de azért szeretnek együtt lenni. 

Tasha és Michael rájöttek, hogy Dylannek van egy külön szobája, ami tele van olyan videójátékokkal, amikkel még régen (nagyjából két héttel ezelőtt) játszott, ezért ott töltötték a délutánjukat két zacskó chips és üdítő társaságában.

Én pedig Ashtonnel és Lukekal néztem szappanoperákat a tévében, amiket a végén kifiguráztunk, aztán meguntuk őket és inkább Duck Tv-t néztünk, ahol gyorsan lestoppoltuk, hogy ki melyik szereplő legyen. Értelmes tizenévesek.

***

-Soha többet nem játszok horrorjátékokkal - huppan le mellém Michael, miközben a péntek esti "fessük ki stílustalan színekre körmünket" játékot játszom a másik három fiúval és Jennyvel.

-Melyikkel? - mosolygok.

-Az Amnesiával - sóhajt. - Nem tudom, hogy tudok-e majd egyszer normálisan aludni.

-Ezért vagyok itt én - vigyorodik el Luke. - Most megköszönheted, amiért megengedtem az este, hogy hozzám bújj.

-Erről nem akartam hallani - nevetek fel. - De várj... Dylannek nagyjából egy hónap kellett, hogy végezzen az Amnesiával.

-És ő is egész nap játszott csak pár perces pisi -és kajaszünetekkel? - lép be Tasha a nappaliba és Michael ölébe ül.

-Nem - húzom fel a szemöldökömet.

-Mert Mikey azt csinálta, utána pedig én vettem át a helyét. Egyébként hol van Dylan?

-Daisynél - mosolygok. - Azt hiszem ott is fog aludni, szóval miénk a ház.

-Basszus, itt fogtok maradni? - karol át Luke és belepuszil a hajamba.

-Igen, de úgy gondoltam, hogy Calummal fogok egy szobában aludni. Ugye Cal? - nézek rá, amikor pont kinyit egy rikító narancssárga körömlakkot.

-Így igaz, korábban kellett volna lefoglalnod - nézegeti a félig kész körmeit. - Miért is festettem ki a körmömet?

-Mert az menő - biccentek. - Annyira ennék most valami hideget.

-Van kint hó - javasolja Jenny.

-Huh, kösz, hogy mondod - forgatom a szememet. - Mindegy, már nem vagyok éhes, de ha továbbra is csak körmöt festegetünk, akkor meg fogok őrülni.

-Én pedig szeretném látni végre a napot, mert az Amnesiában nem nagyon volt boldog, napsütéses idő - csatlakozik Mikey a panaszkodásomhoz.

-Ahhoz még sokat kell várnod, mert este van - biggyesztem le a számat.

-Ne rontsd el a kedvemet, Panda - dönti hátra a fejét.

-De már alig látszik a monoklim! Nézd! - megyek közelebb hozzá és a már halványlila szemhéjamat mutogatom.

-Most már még rosszabbakat fogok álmodni - nevet fel halkan. - Nem aludhatnánk itt mindannyian?

-Jaj, félsz, hogy tényleg elő fog jönni egy szörny? - bújik Tasha a mellkasához. - Béna vagy.

-Te pedig bunkó - vág vissza Michael, majd hevesen megcsókolják egymást.

-Fúj, Michael mindjárt le fogja nyelni Tashát. Akkor kinek fogok adni jóéjt puszit? - súgja a fülembe Jenny, mire elnevetem magamat.

-Hay, akkor már te is játszottál ezzel a játékkal? - jön ki Ashton a konyhából egy tál popcornnal a kezében.

-Nem mondanám, hogy játszottam, inkább csak néztem - húzom meg a vállamat. - De nem valami ijesztő.

-Ühüm - bólogat és leteszi a tálat az asztalra, amire Calum és Luke gyorsan rá is csap.

-Még nem száradt meg a körömlakkotok - sikítok fel, amikor meglátom, hogy szivárványszínűvé változik a kukorica, de annak ellenére is enni kezdik. - Undorító - csapok a homlokomra röhögve. - Én megyek zuhanyozni - kelek fel a kanapéról. - És ha tényleg úgy gondoltátok, hogy itt fogunk aludni, akkor hozok takarókat.

-Én is megyek - pattan fel Tasha, így együtt indulunk fel az emeletre. - Ugye adsz majd bugyit is? - kérdezi meg, amikor a kezébe nyomok egy friss törölközőt.

-Hát persze - sóhajtok jókedvűen. - Szóval neked nem is volt nagy dolog az Amnesia?

-Dehogyisnem - nevet fel. - Még jó, hogy én hang nélkül szoktam megijedni. Tehát érted, csak némán sikítok. Mikeot pedig vicces volt így hallgatni, ahogy egyfolytában sikítozott - röhögcsél. - Te is csak hazudtál arról, hogy nem ijesztő, ugye?

-Persze - bólintok. - Jobban féltem, mint Dyl és éreztem, hogy szívrohamom lesz, ha még jobban megijedek.

-Akkor megnyugodtam - nevet. - Na, enyém ez a zuhanyzó, te meg mehetsz a másikba - veszi le a pólóját, én pedig a másik fürdőhöz veszem az irányt. Gyorsan lezuhanyzok és lépcső tetejéhez sétálok, hogy le tudjak kiabálni a nappaliba.

-Luke, elveszem az egyik pólódat, mert nincs már tiszta itteni pizsim! - ordítok a torkom szakadtából, mert a még az előszobán és a konyhán is keresztül kell, hogy menjen a hangom.

-Még jó, hogy mi vagyunk itt a vendégek, mégis én adok mindig neked kölcsön ruhát - hallom a közeledő hangját. - Gyere, keresek neked egyet - ér fel mellém és hosszasan megcsókol.

-Michael! - lép ki Tasha is a fürdőből és szintén úgy kiabál, mint én, csak mélyebb hangon.

-De jó, hogy nekem nincsen barátnőm! - válaszol Ashton Mikey helyett, aztán Tasha mogorván megindul a lépcsőn lefelé. Gyorsan bemegyünk Luke szobájába, mielőtt Tasha ránk is zúdítaná a haragját.

-Ez csak egy sima fekete, de remélem megfelel, pólótolvaj - dobja az ágyra.

-Nem vagyok tolvaj, előtte megkérdezem, hogy elvehetem-e - vigyorgok és felveszem magamra a ruhadarabot.

-És szerinted nemet mondanék rá? - mosolyodik el és magához húz. Nagyjából fél percig tarthat, mert Tasha ront be az ajtón, mögötte Mikeyval.

-Ez a szoba nem arra van kitalálva, hogy ölelkezzenek benne - lök minket arrébb a szobatársam.

-Akkor melyik van rá kitalálva? - kérdezem meglepetten, de próbálok távolságot tartani vele.

-Az, ahol én nem vagyok - vonja meg a vállát.

-Gordon, nyugtasd le a barátnődet, nem szeretnék egy pszichopata közelében aludni - megy ki Luke a hálószobából, miközben a kezemet fogja. - Fuss, mielőtt még Tasha rájön, mit mondtam az előbb - szólal meg hirtelen és magával húz a lépcsőn lefelé.

Lent már a többiek lekapcsolt villanynál nézik a tévét és mindannyian be vannak takarózva. Gyorsan eltelt az este és mindenkin látszik, hogy már álmosak.

-Én hoztam a takarókat. Szívesen - néz fel rám Jenny a fotelből.

-Üm, köszi - dobom le magamat a kanapéra Calum mellé, majd Luke is mellém ül és fél kezével átölel.

-Oké, nagyon álmos vagyok, szóval ne beszéljetek hozzám, mert aludni fogok - nyújtja ki a lábát Jenny. - De előtte azért... Mindenkinek jár egy jóéjtpuszi! - pattan fel és sorban arcon puszil minket. Amikor Calumhoz ér, megint vitatkozni kezdenek.

-Csak akkor adhatsz puszit, ha te is kaphatsz egyet tőlem - húzza el a fejét a fiú.

-Rendben - mosolyodik el Jenn.

-De nyálas lesz - figyelmezteti.

-Az enyém is - vigyorodik el és ráugrik Calumra, aki a hirtelen cselekedettől megdöbben.

-Oké, most én jövök - puszilja meg hosszasan Jenny arcát.

-Fúj, ez tényleg nyálas - húzza el a száját és visszamegy a helyére. - Na jó éjszakát - kapcsolja ki a tévét a beleegyezésünk nélkül. Közben Tasháék is lejöttek és helyet foglaltak Calum másik oldalán.

-Jó éjt -nevetek fáradtan és Luke vállára teszem a fejemet, majd elalszok.

 ***

A legelső dolog, amit meghallok, amikor felébredek hajnalban, az Tasha sikítása.

-Ajj, nem azt mondtad, hogy némán szoktál sikítani? - emelem fel a fejemet félálomban.

-Hol vannak a többiek? - rohan mellém.

-Luke itt alszik mellettem - biccentek a fejemmel a barátom felé.

-Neked a többiekben csak ő van benne - háborodik fel. - Gyere megkeresni őket - fogja meg a karomat és felránt a kanapéról. Lassan besétálunk a konyhába és Tasha a villanykapcsoló felé nyúl, amikor meghallok egy suttogó hangot, de nem értek belőle semmit.

-Basszus, kapcsold már fel! - kiabálok.

-Nem tudom, elmehetett az áram! - nyomkodja a kapcsolót, de még mindig sötét van. - Hay, ha most meghalunk, el kell neked mondanom, mennyire szerettem Michaelt - ölel át.

-Mennyire? - forgatom a szemeimet, mert ha már így elrontotta a pillanatot, én is elronthatom az övét a hülye kérdéseimmel.

-Ilyenkor nem kell megkérdezni - szól le.

-Ilyenkor azt kell mondani, hogy engem mennyire szerettél - nevetek fel hisztérikusan, majd újra meghallom azt a hangot, de a suttogás már morgássá alakult át, mintha valaki mérges lenne ránk. Aztán egyre több hang hallatszik - Nem félünk, nem kell ránk pazarolnotok az energiátokat - szólok a hang felé jövő irányba.

-Skywalker! - szól Tasha a nappaliba, amikor meglátja, hogy Luke felkel és felénk fordul. Mielőtt meglátnám az arcát, Tasha a falhoz nyom. - Ne nézz oda! Valami van vele, úgy néz ki, mint egy zombi, vagy nem is tudom, mi - suttog csillogó szemekkel. Egy pillanatra lesokkol, majd a pult mögé húz. - Maradj itt, én megnézem, mi van a hang irányában.

-Nem mész egyedül! - állok mellé és megfogok egy bagettet.

-Az meg minek? - néz a pékárura.

-Védelemre? - húzom fel a vállamat. - Már vagy két hetes, szóval kemény.

-Ilyenkor kés kell, te idióta - vesz ki egy kenőkést a fiókból és úgy indulunk el a hang irányába.

-Várj! Mi van Lukekal? - jut eszembe.

-Ha tényleg élőhalott, akkor eltarthat egy ideig, mire átjut a kanapén - fogja meg a kezemet és kinéz az előszobába. - Az emeletről jön - közli, amikor meglátom Jenny sápadt arcát és merev szemét, miközben elindulna a lépcsőn, de elesik és végiggurul a fokokon. Amikor leérkezik, húzni kezdi magát a földön és felénk közeledik.

-A fejét célozd, mert... - kezdek bele remegő hangon, de Tasha félbeszakít.

-Tudom, nem csak te láttál Walking Deadet - veszi elő a kését, én meg magasabbra emelem a bagettet, hogy nagyobb lendülettel tudjak ütni. 

-Most - szólok neki, amikor Jenny keze Tasha lábához akár nyúlni. - Mindig is a legjobb barátnőm voltál - csukom be a szememet.

-Várjatok! - sikít egyet Jenny. - Tash, nehogy meg merj ölni egy kenőkéssel! - kel fel a földről és leporolja magát. - Csak meg akartunk titeket ijeszteni, mert azt mondtátok, hogy ti nem féltek - nevetgél. - De úgy látszik, tényleg kemények vagytok és inkább ti ijesztettetek meg engem. Na mindegy, mentem aludni - int nekünk és bemegy a nappaliba és hangosan beleugrik a fotelba.

Közben a fiúk is lejönnek a lépcsőn és Luke is mellém lép. 

-Tasha miatt nem tudtál miattam megijedni - ölel át hátulról és a fejemre teszi az állát.

-Szeretem elrontani a megtervezett dolgokat - mosolyodik el Tasha. - És nem féltünk, szóval megmondtuk, hogy feleslegesen próbálkoztatok - teszi keresztbe a kezét, de aztán félrehúz a többiektől. - Ha bárkinek is elmondod, hogy majdnem sírtam, fejbe váglak a bagetteddel - néz mélyen a szemembe, én pedig halványan mosolyogva bólintok egyet. - Most pedig megyek aludni és te fekszel mellettem - fogja meg a kezemet és együtt megyünk álmosan a kanapé felé. 

38. rész Vattacukorlány

~Hayley Roberts~

Este kilenc körül megállunk a kollégium előtt és elbúcsúzunk egymástól. Jenny már elment dolgozni, én pedig nem hiszem, hogy még egyszer be tudnám oda tenni a lábamat a múltkor történtek miatt, ezért a többiekkel maradtam.

-Majd ha ti is hazaértetek, Skypeolunk - búcsúzik el Tasha Michaeltől.

-Fúj, van magánéletetek? - nevetek fel.

-Nekem eddig sem volt, mert veled kell egy szobában lakni - szól vissza Tasha és bemegy az épületbe.

-Attól még cukik vagytok - lépek Mikeyhoz és átölelem.

-Tudom - veregeti meg a vállamat. 

Legutoljára Luketól búcsúzok el, de hosszasabban, mint a többiektől.

-Szóval új munkát fogsz keresni? - puszilja meg a homlokomat.

-Most egy ideig  pihenni fogok - rántom meg a vállamat. - Majd a szünetekben dolgozok.

-De akkor nem haza szoktál jönni?

-Hát, nem is tudom. Szeretnéd? - vigyorgok.

-Nem, igazából nem - mosolyog vissza és átölel. - Legyünk mi is nyálasok és Skypeoljunk az este?

-Rendben, bébi - kuncogok és adok neki egy búcsúcsókot, majd bemegyek a többiek után.

-Hallod - szólal meg Rebecca, a liftre várva. Emily és Tasha már felmentek, egyedül vagyunk már csak az előtérben. - Ashton ugye tudja, hogy nekem van barátom?
-Mondtad neki? - fordulok felé.
-Nem.
-Akkor miért tudná? - tárom szét a kezemet mosolyogva.
-Hát...
-Majd utalok rá, ha vele is tudok beszélni, rendben? - nézek rá biztatóan, amikor megérkezik a lift. Megnyomja a felső emelet számát és nem válaszol a kérdésemre. - Becca?
-Ühüm, rendben - kapja fel a fejét, majd csendesen dobol mellettem a lábán. - Calum és Jenny is együtt van? - szólal meg hirtelen.
-Dehogyis - röhögök. - Bár jó lenne, de másnap úgyis szakítanának, annyi hülyeségen összevesznek.
-Te is így voltál Lukekal, mégis együtt vagytok már... Mióta?
-Hétfő este, vagy inkább kedd hajnal - vágom rá. - Két nap. Még bármi lehet.
-Hogy foghatod így fel? - bök oldalba. - Egymásnak vagytok teremtve! Régóta nem voltam már veletek, de amikor megláttam azt a fiút... Hú! És bumm! Tudtam, hogy ő az - hadonászik a kezével. - És nem fog csak úgy elmenni az életedből, mint például Shawn vagy Connor.
-Nem fogom fel úgy - lépek ki a sötét folyosóra és nem beszélek többet. Bekopogtatok a legutolsó szoba ajtaján, amit Tasha nyit ki.
-Nincs kulcsod? - áll elém vizesen egy törölközőben, felkontyozott hajjal.
-Bocs, nem tudtam, hogy zuhanyzol - rontok be és ledobom a kabátomat. - Jenny írt, hogy ha korábban végez, akkor bejön jóéjtpuszit adni.
-Remek, nem elég, hogy elveszed tőlem azt a pillanatot, amikor egyedül vagyok és hangosan énekelhetek a zuhanyzóban, hanem a hagynom kell majd, hogy Jenn-nyálas legyen az arcom.
-Annyira jó érzés, hogy én vagyok az egyetlen, akivel nem vagy bunkó - törlök ki a szememből egy műkönnyet.
-És Michael. Meg néha a többi fiú. Nem vagy egyedül - mosolyog gúnyosan.
-De lányból igen - húzom ki magamat, miközben leveszem a pulcsimat.
-Mióta szereted a Ramonest? Nem szeretheted, azt én szeretem - néz rá a pólómra.
-Nyugi van - nevetek. - Ez Lukeé. Tegnap mutatott pár számot, mert szerinte is még fejlesztenem kell az ízlésemet. És bebeszélte nekem, hogy ha ezt a pólót felveszem, akkor talán az utasításuk nélkül is hallgatni fogom őket.
-Ó, szóval meg akarják ölni belőled a szivárványokat és a vattacukrot - engedi ki a haját és úgy néz mélyen a szemeimbe. - Abban segíthetek - mosolyodik el.
-Köszönöm? - húzom fel a szemöldökömet és bemegyek a fürdőbe rekordsebességgel lezuhanyozni. - Hazaértek már? - rohanok ki gyorsan és ott ugrálok bele a pizsamámba.
-Hagyj békén, játszok - mered rá a laptopjának a képernyőjére és idegbajosan nyomkodja az egerét.
-Csak nem Mikeyval? - ugrok mellé az ágyára, a saját gépemmel az ölemben. - League of Legends. Úgy látom, vesztésre álltok.
-Utálom, amikor valaki az egész nevét mondja ki a játékoknak. LoL. Csak simán LoL. Oké?
-Oké.
-Ah, oké.
-Jaj, ne flörtölj így velem - lököm meg gyengéden a vállát.
-Oké - fordul felém, de már mérgesen. - Ha még egyszer meglöksz játék közben, elintézem, hogy most mondd utoljára azt, hogy oké.
-Oké - pattanok fel az ágyáról és az enyémbe rohanok.
-Húsz másodperc múlva újraéledek. Annyi idő alatt simán kinyírlak - dobja le az öléből a gépet és a hasamra ugrik. - Hányszor mondtam, hogy hagyj békén játék közben? - nyom az arcomba egy párnát.
-Bocsi, többször nem fordul elő! - sikítozok.
-A múltkor is ezt mondtad! Tudod, van egy álmom. Hogy bejussak a bajnokságra és én legyek az első lány, aki benne van a nyertes csapatban. De egy csillámpóni megakadályozza ezt! - üti hozzám még egyszer a párnát és visszafut a helyére.

-Játékból van bajnokság? - kérdezem csodálkozva.

-Nem mondom el, keress rá - nyomkodja az egerét.
Bekapcsolom a gépemet és amint bejelentkezik magától a Skype, Luke hív.

-Úristen, fojtogattak? - nevet fel, amikor meglátja a kipirosodott arcomat és a csapzott hajamat.

-Csak a szobatársammal csináltunk egy vidám párnacsatát. Michael ott van melletted?

-Lolozik - forgatja a szemét. - Mondta, hogy Tasha nem valami szépeket írt rólad a chatben.

-Most persze én vagyok a rossz! - tárja szét a kezét Tasha és olyan hangosan beszél,  hogy Luke is hallja.

-Nem, dehogyis, te mindig jó vagy és kedves - kiabál vissza Luke.

-Michael, te béna! Megmentettelek, erre meghalsz! - kiabálja ingerülten. - Oké, adjuk fel - emeli fel a kezét. 

-Bocsi Édes, laggoltam - kiabál vissza Mike, Luke mellől. 

-Dehogy laggoltál - néz rá Luke nevetve.
-Nem tudjátok, milyen érzés, amikor egy lány oktat ki abban, hogyan játszol - suttogja felénk. - Tash, akkor feladjuk, ugye?
-Igen - morogja.
-Ó, szóval nem te vagy a főnök? - nevetem ki Michaelt.
-Senki sem az, csak valamelyikünk erőszakosabb.
-Oké - dobja Tasha a laptopját a takaróra.
-Oké - vigyorgok.
-Nehogy elkezdd - emeli fel a kezét. Felül az ágyán és vesz egy nagy levegőt.
-Át akarsz jönni ide? - mosolygok szórakozottan.
-De csak mert te kérted - kapja fel a fejét és a gépével együtt átsiet az én ágyamba. - De nem várod, hogy bocsánatot kérjek, ugye?
-Tőled? - emelem fel a szemöldökömet. - Dehogyis! - nevetek fel és szorosan átölelem. - Juj, két gépről fogunk beszélgetni?
-Négyről, matekzseni - javít ki Luke.
-Négyes lettem belőle, szóval nem vagyok zseni.
-Négyes lettél? - csillan fel a szeme. - Talán mégis tudok korrepetálni.
-Igen, az aztán jó korrepetálás volt - emlékezek rá vissza. - Semmit sem értettem belőle.
-Olyanok vagytok, mint az öregek, pedig ti vagytok a legfiatalabbak - néz rám Tasha kétségbeesetten.
-Mert az jobban néz ki, hogy mindkettejüknek monoklija van - nevet Michael.
Két óra hosszán át folyamatosan beszélgethettünk, Tasha Michaellel, én pedig Lukekal, de mivel egymás mellett ültünk, az egészből egy kívülálló semmit sem érthetett, mert folyamatosan a másikat kiabáltuk túl.
Jenny tizenegy körül, már pizsiben nyit be a szobánkba.
-Hiányoztam? - tárja szét a kezét önelégülten.
-Nem - vágom rá egyszerre Tashával.
-Hé, így nem kaptok puszit - ugrik az ágyamra. - És kösz a kulcsot, Hales. - dobja a mellkasomra, amitől felnyögök.
-Hogyan került hozzád? - csodálkozok.
-Kiszedtem a kabátodból - rántja meg a vállát. - Calum hol van? - szólal meg, amikor meglátja, hogy Skypeolunk.
-Gondolom a szobájukban. Mert? - vigyorog Luke.
-Üm, semmi. Jó éjszakát! - nyom az arcomra egy cuppanós puszit, majd Tasháéra is és a két laptop képernyőjét is megpuszilja.
-Te mit képzelsz magadról? Ez az egyik legfontosabb dolgom az élethez! Hogy leszek így bajnok? - kerülgeti Tashát a sírógörcs.
-Nyugi, csak nyálas lett - veregetem meg a vállát, mert Jenny hirtelen eltűnt a szobából.
-Azt hiszem ezt csendben fel kell dolgoznom. Jó éjt, Mikey, szeretlek - küld egy csókot felé.

-Szerintem ezzel arra célzott, hogy nekünk is menni kell - nézek Lukera. - Szeretlek - suttogom és a kezemet a képernyőre teszem.

-Aludj szépeket, Vattacukorlány - mosolyodik el és ő is odateszi a kezét. 

37. rész Pizza

~Hayley Roberts~

-Hova megyünk? - kérdezem már sokadszorra, és látszik, hogy a többiek legszívesebben beraknának egy kukába és itt hagynának, hogy ne kelljen hallganiuk az idegesítő kérdéseimet.

-Rendben pandalány, elmondom, mondjuk már mindjárt odaérünk. Azt hittem, elfáradtál a suliban, ezért bemegyünk egy pizzériába, amiről Dylan mondta, hogy jó, de szerintem neked nem adunk kaját, majd kikötünk a bejáratnál, mintha a kisállatunk lennél - sóhajt Michael, Tasha és mellettem lépkedve.

-De a maradékot megkapom, nem? - nézek fel rá.

-Hát persze - kócolja össze a hajamat.

Pár perc múlva meg is érkezünk egy Bob's Pizza nevű kis barátságos vendéglő alá. Nyáron sokat ettünk itt, volt, amikor Dyllel jöttem ide, ezért tudhatta, hol van ez a hely.

-Jaj, itt ettünk, amikor szülinapom volt - mosolyog Rebecca, amikor belépünk az ajtón.

-Az enyémet is - vigyorgok. - És Jennyét, meg Emilyét is.

-Tehát ti már törzsvendégek vagytok itt - karol át Calum.

-Mondhatjuk úgy is - rántom meg a vállamat és felteszem egy fogasra a kabátomat. Beülünk az egyik bokszba és mindannyian az étlapok felé nyúlunk.

-Oh, hát hoztatok nekünk új vendégeket? - lép hozzánk az egyik pincérnő, hogy felvegye a rendelést.

-Igazából ők hoztak ide minket - válaszol Jenny. - Vagyis... Hay nagybátyja mondta nekik, hogy ide menjünk, szóval...

-Két nagy pepperónis pizza lesz - vágok bele gyorsan, mielőtt a barátnőm belemenne a magyarázásba.

-De én nem szeretem a pepperónit - húzza el a száját Becca.

-Én sem, pacsit! - emeli fel a kezét Jenn, pacsira készen.

-Bénák vagytok - förmed rájuk Tasha. - Akkor legyen inkább három nagy pepperónis és egy közepes sonkás. Hayley meg tud enni egyet egyedül is.

-Csak egyszer tudtam, azt is csak fogadás miatt - rázom a fejemet nevetve. - És tudod, hogy egész este rosszul voltam miatta. 

Az egészből kavarodás lesz, mert nem tudjuk, mennyit és milyen feltételeset kérjünk. Tasha, Jenny és Rebecca erősen hadonásznak, majd mikor Calum beleszól a vitájukba, ráförmednek és őt kezdik el oltogatni.

-Calt hagyjátok ki ebből, csak le akart titeket nyugtatni - szólok rájuk.

-Te is kérsz pár szép szót tőlem? - néz rám Jenny eszelősen. - Most a kajáról van szó!

-Michael pizzát kér! - kiabál Mikey velem szemben, a már alap hangzavarban.

-Ez egy darabig el fog tartani - veri Luke a fejét az asztalba.

-Skywalker, nem látod, hogy a kezemnek vered a fejedet? - néz rá szúrósan Jenn.

-Bocs, vörös démon, máskor nem fordul elő.

-Még egy ilyen beszólás és lesz egy monokli a másik szemeden is - húzza össze a szemét és visszacsatlakozik a feltétnek a vitájába.

-Ezt nem hiszem el - döntöm a fejemet Luke vállára. - Sajnálom, kicsit problémások vagyunk - nézek a várakozó pincérnőre.

-Nem ti vagytok itt a legelső eset, bár nem mondhatnám, hogy árad a barátaitokból a kedvesség - legyint ránk vidáman. - Egyébként mi történt a szemetekkel? Valami szerelmi vallomás, hogy bevertek magatoknak annak jeléül, mennyire szeretitek egymást?

-Öm, nem - húzom fel a szemöldökömet.

-Halesnek nekidobtak egy röplabdát, nekem meg beütöttek - karol át féloldalasan.

-Ugyanott tanultok? - kérdezi Luketól a nő, mert az előbb is ő adta az értelmesebb választ.

-Nem, a többi fiúval együtt Ausztráliából jöttünk - válaszol kedvesen.

-Akkor gondolom nemsokára vissza is fogtok menni - biggyeszti le a száját a felszolgáló. - Élvezzétek ki ezt az időt és töltsétek együtt, mert nagyon édesek vagytok! Főleg a monokli miatt is, de mindegy - nevetgél. - Szóljatok, ha eldöntöttétek, mit esztek majd, addig másokat is ki kéne szolgálnom - mondja jókedvűen és elindul egy másik asztalhoz.

-Én is onnan jöttem - szólalok meg halkan, amikor már senki sem hallhat minket.

-Tudod, hogy értem - néz a szemembe mosolyogva, de elkapom a tekintetemet.

-Hát persze - morgom. - Luke - nézek vissza rá aggódóan.

-Hm? - simítja meg a hajamat.

-Igaza van a pincérnőnek és Evelynnek is.

-Ki az az Evelynn? - ráncolja össze a homlokát.

-A csaj, aki megdobott labdával - fújom ki egy tincsemet a szememből. - Ha visszarepültök, tényleg vége lesz majd ennek az egésznek? - küszködök a könnyeimmel.

-Gyere, menjünk át egy másik asztalhoz - áll fel és megfogja a kezemet. - Tudtam, hogy eljön az ideje, hogy erről kell majd beszélnünk.

Beülünk egymással szembe egy kisebb bokszba, mint az előző.

-Szóval - kezdek bele, de nem nagyon akarom folytatni. - Még tesi előtt, Evelynn, az a gonosz csaj azt mondta nekem, hogy úgyis szét fogunk menni, mert nem bírnánk ki a távkapcsolatot.

-És te hiszel ebben? - néz mélyen a szemembe.

-Nem tudom - szöknek újra könnyek a szemembe, de gyorsan letörlöm őket. - Én... Szeretlek. És azt szeretném, hogy örökre maradjon ez az álomszerűség.

-Hales... - csúszik mellém a padon és átölel. Szorosan belefúrom a fejemet a mellkasába és igyekszek megnyugodni. - Mikeyval is tartottad a kapcsolatot és még mindig igaz barátok vagytok. Ne más döntse el, vagy gondolja, hogy mi lesz pár hét múlva, miután visszamegyünk. Nem lehet olyan rossz egy távkapcsolat.

-De az - húzódok el. - Emlékszem, amikor még általánosba jártam, nyáron mentem egy táborba és volt ott egy fiú, akinek tetszettem és ő is tetszett nekem. Akkor is tudtam, hogy utána fog tartani vagy egy hónapig, aztán vége. És igazam lett.

-Hány éves voltál akkor? - tűri el a hajamat.

-Nem tudom, tizenkettő?

-És most tizenkettő vagy?

-Nem - sütöm le a szememet. - De érted a lényeget.

-Nem akarom megérteni - ellenkezik és magához húz, majd megcsókol. A hegek a száján már szépen gyógyulnak, ezért a puha szájának érzésétől még jobban esik a csók. - Minden így fog maradni, rendben? - emeli fel az államat.

-Csodálatos vagy - mosolyodok el és visszacsókolom.

-Te pedig különleges voltál mindig is számomra. Oviban te voltál az egyetlen lány, aki verekedni mert bárkivel is, a szünetben meg rájöttem, hogy mindig is különbözni fogsz a többiektől. Szerinted hány olyan lányt ismerek, aki flörtölés helyett inkább rugdosott, beszólogatott és féltékennyé tett?

-Féltékennyé tettelek? - csodálkozok.

-Ja, miközben mi plüsslámát kerestünk, te Ashsel csúszdáztál - nevet fel.

-Mert előtte felidegesítettél! - lököm meg a vállát.

-Mindegy, nézzük meg, hogy kitalálták-e már, mit fogunk enni - áll fel és a kezét összekulcsolja az enyémmel.

-Neked nem furcsa, hogy veszekedés helyett most már csókolózunk meg fogjuk egymás kezét? - kérdezem.

-Egy kicsit, de ha szeretnéd, vitatkozhatunk továbbra is hülyeségeken, mert már kicsit hiányzik - nevet.

-Nekem is - értek egyet.

-Na végre megérkezett a pandacsalád! Hol voltatok? - néz fel ránk Michael, miközben pizzát eszik.

-Miért csak neked van pizzád? - húzom fel a szemöldökömet.

-Mert okos voltam és rendeltem - rántja meg a vállát.

-Én rendeltem, te nem mertél kérni - köhint Emily. - Jennyék pedig még mindig vitatkoznak, de szerintem már a végénél tartanak.
Visszaülünk a helyünkre és Miketól addig kéregetünk egy szeletet, amíg azt nem mondja, hogy lehet, ad nekünk.
-Rendben! Pincérnő! - emeli fel a kezét Calum.
-Nem Édes, nem kapsz mazsolás pizzát - rázza a fejét Jenny. - Undorító vagy.
-Te pedig unalmas, Drágám. Ki kérne sima sajtosat, amikor van mazsolás is? - mosolyog gúnyosan.
-Tash, Becca, milyet kértek? - kérdezem tőlük, mert megérkezett a pincér.
-Én még mindig pepperónisat, Rebecca pedig valami ananászosat - sóhajt egyet. Elfáradhatott a Jenny és Calum elleni vitában.
-Hawaiinak hívják - köt bele a másik lány.
-Rohadtul nem érdekel, csak szeretnék enni egy pepperónisat - túr bele a hajába.
-Tessék, itt van egy - nyújtja Michael a barátnője felé az utolsó szeletet.
-Mi már mióta kérünk tőled, neki pedig máris adsz? - háborodik fel Luke velem együtt.
-De ő a bébim. Baby, baby, baby oooh - kezd el énekelni.
-Ha ezt még egyszer elkezded énekelni, a bébid öngyilkos lesz - néz Tasha lassan a szemeibe, én pedig elnevetem magamat. - Tudod, mennyi idő volt Hayleyt kiszerettetni Justinból? Nem akarom még egyszer végigvinni azt a kúrát.
-Tényleg szörnyű volt - emlékszek rá vissza nevetve. - Jenn, Cal! Akkor egy mazsolásat és egy sima sajtosat? - szólok feléjük, mert úgy látszik, kicsit lenyugodtak.
-Igen - adja meg magát a barátnőm.
-Tudom, hogy szomorú lehetsz, amiért ilyen feltétet kérsz csak. A feltéted is szomorú lehet, mert teljesen kopasz - biggyeszti le a száját Calum.
-Nekem nem szomorú a feltétem, de a szép kis arcocskád mindjárt az lesz - áll fel Jenny a padról és szembenéz Calummal.
-Jennt lehet, hogy be kéne zárnunk egyszer az elmegyógyintézetre - nézek szomorúan.
Pár perc múlva meg is kapjuk a kívánt pizzákat és mindenki csendesen elkezd enni.
-Tessék Jennifer, megkaphatod a mazsolákat, nekem nem ízlik - dobja át Cal az apró bogyókat Jenn tányérjára.
-Még mindig nem változott a nevem, Jennette vagyok. Te meg tartsd meg a mazsoláidat - forgatja a szemét és visszadobja őket.
-Fejet le, kajacsata lesz - szólok a mellettem lévőknek, amikor Luke megdob egy pepperónival. - Te mit képzelsz magadról? - emelem fel a hangomat és az arcába nyomom a pizzámat.
-Remek, már két őrült párosunk van - néz ránk Tasha, miközben Michaellel egymást etetik.
-Te pedig szexizni akarsz azzal, hogy más adja neked a kaját? - hajolok felé. - Közben énekelhetem a Baby-t is háttérzenének.
-Ne merészeld - ragad meg egy mazsolát Calum pizzájáról és nekem célozza, de Ashtonnak megy.
-Tasha, én mit tettem ellened? - törli ki a műkönnyeit a szeméből és a mellette lévő Rebecca tányérjáról ragad meg egy ananászt.
-Mehetsz a pokolba az ananásszal együtt - emeli fel az ujját fenyegetően, mielőtt Ash el tudná dobni a gyümölcsdarabot.
-Srácok - jön az asztalunkhoz egy másik pincér. - Tudom, hogy páran köztetek gyakran jönnek ide, de szerintem gyorsan el kéne mennetek, mielőtt jön a tulajdonos. Kicsit... Hm... Hangosak vagytok?
-De a kaját elcsomagolhatjuk, ugye? - néz fel Mikey a pizzájából.
-Nagyon gyorsan - bólint a férfi sietősen, mintha bármikor elkaphatnának.
Tíz perc múlva kint állunk a hidegben, a kezünkben egy-egy pizzás dobozzal. Jennyt és Calumot nehéz volt szétválasztani, ezért tartott ilyen sokáig, mire végeztünk.
-Osszuk szét a pizzát az embereknek! - tanácsolja Emily és a sétálók felé nyitja a dobozt, akik furcsán néznek rá.
-Fiúk, ti mi a francot csináltok? - fordulok feléjük, mert azt látom, hogy a friss hóba mártják az ételüket.
-Fagyasztott pizza. Kérsz? - nyújtja felém Luke és a számhoz tartja, amit nem nyitok ki. - Edd már meg, neked csináltam! - nyomja az arcomba még jobban, amíg meg nem adom magamat.
-Hát ez szörnyű - fintorgok.
-De szeretettel csináltam - ölel meg, mint egy plüssállatot és felemel a levegőbe.
-Én is szeretlek, te idióta - röhögök és igyekszem eltüntetni az étel ízét.

36. rész Panda

~Hayley Roberts~

-Kelj fel te lusta disznó, mert ma már nem úszod meg a sulit! - dobja a hasamra Tasha a játékkonzolját. Felnyögök a hirtelen súlytól és kinyitom a szememet. Legnagyobb meglepetésemre már napra készen áll.

Tegnap este visszajöttünk a koleszba Jennyvel együtt és bepótoltuk az aznapi leckéket. Legalábbis én igen.

-Elaludtam? - húzom magamra jobban a takarót, mert hirtelen fázni kezdek. Csak egy napot hiányoztam, de így is nehéz lesz visszaszokni a koránkeléshez.

-Még van időd, csak most úgy gondoltam, hogy a reggelinél nem a maradékot akarom enni - rántja meg a vállát. - Félretegyek neked is valamit?

-Egy croissant jó lenne - bólogatok. - Hé - szólok utána, mielőtt kinyitja az ajtót.

-Nem mondom el, hogy mi történt, miközben nem voltál itt - vigyorog és becsapja maga mögött az ajtót. Mosolyogva besántikálok a fürdőszobába és készülődni kezdek. Miután felveszem a cipőmet, a lépcsőkön lebaktatva megyek a reggelizőbe, ahol megpillantom Tashát az egyik asztalnál egy ismeretlen fiú társaságában.

-Hay, végre itt vagy! Megmondanád ennek a retardáltnak, hogy ne nézze azt, ahogy eszek? Egyszerűen csak leült ide bemutatkozás nélkül és elkezdte bámulni a kajámat - sóhajt idegesen. Úgy látszik, sokáig tarthatott ez az egész. - És itt a croissantod - tolja felém a tányért.

-Hát szia, te fura fiú - mosolygok a srácra. - Megtennéd, hogy nem nézed a barátnőmet? Igen, tudom, hogy rohadt szexin néz ki a tükörtojásával együtt, de nem szereti, ha debilen bámulja valaki - vigyorgok továbbra is.

-És téged nézhetlek, miközben eszel? - kérdezi nem túl értelmesen. A szemem sarkából Tashára pillantok, aki óvatosan biccent egyet. Hirtelen egyszerre felállunk az asztaltól és elhatározzuk, hogy inkább út közben fejezzük be a reggelit.

A szerdai nap mindig is rosszul kezdődött, mert senki sem szeret tesivel kezdeni, kivéve Emily és a sportoló barátai, mert úgy gondolják, így egész nap fittek maradunk.

A lány öltözőben ülve Jenn és Tasha mellett csendesen felveszem a fehér pólómat és egy hosszú szárú melegítőnadrágot és belehallgatok néhány lány beszélgetésébe. Evelynn megint olyan dolgokról magyaráz a néhány barátnőjének, amit a világon csak is ő tarthat fontosnak, Rebecca és Emily egy ruhaboltról áradozik, Tasha pedig Jennyvel vitatkozik egy videójátékon. A többiek pedig szerintem azon imádkoznak, hogy gyorsan essünk túl ezen az órán.

Amikor becsengetnek, felállok a padról és megnézem a hajamat a tükörben. Megbizonyosodok róla, hogy ki fog-e bírni egy testnevelés órát, majd az ajtó felé veszem az irányt, amit Evelynn áll el a barátnőivel.

-Hayley Elizabeth. Úgy hallottam valakitől, hogy tegnap azért lógtál az órákról, hogy az új pasiddal legyél.

-És mi van, ha igaz? - tárom szét a kezemet. - Féltékeny vagy?

-Valamelyik ausztrál az, ugye?

-Öm, igen - húzom fel a szemöldökömet, mert nem tudom, mire akar kilyukadni.

-Dehogy vagyok féltékeny - vigyorodik el. - Úgyse fogjátok kibírni a távkapcsolatot, mert gondolom pár hét múlva úgyis visszamegy a kenguruk közé.

-Gratulálok, eltaláltad, hogy Ausztráliában vannak kenguruk - mosolygok gúnyosan és utat török köztük. Gyors léptekkel megyek a tornaterembe, ahol megpillantom Tashát. Az egyetlen ok, amiért elviselem ezt az órát, az az, hogy ő is itt van, mivel fiúk-lányok szerint vagyunk szétosztva, nem pedig osztályonként.

-Hol voltál? - suttogja, miközben a tornasorban állunk.

-Csak beszélgettem kicsit Evelynnel - próbálok úgy viselkedni, mintha nem lenne volna olyan fontos, de tudom, hogy bármelyik pillanatban megtörhetek. Pár perccel ezelőtt, amikor csak az volt a fontos, hogy vissza tudjak vágni annak a lánynak, nem gondoltam bele, hogy talán tényleg igaza lehet. Eddig is tudtam, hogy a fiúk nem maradhatnak itt örökké, de bele se képzeltem, utána mi lesz.

-Hay, menj - bök belém Tasha, mert előttem már mindenki elkezdett futni a bemelegítéshez. - És el fogod nekem mesélni, hogy mi történt.

Alig láthatóan bólintok és a többi lány után iramodok. Öt tornakör után Mr. Roman, tanárunk megfújja a sípját és arra vár, hogy mindenki elhallgasson.

-Ma nem terveztem semmi erősítő feladatot, inkább arra gondoltam, mi lenne, ha röplabdáznánk - mosolyog ránk kedvesen. Fiatal, kedves férfi, szerdánként pedig mindig kitalál nekünk valami lazább foglalkozást, mert látja rajtunk, hogy nem vagyunk ilyenkor még éberek. - Kik szeretnének választani csapatot? - kérdezi, mire hirtelen Emily és a másik osztályból lévő egyik lány felteszi a kezét.

A csapatalkotás után az eredmény az lett, hogy Emily csapatjába kerültem Beccával, Tashával, Jennyvel és öt másik lánnyal együtt, akikkel eddig nem nagyon beszéltem. Az első felállásnál Tasha, Rebecca és még ketten leülnek cserének, én pedig a pályán maradok. Amikor még általános iskolába jártam, imádtam röplabdázni, de nyolcadik óta nem játszottam ilyet.

Mr. Roman beadja a labdát és elindítja a játékot. Kell egy kis idő, mire beleszokok, de nagyjából öt perc után  Emilyvel, mint az aktív csapattagok ütjük a labdát a másik térfélre.

A tanár mindkét csapatból felhívja a négy-négy cserét és mivel lassan kapcsolok, továbbra is fent kell maradnom játszani.

-Evelynnel vigyázz, állítólag már régóta röpizik - hajol felém Emily, amikor meglátja, az ellenfél csapatnál Evelynn áll velünk szembe.

-Le kellett volna inkább menned, mert már elfáradtál abban a megerőltető mozgásban - mondja gúnyosan a hálón keresztül. - De így legalább könnyebben szét tudlak alázni.

-Ez olyan, mint valami rossz gimis film - forgatom a szememet nevetve.

Amikor hozzám kerül a labda, próbálok egy olyat ütni, hogy Evelynn arcába menjen, mint ami szerepelni szokott a már említett szörnyű filmek forgatókönyvében.

-Ó, tudom, mi járt most a fejedben - vigyorog rám a lány. - Ezt akartad, nem? - ugrik fel a levegőbe és egy nagy lendülettel a védtelen arcomba csapja a labdát.

Amikor kinyitom a szememet, a padon fekszek és Mr. Roman hajol felém Jennyvel, Tashával és Emilyvel és Rebeccával együtt. Legalábbis őket ismertem fel.

-Na ne, komolyan elájultam egy labdaütéstől? - nevetek fel hisztérikusan. - De hát az csak a Disney filmekben van! - tárom szét a kezemet még hangosabban nevetve és a Tizenhat kívánság röplabda jelenetére gondolok, amiben ugyanez történt.

-Be kéne vinni a nővérhez? - néz rám Emily aggódóan, Mr. Romant kérdezve. Annyira régen voltunk már együtt, de még mindig törődik velem.

-Ha arra célzol, hogy ilyen hülyeségeket beszél, akkor az semmiség, ez mindennap megesik rántja meg a vállát Tasha. - A monokliját viszont le kéne jegelni - mosolyodik el.

-Van monoklim? - ülök fel gyorsan, de abban a pillanatban vissza is fekszek a fejemben lévő nagy nyomás miatt.

-Igen, nagyon szexi vagy - kacsint rám Jenn és mellém ül. - Neked jobban áll, mint Lukenak.

-Milyen Luke? Van valakid? - csillan fel Becca szeme és ő is mellém ül. De én még mindig keresztbe feküdve fekszek, ezért furcsán érzem magamat.

-Istenem Rebecca, annyira izgatott vagy miatta, mintha most nyerted volna meg a Lottón a főnyereményt - sóhajt Evelynn a távolból. - Mindig is tudtam, hogy nem vagy valami okos, de...

-Lynn, most hagyd abba! - ülök fel végleg és felemelem a hangomat.

-Ne merészelj még egyszer így hívni, vagy beütöm a másik szemedet is - húzza össze a szemét.

-Csak tessék. Mi akadályoz meg benne, Lynn? - mosolygok gúnyosan.

-És itt most véget vetünk a csajdrámának - áll közénk a tesitanár. - Hayley, nézz be a nővérhez, a többiek pedig mehetnek öltözni, előbb elmehettek - sóhajt fel. Szegény, szörnyű dolga lehet, amikor velünk van órája.

-Hé - fut mellém Emily, amikor kimegyek az öltözőből. - Elkísérjelek? Tudom, kicsit elkülönültünk, azt sem tudom miért, de be szeretném bizonyítani, hogy sajnálom.

-De neked semmit sem kell sajnálnod - mosolygok rá őszintén. - Mi sem kerestünk titeket. És mindig is tudtuk, hogy soha nem volt ugyanaz az érdeklődésünk.

-Ez igaz - ért egyet. - És ez a Luke... Ez az a fiú, aki ellen régen valami bosszút akartál csinálni? - kuncog.

-Eltaláltad - temetem a kezembe az arcomat nevetve. - Ha most visszamehetnék a múltba, pofon vágnám az akkori énemet - kinyitom a szekrényem ajtaját és belerakom a zsákomat, majd az iskolaorvoshoz megyünk. Mivel még ki sem csöngettek, nem úgy kell odamennem, hogy közben tömegek néznek rám, mint egy szerencsétlenre, akinek monoklis a szeme. Bekopogok az ajtón és belépek a kis szobába.
-Édesem, mi történt veled? - áll fel a nővér az asztalától és körülfogja az arcomat. 
-Alig érzem, tényleg - mosolygok, bár amikor én is észreveszem magamat a tükörben, lehervad a mosoly az arcomról. - Úristen, olyan vagyok, mint Quasimodo! - túrok bele a hajamba.
-Nem, nem vagy olyan - nyugtat meg Emily. - Ahhoz egy púpnak kéne lennie a hátadon.
-Ó, így megnyugodtam - mondom cinikusan és követem a nővér utasításait. Egy perc múlva már egy tömlőt szorítva a szememhez állok a folyosón és a többieket várom a tornateremből.
-Köszönöm - mosolygok Emilyre.
-Erre valók a barátok - rántja meg a vállát és féloldalasan átkarol.

***

Amikor meghallom az utolsó órának szóló kicsengőt, úgy száguldok ki a teremből, mintha az életem múlna rajta. Luke megígérte ma a többiekkel, hogy kint megvárnak minket a kollégium előtt és együtt csinálunk valamit. Mintha ezt az utóbbi napokban nem csináltuk volna.

Bedobom a könyveimet a szekrénybe és csak azt hagyom magamnál, amiből tanulnom kell majd. Meglepő módon most öten megyünk együtt a szobákhoz, ahogy régen is csináltuk, bár akkor még Tasha nem annyira volt a baráti társaságunk része. A szobámban gyorsan felveszem a bakancsomat és a kabátomat, aztán a többiekre várva állunk Tashával együtt a folyosón.

-Szóval nem baj, ha mi is megyünk? - kérdezi Rebeca, mikor a liftben állva megyünk a földszintre.

-Becca, dehogyis! - mosolygok. - Már régóta vártam, hogy találkozzatok a barátaimmal.

A főbejáratnál, mielőtt még kimennénk, elköszönünk a portástól, hátha mégsem utál minket annyira, de arra kevés remény van. Amint kinyitjuk az ajtót, észreveszem a többieket és hozzájuk futok, hogy Lukeot szorosan átöleljem.

-Veled meg mi történt? A kedvemért csináltál magadnak is egy monoklit? - vigyorok és végigsimítja az arcomat, a sebre vigyázva.

-Azt hittem, hogy jobb vagyok röplabdában - húzom be a nyakamat és hosszasan megcsókolom. - Majd mesélek még, de be szeretném mutatni a többi barátnőmet is. Ő itt Emily és Rebecca - intek feléjük, hogy közelebb jöjjenek.

Amikor már mindenki megjegyezte a neveket és köszöntöttük is egymást, a fiúkhoz hajolok.

-Akkor hova fogunk menni?

-Majd meglátod, panda - kacsint rám Michael.

***

Sziasztok! Most a történet végére írok, mert lehet, hogy sokat fogok most írni. Először is rettentően sajnálom, hogy múlt héten egyáltalán nem volt rész. Már az a szerda óta beteg vagyok, de akkor még kényszerrel mentem iskolába, ezen a héten pedig végig hiányoztam. Na de nem szeretnék csak magamról beszélni. 

A legtöbben megkaphattátok a felvételi eredményeket és nagyon remélem, hogy jól sikerültek és be tudtok kerülni abba az iskolába, amibe szerettetek volna <3

És mint rengetegszer mondtam, most is említem, hogy nélkületek sehol sem lenne ez a blog. Tényleg nem. Vagyis lehet, hogy írnék anélkül is, de azzal, hogy biztattok a kommentjeitekkel, nem tudjátok elképzelni, milyen boldogságmámor fog el. Ha most megtudnálak titeket mind ölelni, akkor az egy csodás dolog lenne, bár nem tudom, hogy ti is akarnátok-e :D Tehát nagyon köszönök mindent, soha nem képzeltem volna ezt mind el, mert még régebben elolvastam a prológust, amitől majdnem a falra másztam. És nem tudom, kik vannak vele, de ha a prológus szörnyű, akkor az ember kétszer is meggondolja, hogy olvasni szeretné-e a történetet. Már nem nagyon emlékszem rá, hogy én ilyen vagyok-e, de mindegy :D

Tehát remélem tetszett a rész, a következőt próbálom mielőbb hozni még a hétköznap, hogy bepótoljam a múltkorit.

Imádlak titeket, maradjatok csodálatosak, tudom, hogy nem fogok csalódni bennetek! <3

Lizzie x